Elkezdődik 15. ( …a vidámság….)

Összes megtekintés: 23 

Sokat voltam otthon nagyinál, szinte ki sem mozdultam egész nap, néha elmentem egy-egy munkát megnézni, de azokat nem vállaltam el, vagy átmentem Ágiékhoz. Kutyámra viszont rengeteg időt szántam a kertbe. Még nem voltam 17 éves, mikor nagyi eldöntötte, költözünk. Másnap már ott aludtunk számomra fura volt, hogy kilépek a kapun 30 méter után már a panelházak között vagyok.
A régi környezetből jó volt kiszakadni azért, úgy éreztem mintha kicseréltek volna. Nem ismert senki, és én sem ismertem senkit, ahogy teltek a napok hete, hónapok új barátokat szereztem, a régiek helyett.
Ágihoz egyre gyakrabban jártam, Sokat lógtunk együtt, amikor hajnalig elvoltunk, és haza kísértem volt olyan alkalom mikor ott is aludhattam, amikor Zsuzsa néni hétvégén dolgozott, de persze tudott róla.
Ezeken a kettesbe töltött órák alatt kezdtünk ismerkedni, egymás testével, simogattuk egymást, ölelkeztünk csókolóztunk, néha-néha eltéved a kezünk is, megérintettük egymás intim részeit is, el-el időzve rajtuk.
De semmi komolyabb nem történt még.

Betöltöttem a tizenhetet, nagyi felköszöntött már korán reggel, némi tanáccsal is ellátott, amit igyekeztem megfogadni, betartani.

-Nagyi elmegyek Ágiékhoz, várnak ők is. -fordultam felé.
-Tudtam, hogy egyszer eljön ez a pillanat. -szemét lehunyva.
-Köszönök mindent. -nyomtam egy puszit homlokára.

Hajam megigazítottam a tükörbe, némi hajzselét még felvittem és már rohantam is. Ahogy igyekszem célom felé, az volt sulim előtt megállok, és ahogy benéztem, minden emlék előjött.
Kicsit meghatódtam, de gyorsan szaporázni kezdtem a lépteimet. Becsengettem, Ági jött ki., szememmel végig mértem és nem tudtam levenni a szemem róla.

-Szia, gyere be már vártunk. -mondta.
-Szia, de csinos vagy. -rebegtem.
Szájra puszival köszöntöttük egymást, majd bevezetett a konyhába kézen fogva.

-Szia Endre, boldog születés napot kívánok, én is neked. -közbe bontotta a pezsgőt.
Majd közelebb lépett, megpuszilt jobbról balról a fülembe súgott pár szót töltött a poharakba, Ágira néztem tekintetünk találkozott, mosolyogva lépett hozzám.
-Boldog születésnapot, szerelmem. -szájon puszilt.
Koccintottunk, majd nekiestünk a tortának közbe sokat beszélgettünk hármasba. Gyorsan szaladt az idő, ahogy kinéztem az ablakon.
-Esik a hó!- kiáltottam fel örömömbe.
-Akkor havat kell söpörni. -felelte nevetve Zsuzsa néni.
-Ez igaz de ilyenkor olyan szép minden, olyan tiszta. -teljes átéléssel.
-Én erre sosem gondoltam így.- kacagott fel.
Elkezdünk rendet tenni bent, segítettem nekik, Ági mosogatott, én öblögettem. Tekintetünk össze-össze akadt, és szavak nélkül néztük egymást.
-Kiviszem a szemetet, amíg felsepersz. -szakítottam meg a csendet.
Kimentem a szemetessel a kezembe, kidobtam a kukába, lecsuktam a tetejét. Már léptem volna el egy hógolyó csattant rajtam, Zsuzsa néni nevetését hallottam. Lehajoltam gyúrtam egyet majd célozva dobtam, de nem akartam eltalálni a lába előtt csapódott a betonra.
-Nem talált, nem talált! -kiabálta nevetve.
A hangoskodásra megjelent Ági is már ketten voltak egy ellen, hirtelen oda szaladtam Ágihoz óvatosan kibillentettem egyensúlyából arcát nyakát bedörzsöltem két marék friss hóval. Persze sikítozva nevetve könyörgött kegyelemért, rá néztem Zsuzsa nénire megindultam felé.
-Endre, engem neeee.- hangosan nevetve szaladni kezdett. Elmosolyodva álltam meg.
Felkaptam a messzire eldobott seprűt, és elkezdtem a járdát letakarítani, gyorsan végeztem vele.
-Köszönöm a segítséged. -mondta.
-Nagyon szívesen. -feleltem röviden.
-Sajnos mennem kell, holnap korán kelek. -zavartan mondtam.
Kabátomba elkezdtem bele bújtam cipőmet felhúztam, Ági állt meg mellettem.
-Kikísérlek a kapuig. -közölte. -egy boríték volt a kezében.
-Köszi. -nyögtem ki.
Elköszöntem Zsuzsa nénitől még, majd kiléptem az udvarra Ági jött mellettem szó nélkül, majd megfogta a kezem. Átnyújtotta a borítékot.
-Ezt csak otthon olvasd el! -mondta kipirosodott arccal.
-Rendben csak otthon! -ismételtem.
Hozzám hajolt, hideg ajkaink találkoztak majd összebújva megcsókoltuk egymást.

