LOVE NET – Az internetes ismerkedés világa /Regény/ 2. rész

P: Szeretnék neked olyan estét szerezni, hogy később is
kedved legyen hozzá. Szeretném, hogy a rég várt
gyönyör elöntse az öledet. Itt vagy? Nem válaszolsz.
P: Kérdeztem valamit.
U: Igen
P: Mit akarsz édes?
U: Téged,
P: Én meg téged. És hogyan akarod?
P: Van vibrátorod?
U: Nincs
P: Akkor hogy elégíted ki magad?
P: Kérdeztem valami
U: Ez ne legyen téma
P: Akkor hogy is akarod, hogy csináljuk, mert én
fickós vagyok.
U: Te Pista! Ez ugye, nem egy olyan egy korsó sör
melletti haveri találkozó?
P: Esküszöm, hogy egyedül vagyok a szobában.
U: Na azért!
P: Biztosan jó nagy melleid vannak. Úgy szeretném
bekapni.
P: Kívánod még?
U: Igen.
P: Most ülsz?
U: Nem lehet állva netezni.
P: Akkor gondolj arra, hogy meztelen vagyunk az
ágyban, és én épp simogatlak, ott is, miközben a
melleid csókolgatom.

22 óra 53 perc.

U: Megint zavarba hoztál. Pedig jó lenne
szerelmeskedni.
P: Ne törődj semmivel, csak csináld. Írd le. Olyan
forró a 3,14nád.
P: Ugye jó?
U: Ne haragudj, de nekem ez nem megy.
P: Nekem menne, de ha nem akarsz kielégíteni, akkor
hagyjuk. Majd élőben.
U: Én szeretnélek, de nekem előbb muszáj, hogy
megismerjelek
P: Én se láttalak még csak képről, mégis megy. Na és
mit szólsz az orális szexhez?
U: NEM! NEM! NEM!
P: Jó-jó, nyugi semmi olyat nem teszünk ami
mindkettőnknek nem jó.
U: Szerintem mostmár tegyük el magunkat holnapra.
P: Mert jól felizgattalak?
U: Hát mindent megtettél, hogy így legyen.
P: Ha ott leszek nálad, hogy szeretnéd először?
Fekve, állva, hátulról? Na ezt azért még mondd
meg.
U: Tudod mit, itt mostmár menjünk aludni Jó éjt.

23 óra 24 perc.

Na, meddig is tart egy szerelem?

Természetesen más, nekem korban vagy másban szimpatikus úri emberre is rá klikkeltem, de visszajelzést nem kaptam.

A másodikról mondhatnám, hogy ez a kedvencem, de nem mondom, mert igazán a negyedik a kedvencem, de erről később.

