Ha valaki rászánja magát arra, hogy na, most házi kosztot fogok enni, akkor először is jól körül kell nézni a piacon, hogy mit is, és hol is vegye a hozzávalót. Akkor még mindig csak nézelődtünk.
Akkor megkeressük a számunkra legszimpatikusabb árut.
Megvesszük.
Dehogy is vesszük még meg! Először jól körbe nézzük, megtapogatjuk, megszagolgatjuk, aztán kipuhatoljuk az árát.
Mérlegelünk, hogy ez az ár, vajon megéri-e ezt a vacsorát, (- ebédet, reggelit, uzsonnát, tízórait, vagy csak a na, most bekapok valamit-et) – ha igen, akkor fellélegezhetünk. Fizetünk, és már vihetjük is a vacsorának valót.
Ha nem, akkor a macera elölről kezdődik.
De!
Tegyük fel, hogy elsőre sikerrel járunk.
Akkor kezdődnek csak igazán a gondok.
Ha van hol megfőzni a vacsorát (- ebédet, reggelit, uzsonnát, tízórait, vagy csak a na, most bekapok valamit-et-) akkor szinte, elmondhatjuk, hogy minden rendben is lehetne.
De!
Melyik edényben főzzem, mivel fűszerezzek, ha főzöm, erős legyen, vagy csak úgy egyszerűen fűszerezve?
A magam ízlése szerint főzzek, vagy legyek tekintettel a máséra is?
Azért egyszer mégis csak elkészül az az étel!
Akkor jön a tálalás.
Melyik szervizt is vegyem elő?
A méregdrága zsolnait, vagy esetleg a mutatós, de egyszerűbb alföldit?
Vagy nemes egyszerűséggel, egyek a lábosból?
És még nem is beszéltünk, a főzéssel járó sok-sok mosatlanról.
Kérdés, kérdés hátán!
Most, végül is miről beszélünk?
Hisz itt most nem az étel a fő kérdés!
De a macera az bizony igazi.
Hisz nem tudhatom, hogy a kedves mikor cserélt utoljára fehérneműt és főképpen mikor fürdött utoljára?
Arról nem is beszélve, hogy van gomba, vagy nincs gomba?
A vibrátort meg egyszerűen előveszi az ember, felhasználja, aztán használat után, elmossa, és már lehet is tenni a helyére.
Egyetlen baj azért van vele!
Nagyon hamar rá lehet szokni!
Hivatalos úton voltam Budapesten, ahova augusztus 03-án utaztam. Innen, városomból a 10 óra 30 perces vonattal indulva. Még fel sem szálltam a vonatra, elkezdődött egy utazás, amely végül is egy fárasztó, de annál érdekesebb kalandok sorát nyitotta meg előttem. A vonatjegyet elővételben már előző nap megvettem. Már itt éreztem, hogy ez a pár Budapesten töltött nap nem semmi lesz.
Biztos vagyok benne, hogy más is érezte már úgy, hogy történni fog vele valami, ami a megérzései szerint nem lehet rossz.
Hát nálam is ez az érzés került felszínre.
Harmadikán, időben mentem ki az állomásra. Felszálltam a vonatra. A rám váró történések jártak a fejemben, ezért nem hallottam, ahogy a hangosbemondó felhívja az utasok figyelmét arra, hogy át kell szállni a vonatról buszra, amely a közeli kisváros állomására visz, majd onnantól, visszaszállva, az ott várakozó vonatra, eljuthatunk Szegedre.
Itt ugyan közvetlen volt a csatlakozás a fővárosi Cityre, de én megvárva az egy órával később indulót, leszállva lebonyolítottam egy “rapid randit” egy társkeresős férfi ismerőssel, akivel már hónapok óta levelezek, szellősen ugyan, de annál barátiban.
Miután tisztáztuk, hogy én, elsősorban baráti beszélgetésre várok urakat és, „szerelmileg” nem várunk el egymástól semmit, meg is szakadt a kapcsolatunk.