Boldogan mentem haza, miközben nézegettem tapogattam az ajándékom de nem jöttem rá mi lehet benne.
Zsebre tettem nem szerettem volna ha elázik, nem akartam most buszozni jó esett a friss levegőn sétálni a táv is csak öt sarok gondoltam. Éppen a kis park mellett haladok el ahogy benéztem szinte mindent belepett a frissen hullott hó, elindultam az egyik pad felé ropogott a talpam alatt szerettem ezt a hangot. Lekotortam a padot majd háttal megtámaszkodtam elővettem a csomagot feltéptem, kivettem a levelet, éreztem még van benne valami így a tenyerembe borítottam, egy kis lapos csomag volt, széthajtottam a levelet olvasni kezdtem. Kétszer is el kellett olvasnom de nem értettem mit őrizzek meg amíg sor kerül rá, így kibontottam amit a kezembe tartottam közbe. Egy aranyszínű kis kocka valami került elő tapintása csúszós és puha volt ekkor értettem meg mindent. De egyben zavarba is jöttem saját magam előtt is hiszem gőzöm sem volt semmiről. Ezekkel a gondolatokkal indultam tovább, hamar haza értem.
-Szia mami, megjöttem. -nyomtam egy puszit homlokára.
-Vacsorád a tűzhelyen van. -mondta.
-Köszi. -feleltem. -gyorsan megettem vacsimat lefürödtem, bezuhantam az ágyba hamar elaludtam.

Fél ötkor a vekker hangjára riadtam fel, kikeltem gyorsan öltözködni, tisztálkodni kezdtem. Néhány szót önkéntelenül beszéltem a kutyához, aki csak a farkát csóválta. Kivittem egy rövid sétára, sietnem kellett mert öt tizenötkor találkoztam volna haverommal. Nem voltam késésbe de az idő nem állt meg, sőt rohant. Vissza vittem Csúzlit, víz kaja neki is, és fordultam is ki az ajtón.

-Szevasz. -nyújtottam jobb kezem.
-Szevasz. -viszonozta.
Két évvel idősebb volt nálam, de már az első napomon a munkahelyen összebarátkoztunk.
-Sanyi kérdezhetek valamit? -szegeztem neki a kérdést.
-Kérdezz, ha tudok segítek. -ajánlotta fel.
-Te már voltál…lánnyal ugye? -kezdtem beleszégyenkezve.
-Igen voltam. -felelte higgadtan.
-És hogyan…. -kérdeztem
-Ági, miatt kérdezed? -szakított félbe.
-Aha. -nyögtem ki.
-Ne aggódj, ha arra kerül a sor, tudni fogjátok. -mondta. -De ne siettesd, és főleg ne kapkodd el. -tette hozzá.
-Kösz szépen. -mondtam.
-Ne aggódj köztünk marad. -válaszolta.
Ezután már csak beszélgettünk, egész úton néha nevetgélve néha kicsit hangosabban egymás szavába vágva. Mi voltunk az elsők akik beértek, de mivel kulcsa csak az üzletvezetőjének volt, várnunk kellett. Közbe hozták a pékárut is tejtermékeket, húsokat felvágottakat. Ekkor jelent meg a főnök.

-Siessetek átöltözni, addig átveszem ezeket. -jelentette ki.
-Rendben sietünk. -válaszoltuk.
Tényleg igyekeztünk, tudtuk nyitásig sok a dolgunk még. Ahogy felértünk az átvevőhöz, megragadtuk a békát, és már húztuk is a vevőtérbe, én a pékáruval foglalkoztam, Sanyi a tejtermékekkel. A hús árút közösen pakoltuk a hűtőházba, már csak 4 láda virsli maradt, de ezeket le kellett pároznunk. Elvett némi időt, de ketten gyorsan haladtunk, mikor ezzel is végeztünk, szóltunk a vezetőnek.
-Mossátok le a csempét a folyóson, és sikáljátok fel a követ. -közölte.
Neki álltunk vizet készíteni, rongyokat szivacsot keféket előszedtük.
-Ezt reggelizd, főnök! -rázta a kefét Sanyi.
Nagyot nevettem mikor odanéztem, jókedvűen dolgoztunk pedig, legszívesebben ott hagytuk volna, ránk szóltak, hogy halkabban legyünk mert kihallatszik a vásárlókhoz. Sanyi elkezdett magába morgolódni, hogy csak én halljam, nem bírtam uralkodni magamon, könnyeim potyogtak úgy nevettem. A főnök jelent meg a folyosón egy halk puffanás hallatszott majd nagyon szitkozódni kezdett, Sanyi nyerítése csapta meg a fülem, oda sem mertem nézni. A kezembe a kefe is megállt, neki támaszkodtam a csempének, kitört belőlem is még jobban. Ekkor jelent meg a hentes is a pultjából kilépve hátra a folyósora.
-Na most már elég. -csattant ránk. -Te elmész a végére, onnan kezded. -mutatott rám.
Megpróbáltam összeszedni magam, de Sanyira néztem ismét nevetnem kellett, összeszedtem amire szükségem volt, elvonultam a végére. Ránéztem az órára ideje lenne enni, Sanyira néztem és megkocogtattam a kezem, majd emeltem a számhoz. Leültünk a ládákra, és elkezdtünk enni, majd Sanyi közölte.