Itt a másodiknál ért az első, igazi sikerélmény. Már az első napon három úriember is írt nekem. Azt persze nem tudhatom, hogy a frappánsan megírt kitárulkozómnak e, vagy a fényképemnek köszönhetem az érdeklődést, de az biztos, hogy Lászlóval a mai napig levelezek. Dehogy is levelezek. E-mailezek, skypetel beszélünk.
Péter, az nekem ugyan szimpatikus volt, mégis felrúgtam a kapcsolatot, mikor avval nyitott, hogy borotválom e a 3,14námat. ( Így leírva. ) Mert ő ki nem állhatja az olyan nőket, akik igen.
Elég bőven kifejtette, hogy mi a különbség a borotvált nő és a meztelen csiga között. Mivel fogtam már meztelen csigát és képzeletem is van, nem volt nehéz magam elé képzelni a különbséget.
Megjegyzem, hogy a mostani eszemmel, több kapott levél és találkozó után, már úgy gondolom, hogy Péterem, egy korrekt kérdést tett fel, amire én ijedtemben úgy reagáltam, hogy többet nem írtam neki. Holott neki ez egy alap feltétel volt.
Summa-summárom, ha később találkozunk, akár gyümölcsöző is lehetett volna a kapcsolatunk.
Sanyesz, meg egyenesen édes volt az egész harminckét évével.
Mivel nekem már van három gyerekem, nem kívántam még egyet ajnározni. Így megírtam szép, elbocsátó üzenetemet.
Itt a csapda az volt, hogy regisztráltam, minden adatot, amit csak tudtam magamról megadtam, fényképet is tettem fel, egy egész hétig korlátlanul ismerkedhettem, onnantól semmi, csak ha fizetek. Dicséretükre legyen mondva, hogy heti díjat is lehet váltani kb 500.-Ft-ért, és dicséret azért is, hogy ha olyan emberke regisztrált a társkeresőbe, aki kb, de megfelelt a leírásomnak, akkor e-mailt küldtek. Ez úgy napi egy alkalommal volt. Akkor megnézhettem, hogy ki is ő, de semmi több, mert nem fizettem.
Nem én.
Abba persze reménykedhettem, hogy esetleg engem választ ki valaki, és akkor mindent elkövet, hogy velem felvegye a kapcsolatot, de ilyen úri ember nem akadt.
Pedig igencsak helyesre sikeredett a bemutatkozó fogalmazásom:
Mottó: dehogy is kell nekem, hogy lehozd a csillagot…
A Magamról, című résznél folytattam:
de egy szál virág jólesne.
Kedves, nevetős, nyugodt, nem átlagos és nem hétköznapi, ugyanakkor nem könnyen barátkozó vagyok, akit taszít a trágár beszéd és a durva viselkedés. Még nem láttam a Boszporuszt, de megnézem, még nem láttam a Hattyúk tavát, de megnézem. Szeretek sétálni, csatangolni, zenét hallgatni, olvasni, írni
( könyvem, több könyvben és újságban novellám jelent meg) Szeret a családom és én is őket, de valaki még hiányzik…
Arra is ügyeltem, hogy a személyes adataim, is rendben legyenek: ország: Magyarország, kor: 61 év, magasság: 160 cm, testsúly: 85 kg: csillagjegy: Bak, megye:….. város:……, végzettség: főiskola, foglalkozás: nyugdíjas, dohányzol: nem, gyermekek száma: 3, veled élő gyermekek száma: 1, szeretnél gyereket?: nem.
Úgyhogy maradt az első héten megismert három úri emberből a Laci, akivel egyetlen bajom volt, hogy messze lakik, nincs kocsija, de cukra igen és pár napja vágták le az egyik lábát érszűkület miatt. Természetesen nem vagyoni ok miatt említettem meg a kocsi hiányát, hisz nekem sincs, sőt jogosítványom se, aminek megléte egyenesen feltétel volt egy-két úri embernél.
Persze Laci megnyugtatott, hogy ő ragyogóan tud, akár vonattal is közlekedni, sőt nyugdíjas jegye is van. Mégse hívtam meg magamhoz.

A feljelentkezés nagyon egyszerű volt, a lejelentkezés meg egyenesen gyerekjáték. Arra később térek rá, hogy miért is jelentkeztem le. Szinte egyszerre, mindről.