Ám egyszer, legnagyobb meglepődésemre, jelzett az interneten a gmailen, hogy új üzenetem érkezett. Károly volt. Levelet írt, melyben elmondta, hogy több hölggyel került levelezős, és egypárral találkozós viszonyba, de úgy érzi, hogy, na mit köntörfalazzon, átverték a hölgyek.
Én voltam az egyetlen a felhozatalból, akitől azt kapta, ami írva volt a profilomba, ami a baráti beszélgetés volt. Volt olyan hölgy, aki az első, bejelentkezős levélben már fel is sorolta, hogy mi a feltétele annak, hogy tovább levelezzenek.
Ezek között bizony a két-három napos wellness-hétvége volt a legolcsóbb dolog. De volt ott az autó részletének fizetésén és a heti kozmetika és fodrász költségen át szinte minden, még a villanyszámla rendezése is.
A kérdésre, hogy és én mit kapok, a válasz az volt, hogy hát engem.
Mit mondjak, a pillanatnyi meglepődés után én is felsoroltam a feltételeimet, mármint, sem szex, sem kétértelműség, sem szerelem és akkor jöhet a barátkozás.
És jött.
Izgatottan vártam, hisz ez volt kettőnk közt az első személyes találkozás. És mégiscsak ő volt az első társkeresős barátom.
Kedvességével és a profilra feltett fénykép alapján rögtön ráéreztem személyére, amint kilépett a váróteremből.
Mindig azt hittem, hogy csak mi nők vagyunk olyan hiúk, hogy akár csak 1 – 2 évvel előtti, de nem friss fényképet rakunk a személyes bemutatkozóra.
Hát a Károly sem.
No azért ráismertem.
Sőt nagyon kedvesnek és barátinak találtam, így az első személyes benyomás alapján.
És itt jött a kedvencem, amikor is egymás nyakába borulva adjuk az első személyes puszit.
Én is igyekeztem, hogy minél többet lásson belőlem. Mikor megláttam, felállva mentem elébe. Nem kapkodva, nem sietve, így adva időt neki, hogy végig pásztázzon a szemével, felmérve gömbölyded alakomat.
Rögtön meghívott egy frissítőre, amelyet avval hárítottam el, hogy ezt a pár percet, nem akarom megosztani sem pincérrel sem mással, ezt az időt vele akarom tölteni.
Erre kivette a kezemből a kis utazótáskámat, a kezemet megfogva vezetett egy üres padhoz.
Finom, meleg és selymes volt a keze. A fogása kellemes és mégis férfias.
Akkor úgy éreztem, ha nem kellene feltétlenül elutaznom és csak egy szóval is kér, itt maradok vele. Most és mindörökké.
Szerencsémre nem kért, így nem is maradtam és maradás után kijózanodva nem is kellett megbánnom, hogy maradtam.
Azaz órácska idő hamar elszállt. Kezemet továbbra is fogva tartva kísért a vonatig. Felsegített. A búcsú puszit is megkaptam.
És mivel nem kérdezte, én nem is mondtam meg, hogy mikor jövök vissza.
Már majdnem mozgott a vonat, amikor a derekamat, egész a combomig végig simítva odasúgta, hogy ha megérkezek, rögtön nézzek be a társkereső oldalra, mert egy meglepetés vár.
Mit mondjak, jól esett ez a búcsú, amely a visszavárást is felcsillantotta előttem.
Elindult a vonat. Hárman ültünk a fülkében. Én, háttal az ablaknál, egy hölgy szemben és azon az oldalon, az ajtónál egy úr.
Az úr kezdeményezésére végig beszélgettünk. Így hamar megérkeztünk Kecskemétre, ahol az úr leszállt. Végül is jó volt ez, hogy beszélgettünk, így nem lovaltam bele magam, a Károllyal való találkozás felnagyított élményébe. A hölggyel továbbra is beszélgetve hamar eltelt az idő, és máris Budapest Nyugati pályaudvaron voltunk.
Itt, reményeim szerint, egy szintén társkeresős úr várt, akivel rövid, de annál intenzív kapcsolatom volt, társkeresős módra.
Irulva-pirulva és töredelmesen bevallom, ez volt azaz úr, akivel, mit tagadjam, én “ kezdtem” ki.
