Az eső ismét beleadott apait, anyait. Ugyanúgy kezdett zuhogni, mint az imént. Diana ismét csökkentette a sebességet, újra lépésben haladt tovább a PJ járat. Hátul a két férfi még mindig ugyanabban a helyzetben pózolt. Milán egyik kezében a véres lyukasztó, másikban az utas kicsavart keze. Lyukas füle vérzett, de ezen az ellenőr igyekezett segíteni. Lyukasztóját zsebre tette, majd egy másik zsebből sprayt vett elő, és a nyílt sebre pumpált vele. A hatás nem maradt el. A megcsonkított férfi felüvöltött, ahogy csípte a véres lyukat a szer.
– Ne izgulj, ez csak arcszesz.- magyarázta Milán, és újra pumpált kettőt- hármat.
– Maga szadista barom!- kiabált az utas, de az ellenőr nem foglalkozott vele. Elengedte, és közben még lökött rajta egyet. A férfi már harmadszor terült el a padlón, csak most hátul. Milán megvetően nézett rá, majd előre ment. A magára hagyott sebesült jobbnak látta, ha a padlón marad, és egyik kezét fájós fülére helyezte.
A két nő amint meglátta, hogy az ellenőr feléjük tart, hamar leültek. Nem igyekeztek vissza a helyükre, mindketten a legközelebbi ülést foglalták el. Milán odaért, előbb az idősebbhez, és őt is felszólította, mint nemrég a hátsó ajtónál álló férfit.
– Jegyet, vagy bérletet kérnék ellenőrzésre!- a nő némán nyúlt a táskájába, és elővette a havibérletet. Milán megnézte, teljesen rendben találta, és udvarias mosollyal nyújtotta vissza.- Köszönöm szépen asszonyom, további jó utat kívánok!- és tett pár lépést előre, a fiatalabbik hölgyhöz. Ő már előkészítette a bérletet, mire a kaller odaért. Szó nélkül, úgy nyújtotta át, hogy nem is nézett fel az ellenőrző személyre. Milán mosollyal az arcán vette el, és alaposan megnézte, de ezt a bérletet is rendben találta.
– Köszönöm szépen kisasszony.- és visszaadta gazdájának a bérletet. A fiatal nő csendben, flegmán rágógumizva vette el, és azonnal visszarakta a táskájába.
– További kellemes utat kívánok.- mondta Milán, és a vezetőfülkéhez lépett.
– A két nő rendben volt, de a pasas problémás.- Diana mosolyogva pillantott rá.
– Láttam, megtetted a szükséges intézkedéseket.
– Igen. Ezért kapom a fizetést.- mondta Milán, majd mindketten elnevették magukat.
Az idősebb nő hátrament a padlón fekvő férfihez. Leguggolt mellé, a szerencsétlenül járt utas kezét óvatosan levette a sérült fülről, és vizsgálni kezdte.
– Hogy érzi magát?- kérdezte aggódva.
– Pocsékul.- jött a rövid válasz. A nő kotorászni kezdett a táskájában, és papírzsebkendőt vett elő.
– Ezt tegye rá, és tartsa rajta.
– Köszönöm szépen.- felelt a férfi tisztelettudóan.
– Nem akar felülni, vagy esetleg elfeküdni az üléseken?
– Nem, jobb itt. Egy földön fekvő embert csak nem bánt ez a szadista állat.
– Rendben, ahogy gondolja.- mondta a nő, és mielőtt visszament volna a helyére, még felajánlotta további segítségét.
– Ha szüksége van valamire, segítségre, szóljon nyugodtan, jönni fogok.
– Köszönöm, szólni fogok.- mondta a férfi, és sziszegve tette fülére a zsebkendőt.
A nő visszament a busz elejébe, és kérdőre vonta a két beosztottat.
– Mégis mit képzelnek maguk? Mi a fenét művelnek itt velünk?- hangjában tajtékzott a düh. Diana nem foglalkozott vele, a vezetéssel törődött, Milánra bízta a dolgok lerendezését. Az ellenőr oda is fordult a nőhöz.
– Asszonyom, kérem, húzza be fülét- farkát. Higgye el, jobban jár.
– Ez szemtelenség, kikérem magamnak!- folytatta vergődését. Milán érezte, határozottabban kell fellépni, hogy lássák, ki az úr itt, és most.
