Az est beköszöntével mindketten ott ültek a monitor előtt, bekapcsolt kamerákkal. Megint úgy nézték egymást, mint az első alkalommal, talán a nőnek jobban csillogtak a szemei, amit nem lehetett nem észrevenni. Brandon felfigyelt erre, és a köszönés után szóvá is tette.
– Nagyon jókedvűnek látszol. Csillognak a szemeid, tele vagy életkedvvel, mi az oka?- a nő mosolyogva nézte jövendőbelijét, majd válaszolt.
– Vártalak.- majdnem kicsúszott a száján az is, hogy hiányzott neki Brandon, de úgy érezte, ezt talán még korai lenne bevallani. A férfit melegség töltötte el a válasz hallatán, jól esett neki.
– Ez jó, én is vártalak téged. Azt hittem, soha nem lesz este.
– Én is, de szerencsére, ha nehezen is, eljött a mi időnk.- mondta a nő mosolyogva, csillogó szemekkel.
– És ez váltotta ki belőled ezt a nagy örömet?- kérdezte Brandon.
– Nem. Találkoztam a volt férjemmel. Az elsővel.- jött a felelet. A férfi arca elkomolyodott. Ennek örül annyira? Biztos kibékültek. Egy világ omlott össze benne, és ebben a pillanatban feleslegesnek érezte, hogy tovább beszélgessenek. Nincs értelme tovább rabolni egymás idejét.
– Értem.- mondta szomorúan. – Nem tudom, ezek után kell-e egyáltalán folytatnunk az ismerkedést.- Scarlett elnevette magát.
– Féltékeny vagy?
– Kibékültetek?- kérdezett vissza Brandon.
– Dehogy! Vele? Soha! Elküldtem melegebb éghajlatra.- ettől a választól a férfi kicsit megnyugodott, de az iménti jókedve nehezen tért vissza.
– Hol találkoztatok?
– Egy ajándékboltban. Vettem neked valamit, amiről mindig én jutok majd eszedbe. Illetve csak remélem.- magyarázta Scarlett.
– Vettél nekem ajándékot? Aranyos vagy, köszönöm szépen, de nem kellett volna.
– Dehogynem. Én is kapok tőled valamit, de ha nem kapnék, akkor is megvettem volna neked ezt a kis apróságot.
– Értem.- felelt Brandon, és újra mosolygott, visszatért a kedve. Látta, hogy a nő nem linkeskedik, őszintén elmond mindent, ez megnyugtatta lelkét.
– Én is elkészítettem a te ajándékodat.- mondta mosolyogva, és várta a reakciót.
– De izgi!- ujjongott a nő, mint egy kisgyerek. – Mutasd meg!
– Csak akkor, ha te is megmutatod az enyémet.
– Azt nem lehet, meglepetés lesz.- felelt a nő.
– Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Nem mutatjuk meg egymásnak. Majd szombat délután meglátjuk mindketten.
– De én látni szeretném.- kérte Scarlett.
– Figyelj, felnőttek vagyunk. Legyen bennünk annyi türelem, hogy kivárjuk a megfelelő időpontot. Nekem is nehéz, mert én is kíváncsi vagyok, mit kapok tőled, de ne rontsuk el a meglepetés örömét.- magyarázta Brandon.
– Jó, igazad van.- ismerte be Scarlett, majd hirtelen kitört belőle a düh.
– Képzeld, az a mocsok békülni akart velem.
– Ki? A volt férjed?
– Az. Még volt pofája bepróbálkozni! Úgy felidegesített, hogy hihetetlen. Persze megint ígért mindent, hogy jobb lesz, nem bánom meg. Állítólag leszokott a piáról is. Mindegy, nem érdekel.
– Gondolom, nem örültél ennek a találkozásnak.
– Hát nem. A hátam közepére se kívántam. De inkább váltsunk témát.- javasolta Scarlett.
– Oké.- egyezett bele Brandon. – Már csak kettőt kell aludni, és találkozunk.
– Igen.- mosolygott a nő, és tudta, ez a két nap mindkettejük számára hosszú lesz. – Soha nem fog eltelni.
– Dehogynem, csak nem olyan gyorsan, ahogy szeretnénk.- mondta a férfi.