Minden nap rámentem a társkeresőre, rácheteltem, vagy lájkoltam, nem is tudom, mi a helyes kifejezés erre. Végig pásztáztam a kor szerinti felhozatalt.
Aki tetszett annak küldtem egy mosolyt.
Ha akart reagált rá, ha nem, nem.
De volt egy, aki annyira megfogott.
A mosolya? A kócos haja? Magam se tudom.
Mikor már vagy tizedjére is megbámultam, csak nem tudtam megállni, hogy a vesztesek bátorságával a szívemben, de ne írjak Neki.
– Egy ilyen helyes férfi, hogy lakhat ilyen messze – szállt felé az üzenet.
Mivel nem vártam választ, hisz még ez is több volt, mint amit eddig bármikor a saját érdekemben tettem, szörföztem tovább.
Én lepődtem meg legjobban, mikor pár óra múlva jelzett a gmail, hogy a társkeresőn egy új üzenetem van.
– Nekem? – kérdeztem magamtól, elképedve.
A meglepetés pedig ott várt a chet oldalon.
– Bizony, bizony nagyon kár a távolság, de én
szívesen levelezek értelmes hölgyekkel. Megtisztelnél avval, ha elküldenéd a novelláidat, vagy megírnád, hogy hol olvashatom el. Üdv.: Levente – írta.
Hosszú percek teltek el, mire végre tovább tudtam lépni. Megírtam, hogy melyik írásom, hol található. Azt is, hogy regényt is írtam nem csak novellákat, és a levél végére odabiggyesztetten, hogy nem csak helyes, kócos is vagy.
Vagy valami hasonlót.
Következő lépésem az volt, hogy jól átböngésztem az adatlapját.
A képe fölött, rögtön szem előtt, hogy mit is akar:
– Szeretnék randizni egy nővel 55 – 65 év között – volt az üzenet.
– Jézusom, pont beleférek. 1-0 a javamra.
A Rólam is édes volt:
– Nyugger vagyok, bár ezen a képen alig látszik, pedig akkor is nyugger voltam.
Rögtön beugrott, Bródy János nyugger dala, mit beugrott, azonnal meghallgattam vagy tízszer.
Az ideális társi elvárás, – miszerint:
– Mosolyogjon, csillogjon és simogasson a szeme – is szimpatikus volt. 2-0 a javamra.
Hát a többiből nem mind ugyan, hisz a házasság nyitott volt, ami bármit jelenthetett, de a többi elfogadható volt.
A szexualitás, bár az angolok érdekesen fogalmaznak, egyértelműen hetero, semmi kilengés, ami bizony benne lehetett volna a pakliban.
Már jártam úgy, hogy válaszoltam egy úrnak, aki nőt keresett barátkozni, és elmondta, hogy tényleg barátkozásról lehet csak szó, mert meleg.
Így a 184 cm-es magasság, a 89 kg-os súly, hogy nem iszik és nem dohányzik már csak hab volt a tortán. Amikor meg az érdeklődési körét olvastam, nem sok hiányzott, hogy elolvadjak.
Úgy írom, ahogy volt:
– In music: ________ hölgyek,
– In monuis, books&TV :
minden ami érdekes és eladható, hölgyek.
– I also like :_________ Nők, Nők és a nők.
– In sports : ________ hölgyek,
– My passions&expertire:_____kert, halak, könyvek, hölgyek.
Ebben a sorrendben. Akkor úgy éreztem, hogy megfogtam az isten lábát.
Annyira, hogy egy igencsak felfokozódott állapotban megírtam a Hétköznap című novellámat, amiről rögtön beszámoltam Levinek (- igen-igen már Levi-.) aki, megadva az e-mail címét elkérte olvasásra.
Na innentől aztán felgyorsultak az események, már csak azért is, mert a levél alá a teljes nevét, illetve a majdnem teljes nevét írta.
Azért írtam így, mert rámenve az internetre a megadott név alatt, Dr.Bánszky Levente volt, csodálatos életúttal és érdeklődési körrel.