– Hölgyem, szépen kérem, üljön le, maradjon veszteg!- közben elővette a jegylyukasztót, és a nyomaték kedvéért párszor megcsattogtatta. Az idős nő is, azt gondolta, amit a sérült férfi mondott. Ez egy szadista állat, de magában megtoldotta még annyival, hogy egy beteg, egy pszichopata. És a legszomorúbb az egészben, hogy ez a csinos sofőrnő még partner is ehhez a mocskos játékához.
– Azt hiszi, megúszhatják következmények nélkül? –kérdezte a nő.
– Igen, azt hiszem. Akik itt nem úsznak meg semmit, azok maguk. Maguk hárman. Ne akarják idő előtt bevégezni.- adta a felvilágosítást Milán. A nő teljesen megdöbbent. Ijedten, félve nézte az ellenőrt, de nem tudta eldönteni mit tegyen. Harcoljon továbbra is az igaza mellett, vagy jobb, ha csendben marad. Míg ezen elmélkedett, oda lépett a fiatal nő is.
– Most már elég legyen! Álljon meg ez a rohadt járgány, és hadd szálljunk le! Ti betegek vagytok, kezelésre szorultok!- kiabált idegesen.
– Nem értetek a szép szóból? Hát mit kell tennem, hogy kussba legyetek?- kérdezte Milán, majd a fiatal nőt ellökve maga mellől, elindult hátra.
– Van még egy füle ennek a hősnek! Sőt, nyelve is van, de nem biztos, hogy lesz is.
– Jól van, csendben maradunk!- szólt az idős nő.
– Késő bánat édesem!- vágott vissza Milán.
– Engedelmeskedni fogunk!- kiabált a fiatalabbik. Milán megállt, és megfordult. Lassan elindult visszafelé. A jegylyukasztó a kezében, felemelve vállmagasságig.
– Na, ezt tetszik, amit hallottam. Tudtok ti jó lányok módjára is viselkedni?
– Igen.- felelt a fiatal, és könyörgő szemekkel nézett Milánra.
– Oké. És bármit megteszel, amire kérlek?- kérdezte az ellenőr. A fiatal nő gondolkodóba esett. Számításba vette egy férfi ősi ösztöneit, piszkos hajlamait, mocskos fantáziáját, de sajnos most nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon.
– Igen.- préselte ki magából erőtlen hangon.
– Bármit? Biztos?- jöttek az újabb kérdések. Ezen már nem volt mit gondolkozni.
– Biztos.- érkezett a válasz szinte azonnal. Milán leengedte a kezét, amelyikben a lyukasztót tartotta.
– Remélem erre nem lesz szükségem.- vigyorgott kihívóan, és eltette oda, ahonnan elővette.
A fiatal nő hátrafordult, hogy megnézze a padlón fekvő férfit. Vagy jókor, vagy rosszkor tette, mert közben tekintete egy pillanatra a kijelzőn futó szövegre tévedt. Ezt olvasta le: „Köszönti Önöket a Psychojárat! Borzalmas utazást kívánunk! „
– Mi ez? Mit jelent ez?- kérdezte hisztérikusan.
– Micsoda?- kérdezett vissza Milán teljes nyugalomban.
– A felirat a kijelzőn! Mi az, hogy Psychojárat?!
– Miről beszél kisasszony?- tette fel az újabb kérdést Milán, olyan ártatlan arccal, mint egy ma született bárány.
– Nézzék már meg!- dühöngött a fiatal nő. Diana kivételével mindenki a kijelzőt figyelte, még a padlón fekvő férfi is.
„Üdvözli Önöket a Palota- Jázminkert járat! Kellemes utazást kívánunk!”
– Az előbb nem ez a szöveg futott rajta!
– Hát mi?- kérdezte Milán.
– Az, hogy üdvözli önöket a Psychojárat!- felelt a fiatal nő.
– Na de kisasszony! Hogy mondhat ilyet? Úgy látom önnek van szüksége orvosra, nem nekünk.- mondta Milán provokáló hangon.
– Le akarok szállni!- üvöltött a fiatal nő, és a belső ülésre csusszant. Mindkét öklével verni kezdte az üveget, szerette volna kitörni, és menet közben kiugrani, az eső miatt úgyis csak lépésben halad a jármű. Próbálkozása nem járt sikerrel, csak azt érte el, hogy mindkét keze megfájdult.