– Bezzeg a randi, az majd pillanatok alatt elrepül.- sajnálkozott Scarlett.
– Aki jól fogja érezni magát, annak biztosan. Azt hiszem, nekem igen.- szólt Brandon, és várta a nő véleményét.
– Nekem is, hidd el. Már szeretnélek élőben látni.
– Találkoztál már valakivel a Társkeresés.hu oldalról?
– Még nem, te leszel az első.- válaszolt Scarlett.
– Én sem, nekem is te leszel az első. Reményeim szerint az utolsó is.- ez a mondat nagyon jól esett a nőnek, és ő is ugyanígy gondolja, érzi, de nem akarja Brandon tudtára hozni.
– Köszönöm.- többet nem szólt, pár pillanatig csak nézték egymást, kamerán keresztül szemeztek. – Amúgy milyen nők vannak itt?
– Van sok csinos, nehéz lenne választani, de hála Istennek, a te megjelenéseddel ez a gondom megoldódott.
– Ennyire biztos vagy abban, hogy összejövünk?- kérdezett újra Scarlett.
– Nem, de szeretném. Reménykedem.- Brandon válasza után a nő kicsit elgondolkozott.
– Megmondom őszintén, én is szeretném, ha összejönnénk. Tudod, ma ott az ajándékboltban az exem megjelenésekor semmire nem vágytam, csak rád. Szerettem volna karjaidba menekülni, el se hiszed milyen rossz volt. Hiányoztál, ezért csillogtak úgy a szemeim, mikor ide jöttünk ma este.- magyarázta. Brandon jólesően hallgatta, és csak mosolyogva nézte ezt a csinos nőt.
– Elítélsz ezért?
– Dehogy! Miért ítélnélek el?- csodálkozott a férfi.
– Mert ilyeneket mondtam neked.
– Semmi rosszat nem tettél, és nem is mondtál. Sőt, nagyon jól esnek a szavaid. Ne hidd azt, hogy bármiféle kezdeményezés, vagy vágyak kimondása csak a férfi dolga. Legalábbis én így gondolom.- magyarázta Brandon.
– Tényleg ez a véleményed?- Scarlett kissé zavarban volt, amit saját magának köszönhet.
– Hát persze. Úgyhogy nyugodj meg, minden rendben van. Szerintem sok nőnek ez a véleménye, mint nekem, más kérdés, hogy te nem tartozol közéjük, de e miatt ne érezd kényelmetlenül magad.- a nő kicsit töprengett, majd megszólalt.
– Hát jó, akkor lazítok, nem görcsölök tovább ezen.
– Ez a beszéd.- mosolygott a férfi, és úgy érezte, egy hatalmas csókot tudna adni Scarlettnek. – Látod, már úgy beszélgetünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.
– Igen, és ez nagyon jó.- Scarlett úgy érezte, ez nagyon sokat jelent, nagy jelentőséggel bír. Számára fontos, hogy valakivel lehessen beszélgetni, és Brandonnal lehet, bármiről. Ő nem egy szexéhes, ferdehajlamú, beteges kretén, csak egy ember a sok közül, aki párját keresi, és a boldogságot. Felvállalja magát fotókkal is egy társkereső oldalon, a második mondata nem az volt, hogy mikor kefélünk, mint annyi sok hibbant agyúnak, és őszinte válaszokat ad, személye kellemes, jó társaság. Arra gondolt, a regisztrációs nevén szólítja meg, kíváncsi rá, mit fog reagálni.
– Várlak…
– Mondd, Drágám.- Brandon vette a lapot, és ő is a regisztrációs nevén szólította a nőt. Ez jól esett Scarlettnek, ezt a szót már régen mondták neki.
– Szeretném, ha…- aztán elhallgatott. Szemeiben lángolt a vágy, de oly nehéznek érezte kimondani.
– Figyelek Drágám, mondd bátran. Ne legyen titkunk egymás előtt.- bíztatta a férfi, és ez adott egy olyan lökést Scarlettnek, ami segített kimondatni vele azt a nehéz mondatot.
-… ha szombaton megcsókolnál.- majd lesütötte tekintetét. Ez meglepte Brandont, de semmi akadályát nem látta, hogy eleget tegyen a kérésnek.