-Úgy ennék egy túrórúdit. -mondta vigyorogva.
-Egyél. -hagytam rá.

Sanyi hirtelen felállt léptei távolodtak, én is befejeztem az evést gondoltam kimegyek egy cigire.
-Nem önkiszolgáló! -hallottam bentről. -Ha kell valami, ott a pénztár és kifizeted.
Sanyi vörös fejjel jelent meg zavartan nézett körbe.
-Hallod, még ezt is sajnálják tőlem! -szeppent meg.
-Nem félsz, hogy kirúgnak? -kérdeztem.
-Apám jó helyen dolgozik, ezek ….! -harapta el a végét.
Nem foglakoztatott mit is akart mondani eloltottam a cigim, visszamentem folytatni a munkát. Sanyi is megjelent nemsoká, oda jött hozzám.
-Húzzunk bele, sok van még hátra, ne hagyjuk holnapra. -mondta komolyan.
-Rendbe van csináljuk. -egyeztem bele.
Szinte csak a munkára figyeltünk, hang nélkül dolgoztunk úgy tűnt gyorsan összetalálkoztunk középen, a kövezettel is gyorsan haladtunk, már félig száraz volt a terület.
-Ez igen, tudtok ti ha akartok! -hallottuk.
-Köszönjük. -feleltük.
-Menjetek ki egy szünetre, aztán itt a lista mit kell feltölteni a polcokra kint. -mondta.
Elindultunk kifelé.
-Jajj majdnem elfelejtettem, a húsos, és a mellette lévő helyiséget rendbe teszitek, mára végeztetek, mehettek öltözni.
-Köszönjük! -ismételtük.
Ahogy kimentünk, Sanyi felém fordult.
-Azért rendes ez az ember. -mondta.
-Jah. -helyeseltem.
Nem siettünk vissza tudtuk nem sok munka vár minket, nagyon korán sem akartunk végezni. Pár szót váltottunk még a folyóson haladva, halkan nevetgélve. Én neki estem az egyik helyiségnek, Sanyi a másiknak ő előbb végzett, a kisebbel, majd átjött nekem segíteni. Megfogtam a békát húztam magam után a raktárig, összeszedtük a listán szereplő dolgokat, kivettük a polcokra felszórtuk majd megkerestük a főnököt.
-Készen vagyunk, akkor mehetünk öltözni? -kérdezte Sanyi.
-Ránézett az órájára, igen de ne siessetek fél kettő előtt nem mehettek ki. -mondta mosolyogva.
Ahogy haladtunk az öltöző felé, egyre hangosabb lett a nevetésünk, a délutánosok legnagyobb csodálkozására, nem értették jókedvünket.
-Endre, tényleg komolyan mondtam reggel, tudni fogjátok hidd el ha nagyon odafigyelsz fájdalmat sem fog érezni. De erre csak te figyelhetsz, ő hogy reagál rá. Sokat beszélt még, rengeteg dolgot megtudtam, amiről talán apámnak kellett volna felvilágosítania.
-Köszi tényleg…ezt apámnak…! -haraptam el a végét.
-Tudom milyen, nekem ez most a második apám, de olyan mintha az igazi lenne. -mondta.
-Tényleg? -néztem rá csodálkozva.
-Jön a buszunk, futás! -és már lódult is.
Futásnak eredtem én is, régóta most először kirázott a hideg, megálltam, nem akartam futni.
-Mi van kifulladtál máris? -nevetett rám Sanyi.
-NEM! -kiáltottam rá.
Láttam arcán nagyon meglepte válaszom.
-Ne haragudj. -mondta.
-Te se. -nyögtem ki.
Benne nagyon megbízhattam ezt nem egyszer bebizonyította, annak ellenére, hogy sokat hülyéskedett, lehetett tudni mikor beszél komolyan, olyankor nem mosolygott, nem gúnyolódott.
Belekezdtem elmondani a futással való történetem, egyszer sem szakított félbe csak hallgatott, néha hümmögött egyet, hogy figyel folytassam. Mikor befejeztem a vállamra tette a kezét.
-Rendben van, tiszteletben tartom. -mondta.
Ahogy utaztunk tovább, beszélgettünk már mindenféléről, azon kaptam magam lassan hazaérünk.
-Te holnap dolgozol?- kérdeztem Sanyit.
-Szabadnapos leszek. -felelte.
-Akkor nem várlak itt!. -mondtam nevetve.
-Majd találkozunk. -ráztunk kezet.
-Endre tudod hol lakok, ráérsz majd keress nyugodtan. -mondta.
-Úgy lesz.-feleltem.
Beléptem a lakás ajtaján, persze a kutyám már a nyakamba ugrott, fogtam a pórázt vakkantott egyet mintha helyeselné.

Szólj hozzá!