A következő, sorrendben a harmadik, egy ingyenes társkereső, randizó volt. Ez nagyon tetszett nekem. Az is lehet, hogy kezdtem rákapni a társvadászat ízére? Minden esetre itt szinte élveztem a kutakodást.
Annak ellenére, hogy ingyenes volt – igazi ingyenes – abban a pillanatban jött az e-mail, amint küldték a figyelmességet a férfiak.
Nem volt olyan nap, hogy valakitől ne kaptam volna virtuális puszit. Én is adtam szépen, hisz ingyen volt és a magam bőrén tapasztaltam meg, hogy milyen jól esik a kedveskedés. Pláne így, minden következmény nélkül. Persze, volt, amit nem értettem.
Például azt, hogy mi értelme van a flört funkciónak. A flört, miért értékesebb kedveskedés a puszinál mikor mindkettő virtuális?
Az is lehetséges, hogy én voltam egy kicsit öreg az ilyen játékokhoz?
Mindenesetre örültem, mikor a sok-sok puszi mellé, egy-egy flörtöt kaptam. Sőt, még virtuális virágcsokrot is, kettőt. Ennek a lényege, hogy egy szépen megrajzolt virágcsokor volt, amely a napok múlásával szépen elhervadt. Hála pit35-nek, nálam nem hervadhatott el a virtuális virágcsokor, mivel pit35 barátom, gondoskodott a pótlásról. Sőt a fényképemet is “imádom” kategóriába tetette. Egyetlen bibi volt, hogy pit35 barátom mindössze 39 éves volt, igencsak gyerek hozzám képest.
Megkeményített szívemet avval sem tudta meglágyítani, hogy kinyilatkozta, hogy ő igazán nem tehet arról, hogy én vagyok a legszimpatikusabb. Jólesett ugyan, de maradtunk ennyiben.
Egy bajai Úriember ( így nagybetűvel) egyenesen száz puszit küldött, hogy fogadjam el, és csak azt kérte, hogy menjek el a Bajai Halászlé fesztiválra úgy, hogy nála szállok meg.
Elutasítottam.
Úgy látszik, nem csak öreg, de bolond is vagyok ehhez a játékhoz? Még életemben nem voltam a Bajai Halászlé fesztiválon! És ha így állok a dolgokhoz, nem is leszek.
Mit mondjak, itt volt a legnagyobb sikerem.
Mikor eldöntöttem, hogy kiszállok, több órát hezitáltam, hogy ezt az egyet megtartom. Legalábbis egy ideig.
Mielőtt rátérnék a negyedikre, hadd meséljek el magamról valamit.
Ez talán megmagyarázza, hogy miért is léptem kapcsolatba a társkereső biznisszel. Mert ha rámennek az internetre, akkor láthatják, hogy ez egy nem semmi ügy.
Ebből nagyon, de nagyon sokan akarnak megélni és nem is akárhogyan. Mint földből a bolondgomba úgy nőnek ki a randi és társkeresők. Amiből azt következtettem ki, hogy nagyon sok a magányos ember.
Persze, ebből a nagyon sokból bőven akadt olyan, aki kifejezetten szex-partnert keresett, amit nem is rejtett véka alá. Ugyanakkor, mielőtt bárki is el ítélné ezeket az emberkéket na,tegyük csak a kezünket a kis szívünkre:
– Mi nem azt keressük?
Igenis azt!
Mert először is nem avval fogja senki elbűvölni a másik felet, hogy lekvárt főz az üres kamrába, vagy netalán jól feltakarít, hanem megnézve a másikat testileg és ha tetszik amit lát, akkor jöhet a lélek. Amit egy, maximum kettő beszélgetés alatt letud a társkereső, és aztán irány az ágy! És utána, csakis utána jöhet a …
Na mi is?
Hát ez az!
Bizony számtalan hirdetővel találkoztam, aki már hónapok óta kereső státuszban van.
Vagy nem jött össze, vagy össze jött, de nem bizonyult tartósnak a párkapcsolat.
Vagy egyszerűen szeret vadászni. Élvezi ezt az életformát.
Ha belegondolok, sokkal egyszerűbb és olcsóbb is, mint bárokba, kocsmába, vagy mit tudom én hol felcsípni bárkit, aki a reggeli nap első sugarán el is illan. Sokszor még a nevét sem tudja meg az ember.
Itt azért legalább a név, vagy a jelszó megvan és a kód, amely alapján jól be lehet azonosítani az illetőt.
Erre pedig szükség van.