– Bocsáss meg. Egy rossz ribanc vagyok. Nem lett volna szabad ezt mondanom.- szidta magát a nő. Brandon meglepődött, nem számított ilyen önostorozásra.
– Dehogy vagy az, hogy mondhatsz ilyet?
– Most biztos azt hiszed, én is olyan fajta nő vagyok, aki piócaként ráakaszkodik az emberre, és csak az a bizonyos dolog kell neki, semmi más.- folytatta Scarlett, és érezte, el tudna süllyedni szégyenében.
– Fejezd be, kérlek, nincs igazad. Nem is tudom, hogy mondhatsz ilyeneket. Egy szép, csinos nő nem viselkedik így.
– Mindjárt elsüllyedek.- mondta szégyenkezve a nő.
– Azt ne tedd, mert akkor szombaton nem tudlak megcsókolni.- Scarlett a monitorra kapta tekintetét, és Brandon mosolyogva nézett rá.
– Én is vágyom erre, hidd el, és megteszem, amit kérsz, teljesítem a vágyadat.
– Komoly?- kérdezte Scarlett.
– Igen, komoly. Miért hiszed azt, hogy rosszat mondasz, és bűn, amit teszel? Látod, mindketten szeretnénk. Akkor süllyedjek el én is? Miért? Amit kértél, az szép, csodálatos dolog, fenséges érzés, és biztosan mindkettőnknek jól fog esni.- Scarlett majdnem elsírta magát, örült, hogy Brandon ilyen megértő, nem nézi rossz lánynak, igyekszik nyugtatóan, bátorítóan beszélni, ez még rokonszenvesebbé tette.
– Ha már itt tarunk…- kezdte a nő-… kérdezhetnék még pár kényes dolgot?
– Igen, csak bátran. Őszintén fogok válaszolni.- Scarlett igyekezett rendezni a gondolatait, és mivel a csók végett nem ítélte el őt a férfi, kissé felbátorodva feltette az első kérdést.
– Mikor voltál utoljára nővel?- Brandon valahol számított ilyesmi kérdésre, mégis meglepte egy kicsit, de nem jött zavarba. Elkomolyodott, próbált emlékezni, a pontos dátumot már nem tudja.
– Nagyon jókedvűnek látszol. Csillognak a szemeid, tele vagy életkedvvel, mi az oka?- a nő mosolyogva nézte jövendőbelijét, majd válaszolt.
– Vártalak.- majdnem kicsúszott a száján az is, hogy hiányzott neki Brandon, de úgy érezte, ezt talán még korai lenne bevallani. A férfit melegség töltötte el a válasz hallatán, jól esett neki.
– Ez jó, én is vártalak téged. Azt hittem, soha nem lesz este.
– Én is, de szerencsére, ha nehezen is, eljött a mi időnk.- mondta a nő mosolyogva, csillogó szemekkel.
– És ez váltotta ki belőled ezt a nagy örömet?- kérdezte Brandon.
– Nem. Találkoztam a volt férjemmel. Az elsővel.- jött a felelet. A férfi arca elkomolyodott. Ennek örül annyira? Biztos kibékültek. Egy világ omlott össze benne, és ebben a pillanatban feleslegesnek érezte, hogy tovább beszélgessenek. Nincs értelme tovább rabolni egymás idejét.
– Értem.- mondta szomorúan. – Nem tudom, ezek után kell-e egyáltalán folytatnunk az ismerkedést.- Scarlett elnevette magát.
– Féltékeny vagy?
– Kibékültetek?- kérdezett vissza Brandon.
– Dehogy! Vele? Soha! Elküldtem melegebb éghajlatra.- ettől a választól a férfi kicsit megnyugodott, de az iménti jókedve nehezen tért vissza.
– Hol találkoztatok?
– Egy ajándékboltban. Vettem neked valamit, amiről mindig én jutok majd eszedbe. Illetve csak remélem.- magyarázta Scarlett.
– Vettél nekem ajándékot? Aranyos vagy, köszönöm szépen, de nem kellett volna.
– Dehogynem. Én is kapok tőled valamit, de ha nem kapnék, akkor is megvettem volna neked ezt a kis apróságot.