Rólam tudni kell, hogy én sem vagyok egy hétköznapi ember, vagy legalábbis így hiszem, hisz amikortól, – vagyis 1991-től, – a mi fajtánk is tanulhatott megrohantam az iskolákat, és pár év alatt és több Százezer.-Ft ráfordításért, amit tandíj képében perkáltam le, megszereztem a mérlegképes könyvelői képesítést, a pénzügyi tanácsadói képesítést és a Szolnoki Főiskolán Tájgazdálkodási mérnökként marketing-pénzügyből szereztem diplomát, ahol a szakdolgozatom jeles az államvizsgám kitűnő lett.
Ráadásul 2008 decemberében miért-miért nem, de egy fázós, unalmas este leülve a számítógép elé, csak “úgy” megírtam egy regényt amely mára már mondhatom, de nemzetközi hírnevet is szerzett.
Na, de visszatérve Dr.Bánszky Leventére illetve arra, hogy, hogy megijedtem, mikor elolvastam, hogy ki is ő, sőt még könyvkiadó is, nem sok kellett, hogy összeomoljak, már csak azért is, mert én még flörtöltem is VELE.
Ezt meg is írtam, de szerencsémre észhez tértem, hisz nincs itt a társkeresőn helye a magyarázkodásnak, hisz azért jött ide, hogy udvaroljon neki az emberlánya, vagy mi a szösz és bizony megmondtam ezt is neki.
Végül is ő tehetett arról, hogy én flörtöltem vele. Miért helyes és miért kócos?!
Az egy más dolog, hogy később kiderült róla is, hogy az a kép, még az úgynevezett fénykorában készült és az akkori szépfiúból mára már csak a mosolya és a kedves, úriemberes viselkedése maradt.
Az első pár levélváltás után, amiben volt sok puhatolózás, ismerkedés, egymásnak a családjaink bemutatása, Levente, – ezt így használom – kedvesen, de megemlítette, hogy az adatlapomon van egy dolog, amit meg kell beszélnünk, mielőtt tovább lépnénk.
Erre azért is sort kellett kerítenünk, hisz a kezdeti, szinte csak az irodalomra korlátozódott beszélgetéseink, nem csak elkezdtek sűrűsödni, de a flört felé is kezdetek eltolódni.
Ami önmagában nem volt baj, de az én adatlapomon volt valami, amit tisztáznunk kellett.
Úgy gondolom, a fent leírtak után Levente adatlapján minden egyértelmű volt.
Az enyém úgy kezdődött, hogy legyen őszinte, kedves, határozott, kezdeményező, barátkozó, megértő.
Ne legyen, durva, trágár, nős, barátságtalan.
Nos, a nős szó volt, ami zavarta Levit, jogosan, hisz elmondása szerint ő nyitott házasságban él, amelynél a házasság volt a kulcs szó, és nem is szándékozik ezen változtatni, én meg mint egyedül élő hölgy, esetleg nem így gondolom most, vagy később.
Később ugyan, mikor már elég jól ismertem ezt az embert, azt írtam róla közös barátunknak, – mert ilyen is akadt, nem is egy. –
– Balázs! Én úgy hiszem, hogy nem csak az
esetleges “ rossz ember ismeretem” miatt, érzem így, de Levente rendkívüli ember, aki a tisztességet nem csak mint fogalmat ismeri, hanem mint a szívében lakozó belső tulajdonság létezik. Esetében elmondhatom, hogy az egész ember maga a tisztesség.
Most, hogy pár hete már ismerem, elmondhatom, hogy ez a véleményem a mai napig nem változott.
De térjünk vissza a “nős” szóhoz.
Ezt, úgy gondolta tisztázni kell, mert akaratlanul is, elkezdődött egy vonzalom közöttünk.
A hosszú, éjszakákba nyúló és a kora reggeli chetelések megtették hatásukat és bizony azt mondtam Levinek, hogy nála, és csakis nála eltekintek ettől az egy szónak a betű szerinti betartásától.
A reakciója meglepett ugyan, de részemről sem maradt viszonzatlan. Annyira nem, hogy már terveztük is a közös találkozót.
Azért elmondtam Levinek, hogy természetesen nem keverem össze a szerelmet a vonzódással.
De az is benne van a pakliban.