Ennek bizonyítására, hadd mondjak el egy történetet, ami akár mese is lehet, mindenesetre forog a világban és szájról-szájra jár.
Úgy kezdődött, mint minden társkeresés.
Felkerült a hirdetés. A két ember, egy férfi és egy nő megtetszett egymásnak. Találkát beszéltek meg, ahol a hölgy bele egyezett, hogy érte menjen az úriember. Aki ment is szép nagy kocsival. A hölgy beszállt az autóba, és már száguldottak is az éjszakába. Bő hallgatás után, egy csendes helyen megállt a kocsi, és itt az úriember megmutatva, hogy tudd ő beszélni is, a hölgy felé fordulva, azt megragadva fel kiáltott:
– Most az enyém leszel!
A hölgy betartva a kresz előírását, bekötve a biztonsági övvel, olyan nagyon még védekezni is alig tudott. Ez az állat letépve a blúzát, – amit a hölgy, drága pénzért vett erre az alkalomra, – a mellére vetette magát. Még jó, hogy manikűröztetve volt a keze szegény leányunknak, mert jól megmarta ezt a hülyét. Aki első megdöbbenésében, hogy nem ájult el a hölgy az ő szerelem-kimutatásán, kiugrott a kocsiból, az utas-felőli oldalra rohant, áthajolva a hölgyön, kikötötte a biztonsági övét és nemes egyszerűséggel kihajította a kocsiból.
Majd visszaülve az autóba, elszáguldott.
Most mondjam, hogy képzeljék csak el, szegény hölgyet, a sötét éjszakában?
A történetet hallva úgyis azt teszi minden hölgy és reményeim szerint minden jóérzésű úr is!
Az éjszaka sötét volt, forgalom semmi, a csillagok itt ott világítottak. Még jó, hogy nem vesztette el lélekjelenlétét a főszereplő és elindult az ellenkező irányba annak, amerre az úri embernek álcázott állat elporzott. Még tíz percet sem gyalogolt, amikor beérte az autó, amiben na, ki ült? Igen! A mi állatunk. Keresztben állt az úton a hölgy előtt. Szó nélkül megfogta a karját, beültette a kocsiba. Áthajolva rajta bekötötte a biztonsági övét, majd megkerülve a kocsit beült és szó nélkül haza vitte, egész a kapuig. Pár nap múlva egy érdekes autó állt meg a hölgy háza előtt és egy, – száz száll vörös rózsából összeállított – virágkosár kíséretében átadott egy csomagot. Gondolom kitalálják, hogy a csomag egy szép és új blúzt rejtett. Természetesen bocsánatkérő levél nem volt a küldeményben. Vagy azért, mert nem csak beszélni, de írni sem tudott állatunk, vagy azért mert annyira sem érezte a feladó, hogy milyen rosszat tett, hogy nem tartotta ezt fontosnak.
Most kérdezhetnék Önök, hogy mért nem jelentette fel az u.., bocs állatot a hölgy? Igazából ennek megmagyarázásába nem fogok bele kezdeni, de azt azért elmondom, hogy itt Magyarországon, az ilyen társ-kereső még nem igen elfogadott. Felmenőben van ugyan, de nem elfogadott. Azt gondolom, hogy maradjunk is ennyiben.
Hát igen, ez is benne van a pakliba.
Ám még mindig adós vagyok a saját storymal, hogy miért is kezdtem intenzíven társ-keresni?
Volt egy igen unalmas hétvégém. Semmi kedvem nem volt semmihez. Egész véletlenül ráklikeltem az elsőre. Második nap már cheteltem.
Amikor itt unalmas lett, mert már szinte minden arcot láttam, rámentem a másodikra, aztán a harmadikra és eljutottam a negyedikhez.
Mielőtt kivesézem a negyediket, rátérek az én kis történetemre.
Huszonévvel ezelőtt, több éve egyedül nevelve két kislányomat, megismertem egy férfit, akihez viharos ismeretség után férjhezmentem. Pár heti házasság után már tudtam, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el, evvel a házassággal. Próbáltam kiszállni, de nem lehetett, mivel két évi együttélés után fiam született. Végül is, mivel a kapcsolatunkban semmi sem változott a gyerek megszületése után sem, összeszedve magam, mégiscsak elváltam.