– Értem.- felelt Brandon, és újra mosolygott, visszatért a kedve. Látta, hogy a nő nem linkeskedik, őszintén elmond mindent, ez megnyugtatta lelkét.
– Én is elkészítettem a te ajándékodat.- mondta mosolyogva, és várta a reakciót.
– De izgi!- ujjongott a nő, mint egy kisgyerek. – Mutasd meg!
– Csak akkor, ha te is megmutatod az enyémet.
– Azt nem lehet, meglepetés lesz.- felelt a nő.
– Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Nem mutatjuk meg egymásnak. Majd szombat délután meglátjuk mindketten.
– De én látni szeretném.- kérte Scarlett.
– Figyelj, felnőttek vagyunk. Legyen bennünk annyi türelem, hogy kivárjuk a megfelelő időpontot. Nekem is nehéz, mert én is kíváncsi vagyok, mit kapok tőled, de ne rontsuk el a meglepetés örömét.- magyarázta Brandon.
– Jó, igazad van.- ismerte be Scarlett, majd hirtelen kitört belőle a düh.
– Képzeld, az a mocsok békülni akart velem.
– Ki? A volt férjed?
– Az. Még volt pofája bepróbálkozni! Úgy felidegesített, hogy hihetetlen. Persze megint ígért mindent, hogy jobb lesz, nem bánom meg. Állítólag leszokott a piáról is. Mindegy, nem érdekel.
– Gondolom, nem örültél ennek a találkozásnak.
– Hát nem. A hátam közepére se kívántam. De inkább váltsunk témát.- javasolta Scarlett.
– Oké.- egyezett bele Brandon. – Már csak kettőt kell aludni, és találkozunk.
– Igen.- mosolygott a nő, és tudta, ez a két nap mindkettejük számára hosszú lesz. – Soha nem fog eltelni.
– Dehogynem, csak nem olyan gyorsan, ahogy szeretnénk.- mondta a férfi.
– Bezzeg a randi, az majd pillanatok alatt elrepül.- sajnálkozott Scarlett.
– Aki jól fogja érezni magát, annak biztosan. Azt hiszem, nekem igen.- szólt Brandon, és várta a nő véleményét.
– Nekem is, hidd el. Már szeretnélek élőben látni.
– Találkoztál már valakivel a Társkeresés.hu oldalról?
– Még nem, te leszel az első.- válaszolt Scarlett.
– Én sem, nekem is te leszel az első. Reményeim szerint az utolsó is.- ez a mondat nagyon jól esett a nőnek, és ő is ugyanígy gondolja, érzi, de nem akarja Brandon tudtára hozni.
– Köszönöm.- többet nem szólt, pár pillanatig csak nézték egymást, kamerán keresztül szemeztek. – Amúgy milyen nők vannak itt?
– Van sok csinos, nehéz lenne választani, de hála Istennek, a te megjelenéseddel ez a gondom megoldódott.
– Ennyire biztos vagy abban, hogy összejövünk?- kérdezett újra Scarlett.
– Nem, de szeretném. Reménykedem.- Brandon válasza után a nő kicsit elgondolkozott.
– Megmondom őszintén, én is szeretném, ha összejönnénk. Tudod, ma ott az ajándékboltban az exem megjelenésekor semmire nem vágytam, csak rád. Szerettem volna karjaidba menekülni, el se hiszed milyen rossz volt. Hiányoztál, ezért csillogtak úgy a szemeim, mikor ide jöttünk ma este.- magyarázta. Brandon jólesően hallgatta, és csak mosolyogva nézte ezt a csinos nőt.
– Elítélsz ezért?
– Dehogy! Miért ítélnélek el?- csodálkozott a férfi.
– Mert ilyeneket mondtam neked.
– Semmi rosszat nem tettél, és nem is mondtál. Sőt, nagyon jól esnek a szavaid. Ne hidd azt, hogy bármiféle kezdeményezés, vagy vágyak kimondása csak a férfi dolga. Legalábbis én így gondolom.- magyarázta Brandon.
– Tényleg ez a véleményed?- Scarlett kissé zavarban volt, amit saját magának köszönhet.