Nem tudhatom, hogy mit vált ki bennem egy személyes találkozás.
A klikkelésben segített, hogy szépen mosolygott rám a képről.
Mivel én inkább aggodalmaskodó vagyok, akkor is, ha tudom, hogy a szex két ember magánügye, még akkor is, ha csak virtuális.
Eljátszottam a gondolattal, hogy itt van, hogy megölel, hogy szeretget.
Gondolatban jó vagyok.
Hogy személyesben milyen, azt még nem tudom.
Egy kapcsolatban semmi esetre sem szeretnék alárendelt szerepbe kerülni.
Nagyon vágyom arra, hogy szeressenek, de nem mindenáron.
– Szeretném, ha segítenél. Megfognád a kezem és megmutatnád, hogy neked mi a jó. Aztán én is megfognám a kezed és én is megmutatnám, hogy nekem mi a jó – kértem könnyes szemmel.
Mivel én lassan tizenéve’ élek egyedül, és alapból gátlásos, bátortalan és híján a legkisebb kezdeményezési hajlamnak is, Levire bíztam mindent. Beleértve a szállás megszervezését. is.
Nem elég, hogy a kis találkánk minden lépését neki kellett megszervezni, még az én lelkemet is erősítenie kellett.
Régen volt már olyan élményem, hogy engem szeretnek, olyan régen, hogy kis híján megszöktem előle.
Egy nappal a találka előtti éjszaka még azon siránkoztam, hogy mennyire félek az első öleléstől.
Azt gondoltam és hittem is, hogy azt el lehet felejteni.
Hát nem.
Olyan társsal meg pláne nem, mint Levi. Ráadásul tönkre tettem a meghódításomra felépített stratégiáját, miszerint majd apró és forró és egyre gyorsuló csókolózással majd jól levesz a lábamról.
Mondhatom, hogy majdnem otthon maradt, mikor egyszer csak kinyögtem, hogy én még igazán nem is csókolóztam.
– Megtanítalak rá drága, majd juttasd eszembe, hogy apró kicsi és lassú puszikkal kezdjünk – írta, gondolom, lemondóan.
Hisz akárhogy is nézzük hatvanegy, lassan hatvankettő éves leszek.
És nem, hogy lapítottam volna, még humorizálni kezdtem.
– No szépen vagyunk ha már ezt is elfelejtjük. Majd hozok Cavintont – mondtam, csak nem tudtam minek.
Leventém, igyekezetében kis csacsi viccel próbált feloldani.
Megkérdezte, hogy tudom-e melyik a legjobb szilva.
Én mint egy hős, rávágtam, hogy a besztercei és a szatmári, rögtön hozzátéve, hogy a szatmári szilva ártéri bio’ szilva.
Megköszönte ugyan a tájékozottságomat, de meglepett a válasza.
– A punci puszilva.
Még jó, hogy nem látta az arcom, mert ez volt az első eset, hogy a nemiségre utalt.
De már elég jól kezdett bele melegedni, így folytatta.
– Hé te, most vadulsz – kérdeztem.
– Tudod mit, hagyjuk holnapra a szexet – írta, amiben egy adag lemondást éreztem ki.
Én igazán azt sem érzékeltem, hogy mi most szexelünk.
Eljöttnek tartottam az időt, hogy elmondjam, hogy a társkereső által kínált virtuális szerelem, vagy kapcsolat ellen nincs ugyan kifogásom, de nekem muszáj, hogy előbb megismerjem a partnerem. Nekem nem elég, hogy csak egy pici kép jelenti a párom. Persze tudom én, hogy a prüdéria kora lejárt. Avval is tisztában vagyok, hogy több kárt okozott, mint hasznot.
De azért a jó öreg szerelem legyen a végcél, ne az ide-oda chetelés.
Ha nincs más, márpedig nincs más, akkor a társkereső. De ha párra lel valaki, akkor a szerelem.
Folyt köv…
Írta: Jártó Róza
Kitti! (f)
Olvasom.
(f)
Kedves Lexirózsa!
Köszönöm, hogy olvasod.
Szeretettel: Jártó Róza
Kedves Mami!!! ez a net világa….gratulálok…Lexirózsa