Több évvel később dolgom volt a közeli megyeszékhelyen. A postára is beugrottam egy csekket befizetni. A fiam és a rokon kislány, aki szintén velünk tartott a kiránduláson, a posta előtti sétáló utcán maradt. Szépen besoroltam egy férfi mögé. A férfi oldalazva mellém állt, úgy kezdett el velem beszélgetni. Mit mondjak, az egész két méter soron, míg araszoltunk előre az ablak felé, beszélgettünk. Mint akik mindig is ismerték volna egymást. A hangja selymes volt, a szeme gyönyörű. Mindig úgy helyezkedett, hogy mellette legyek, picit hozzá érve. Csodálatos érzés öntötte el egész lényemet. Abban a pillanatban semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy az a két méteres sor sose haladjon egy centit se, a világ végezetéig tartson.
De véget ért.
A férfi fizetett. Komótosan eltette a visszajáró pénzt, a csekkeket, miközben én is rendeztem a magamét. Mikor végeztem, együtt indultunk az ajtó felé. A tenyerét a hátamhoz érintve vezetett kifelé, miközben kedvesen csacsogott. Az utcára kiérve, egymás szemébe akadva beszéltünk még pár szót.
Akkor feleszméltem, hisz én nem voltam egyedül.
A fejemmel a gyerekek felé intve mondtam, hogy velük vagyok. A családommal. A férfi ránézett a gyerekekre, elköszönt és elment. Megfordultam, hogy induljak a gyerekekhez. Akkor láttam meg, hogy alig egy méterre áll egy férfi a gyerekek közelében. Így oda nézve, azt a látszatot keltette bennem is, mintha együvé tartozhatnának. Megfordulva Szépszemű felé nyújtva kezem, épp magyarázkodni akartam, de ő már messze járt.
Hogyan is kiálthattam volna utána?
Odaléptem a gyerekekhez és elindultunk az MÁV állomásra.
Jó pár hétre rá ismét dolgom volt a megyeszékhelyen. Szokásom ellenére az Andrássy út gimnázium felőli oldalán ballagtam a városközpont felé. Természetesen a Szépszeműre gondoltam, mikor épp, hogy fel nem lökve engem, kilépett az egyik üzletből. A karját kitárva kapott el, hogy el ne essek. A pillanatnyi öröm utáni fájdalmas nézés meggyőzött, hogy őt is meglegyintette a kékmadár a szárnyával. Még arra sem volt érkezésem, hogy megmagyarázzam a múltkori félreértést, mikor az üzletből ki robogot egy hölgy, bele- karolva, rászólt, hogy
– Na induljunk!
Most ő nem volt egyedül.
Többet nem találkoztunk.
Még évekig, amikor csak tehettem, elutaztam a megyeszékhelyre, hogy hátha találkozunk, vagy legalább meglátom. De többet nem volt ilyen élményem.
Lassan kihevertem a Szépszeműt. A lányaim férjhez mentek, a fiam főiskolás lett, én meg szépen megöregedtem.
Vagy mégsem?
Egyik karácsonyra számítógépet kaptam a gyerekeimtől. Az internetet is beköttettem. Miután nyugdíjas lettem, elkezdtem felfedezni a szörfözést, így tévedve a társkereső oldalakra. Feljelentkeztem az országos hálózattal rendelkező társkereső megyeszékhelyi oldalára.
Már a második napon jött az e-mail, hogy levelet kaptam István44722-től. Irta, hogy kedves, amit olvasott rólam, ezért szívesen találkozna velem, és természetesen fényképet is kér. Merthogy még annyira új voltam, hogy arra sem volt érkezésem, hogy fényképet tegyek fel.
Rögtön rámentem az adatlapjára. Mit mondjak? Még a lélegzetem is elállt. Szépszemű mosolygott rám a fényképről. Semmi sem volt egyértelműbb számomra, mint, hogy rögtön válaszolni.
Hát a társkereső nem így gondolta.
Mivel új voltam, a státuszom pedig ingyenes, ezért csak arra volt jogom, hogy elolvassam a leveleket, és szörfözzek az oldalakon.
Ráadásul, akkor esett meg velem az, hogy úgy kiköltekeztem, hogy egy fillérem se maradt, még a megélhetésre sem, nemhogy társkereső-tagdíjat befizetni.

Folyt köv…

Írta: Jártó Róza