– Hát persze. Úgyhogy nyugodj meg, minden rendben van. Szerintem sok nőnek ez a véleménye, mint nekem, más kérdés, hogy te nem tartozol közéjük, de e miatt ne érezd kényelmetlenül magad.- a nő kicsit töprengett, majd megszólalt.
– Hát jó, akkor lazítok, nem görcsölök tovább ezen.
– Ez a beszéd.- mosolygott a férfi, és úgy érezte, egy hatalmas csókot tudna adni Scarlettnek. – Látod, már úgy beszélgetünk, mintha mindig is ismertük volna egymást.
– Igen, és ez nagyon jó.- Scarlett úgy érezte, ez nagyon sokat jelent, nagy jelentőséggel bír. Számára fontos, hogy valakivel lehessen beszélgetni, és Brandonnal lehet, bármiről. Ő nem egy szexéhes, ferdehajlamú, beteges kretén, csak egy ember a sok közül, aki párját keresi, és a boldogságot. Felvállalja magát fotókkal is egy társkereső oldalon, a második mondata nem az volt, hogy mikor kefélünk, mint annyi sok hibbant agyúnak, és őszinte válaszokat ad, személye kellemes, jó társaság. Arra gondolt, a regisztrációs nevén szólítja meg, kíváncsi rá, mit fog reagálni.
– Várlak…
– Mondd, Drágám.- Brandon vette a lapot, és ő is a regisztrációs nevén szólította a nőt. Ez jól esett Scarlettnek, ezt a szót már régen mondták neki.
– Szeretném, ha…- aztán elhallgatott. Szemeiben lángolt a vágy, de oly nehéznek érezte kimondani.
– Figyelek Drágám, mondd bátran. Ne legyen titkunk egymás előtt.- bíztatta a férfi, és ez adott egy olyan lökést Scarlettnek, ami segített kimondatni vele azt a nehéz mondatot.
-… ha szombaton megcsókolnál.- majd lesütötte tekintetét. Ez meglepte Brandont, de semmi akadályát nem látta, hogy eleget tegyen a kérésnek.
– Bocsáss meg. Egy rossz ribanc vagyok. Nem lett volna szabad ezt mondanom.- szidta magát a nő. Brandon meglepődött, nem számított ilyen önostorozásra.
– Dehogy vagy az, hogy mondhatsz ilyet?
– Most biztos azt hiszed, én is olyan fajta nő vagyok, aki piócaként ráakaszkodik az emberre, és csak az a bizonyos dolog kell neki, semmi más.- folytatta Scarlett, és érezte, el tudna süllyedni szégyenében.
– Fejezd be, kérlek, nincs igazad. Nem is tudom, hogy mondhatsz ilyeneket. Egy szép, csinos nő nem viselkedik így.
– Mindjárt elsüllyedek.- mondta szégyenkezve a nő.
– Azt ne tedd, mert akkor szombaton nem tudlak megcsókolni.- Scarlett a monitorra kapta tekintetét, és Brandon mosolyogva nézett rá.
– Én is vágyom erre, hidd el, és megteszem, amit kérsz, teljesítem a vágyadat.
– Komoly?- kérdezte Scarlett.
– Igen, komoly. Miért hiszed azt, hogy rosszat mondasz, és bűn, amit teszel? Látod, mindketten szeretnénk. Akkor süllyedjek el én is? Miért? Amit kértél, az szép, csodálatos dolog, fenséges érzés, és biztosan mindkettőnknek jól fog esni.- Scarlett majdnem elsírta magát, örült, hogy Brandon ilyen megértő, nem nézi rossz lánynak, igyekszik nyugtatóan, bátorítóan beszélni, ez még rokonszenvesebbé tette.
– Ha már itt tarunk…- kezdte a nő-… kérdezhetnék még pár kényes dolgot?
– Igen, csak bátran. Őszintén fogok válaszolni.- Scarlett igyekezett rendezni a gondolatait, és mivel a csók végett nem ítélte el őt a férfi, kissé felbátorodva feltette az első kérdést.
– Mikor voltál utoljára nővel?- Brandon valahol számított ilyesmi kérdésre, mégis meglepte egy kicsit, de nem jött zavarba. Elkomolyodott, próbált emlékezni, a pontos dátumot már nem tudja.
Folyt. köv.
Írta: Edwin Chat