Bűvölet 1. rész

„Drága barátnőm! Nagyon szeretnék veled találkozni. El kell mondani valamit, amit csak neked árulok el. Találkozzunk a Tavernában ötkor. Nagyon fontos kélek, ne késs!”
Ezt az SMS-t kaptam barátnőmtől. Megijedtem, hogy valami baj van, úgyhogy siettem randevúnkra. Emma csinosan kiöltözve, idegesen nézett körül.
– Hahó! Itt vagyok, gyere drágám, már nagyon vártalak! Nem fogod elhinni, mi történt velem, adj tanácsot, mit tegyek. Egy hete volt az első alkalom, hogy megláttam Tibort. Délután sétára indultam, errefelé, mert nem akartam nagy kört tenni. Benéztem a kávézó ablakán, és egy ismerős arcot pillantottam meg. Biztos, hogy jól láttam? Bemegyek úgy is kellene egy kávét inni, mert nagyon álmos napom van ma. Ugyanis egész éjszaka dolgoztam, hogy határidőre le tudjam adni munkám. Tehát betérek egy kávéra. Leülök, olyan helyre, ahonnan szemügyre vehettem, hogy valóban jól láttam-e, vagy csak álmodtam. Mindenfelé karácsonyi készülődés, itt is a kávézóban. Sokan jöttek-mentek, nem tudtam igazán megnézni, hogy Tibor volt-e akit láttam, mert ő hamarosan fizetett és elment. Szerettem volna utána menni, de a pincér nem ért ide időben, ő meg már hetedhét határán is túljárhatott. Nem kerestem. Aztán tettem a dolgom, napok teltek el, amikor újra összefutottam a férfival, mire kiszálltam a kocsiból hírét sem láttam. Napokig reméltem, hogy találkozunk, de sajnos nem. Idősek vagyunk már ilyen játékhoz, el is felejtettem, mit is kellene tennem. Aztán váratlanul megjelent a közértben. Előttem fizetett. A pulton felejtett egy névjegykártyát, vagy ott akarta hagyni nem tudtam eldönteni, hiszen rám sem nézett. Lehet, hogy ez lesz életem utolsó flörtje, elhatároztam, hogy felhívom. Régóta egyedül élek, néha, ha megbíznak, besegítek, a régi munkahelyemen. Kevés az elfoglaltság. Bármennyi éves egy nő élete végéig nő marad. Mindenkor jól esik neki egy kedves szó vagy egy mosoly. Soha nem csináltam ilyet, most kíváncsivá tett, a sűrű találkozás. Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy a régi szerelmem Tibor volt-e akit láttam. Tanácstalan voltam felhívjam, ne hívjam a számot, ami a névjegykártyán volt. Ah, felhívom, de mégsem, egy ideig haboztam, aztán beütöttem a számot, a hang amit hallottam, ismerősen csengett, Úr Isten ez ő. Nem tudtam mit tegyek, gyorsan letettem a telefont. Idegesen jártam a szobába, amikor megcsörrent a telefon.
– Szervusz, Tibor vagyok. Kérlek, ne tedd le, beszélni kell.
– Tudod, hogy ki vagyok?
– Igen tudok rólad mindent,
– Mi az, hogy mindent?
– Amit tudni kell.

– Kérlek, Emma ne tedd le, tudunk valahol találkozni?
– Igen a kávézóban, egy óra múlva.
Gyorsan felpróbáltam két, vagy három ruhát, aztán úgy döntöttem a negyedikben megyek a találkozóra. Egy kicsi szépítkezés, aztán siettem a kávézó felé. Tibor már ott ült és várt. Amikor meglátott felállt és felém igyekezett, kezet nyújtottam neki, mire ő magához húzott és egy puszit nyomott orromra. Sok évvel ezelőtt az orrhegyemre adott puszival bűvölt el. Az volt az a perc, ami világossá tette, hogy Tibor miért is keresett meg. A széket kihúzta majd a kabátom lesegítette, és leült velem szemben.
– Emma, tudod-e miért vagyok itt?
– Nem tudom, vagy talán sejtem. Csak nem a levél miatt?
– De igen a levél miatt, te írtál nekem egy levelet mielőtt én bevonultam katonának. Nem régen fiókokat pakoltam és megtaláltam. Mellette egy másik levéllel, amit szeretett feleségem írt nekem. Tudod a feleségem nagyon beteg volt, meghalt, előtte még beszéltünk rólad, de ő semmi haraggal nem volt irántad. Pedig tudta, hogy mennyire szerettelek.
– Tibor, ennek már sok évtizede, most mit akarsz ezzel? Olvasd el az írást, kérlek…
Olvastam a sárga papírdarabot, és visszaidéztem azokat az éveket, amikor szerelmes voltam Tiborba. Tibor tudta, hogy elmegyek a városból, tanulni. Ő, azaz Ők maradtak. Az írás a papíron a következő.
Drága szerelmem! Nem tudom, de úgy érzem, mi még találkozunk, nem baj, ha öt vagy tíz év múlva, ám az sem lenne baj, ha ötven év múlva találkoznánk újra. Én várni fogok rád.
És ezt pedig a feleségem írta mielőtt meghalt.
Kedvesem, kérlek, ha engem elszólítanak mellőled, keresd meg Emmát, úgy hallottam, hogy már régóta özvegy. Mindig tudtam, hogy mennyire szeretted. Igaz nem panaszkodom, mert nagyon szép volt az életünk, példás apa és férj voltál. Küzdöttél értünk, és most úgy érzem megérdemled, hogy öregségedre csak a szerelem éltessen. Biztos vagyok benne, hogy Emma ugyan így érez.
– Kit vettél el feleségül Tibor?
– Annát, a barátnődet.
– Úr Isten Tibor, most mit mondjak? Mikor halt meg Anna?
– Tíz évet gyászoltam most nem csak az én, hanem az ő kívánságát is teljesíteni szeretném.

“Bűvölet 1. rész” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Szia MADGIKA!

    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  2. Kedves Rózsa!
    Nagyon jó, kiváncsi vagyok a folytatásra.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  3. Kedves Margit!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, szeretettel látlak.
    Rózsa(l)(f)

  4. Kedves Rózsa!

    Igazán kedves történet, tetszéssel olvastam, várom a folytatást!

    Szeretettel: Margit (l)(f)

  5. Szia Marika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szerettetl Rózsa(l)(f)

  6. Szép estét Rózsa::
    Kedves történet..s bármi lehet a folytatása…kíváncsian várom..
    Szeretettel: Maria(f)

  7. Szia Kitti!
    Egy kedves történet, így karácsony előtt.
    Kösz, hogy olvastál.(l)(f)

  8. Szia Kankalin!
    Örülök, hogy nálam jártál a következő rész kedd, szeretném, ha elovasnád.
    Köszönöm, hogy ide látogattál Rózsa(l)(f)

  9. Kíváncsian várom a folytatást. Jó volt olvasni ezt Rózsa! (f)

  10. Kedves Rózsa!

    Izgalmas történet volt, mely jól fejeződött be. Gratulálok hozzá!

    Szeretettel: Rita(f)

  11. Szia Rózsa! 🙂

    Erre mondják, hogy a sors útjai kifürkészhetetlenek. Mindig tartogat valami meglepetést.
    Jól indítottál, kíváncsi vagyok a folytatásra. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!