– Engedjenek ki!- hisztizett szüntelenül. Milán látta, hogy újra akcióba kell lépnie. Egy lépéssel a nő mellett termett, derékövére fűzött kis bőrtartóból egy kis palackot vett elő, és a nő szemébe fújta. A gázspraytől a hisztiző utas azonnal összegörnyedt, vadul dörzsölte szemeit, prüszkölt, szipogott, köhögött.
– Most már nagyon örülnék, ha végre tényleg kuss lenne!- kiabált erősen Milán. – És ezután nem leszek tekintettel arra, hogy maguk nők! Ugyanúgy el lesznek intézve, mint hátul az a paprikajancsi.
– Ne izgulj, ez csak arcszesz.- magyarázta Milán, és újra pumpált kettőt- hármat.
– Maga szadista barom!- kiabált az utas, de az ellenőr nem foglalkozott vele. Elengedte, és közben még lökött rajta egyet. A férfi már harmadszor terült el a padlón, csak most hátul. Milán megvetően nézett rá, majd előre ment. A magára hagyott sebesült jobbnak látta, ha a padlón marad, és egyik kezét fájós fülére helyezte.
A két nő amint meglátta, hogy az ellenőr feléjük tart, hamar leültek. Nem igyekeztek vissza a helyükre, mindketten a legközelebbi ülést foglalták el. Milán odaért, előbb az idősebbhez, és őt is felszólította, mint nemrég a hátsó ajtónál álló férfit.
– Jegyet, vagy bérletet kérnék ellenőrzésre!- a nő némán nyúlt a táskájába, és elővette a havibérletet. Milán megnézte, teljesen rendben találta, és udvarias mosollyal nyújtotta vissza.- Köszönöm szépen asszonyom, további jó utat kívánok!- és tett pár lépést előre, a fiatalabbik hölgyhöz. Ő már előkészítette a bérletet, mire a kaller odaért. Szó nélkül, úgy nyújtotta át, hogy nem is nézett fel az ellenőrző személyre. Milán mosollyal az arcán vette el, és alaposan megnézte, de ezt a bérletet is rendben találta.
– Köszönöm szépen kisasszony.- és visszaadta gazdájának a bérletet. A fiatal nő csendben, flegmán rágógumizva vette el, és azonnal visszarakta a táskájába.
– További kellemes utat kívánok.- mondta Milán, és a vezetőfülkéhez lépett.
– A két nő rendben volt, de a pasas problémás.- Diana mosolyogva pillantott rá.
– Láttam, megtetted a szükséges intézkedéseket.
– Igen. Ezért kapom a fizetést.- mondta Milán, majd mindketten elnevették magukat.
Az idősebb nő hátrament a padlón fekvő férfihez. Leguggolt mellé, a szerencsétlenül járt utas kezét óvatosan levette a sérült fülről, és vizsgálni kezdte.
– Hogy érzi magát?- kérdezte aggódva.
– Pocsékul.- jött a rövid válasz. A nő kotorászni kezdett a táskájában, és papírzsebkendőt vett elő.
– Ezt tegye rá, és tartsa rajta.
– Köszönöm szépen.- felelt a férfi tisztelettudóan.
– Nem akar felülni, vagy esetleg elfeküdni az üléseken?
– Nem, jobb itt. Egy földön fekvő embert csak nem bánt ez a szadista állat.
– Rendben, ahogy gondolja.- mondta a nő, és mielőtt visszament volna a helyére, még felajánlotta további segítségét.
– Ha szüksége van valamire, segítségre, szóljon nyugodtan, jönni fogok.
– Köszönöm, szólni fogok.- mondta a férfi, és sziszegve tette fülére a zsebkendőt.
A nő visszament a busz elejébe, és kérdőre vonta a két beosztottat.
– Mégis mit képzelnek maguk? Mi a fenét művelnek itt velünk?- hangjában tajtékzott a düh. Diana nem foglalkozott vele, a vezetéssel törődött, Milánra bízta a dolgok lerendezését. Az ellenőr oda is fordult a nőhöz.
– Asszonyom, kérem, húzza be fülét- farkát. Higgye el, jobban jár.
– Ez szemtelenség, kikérem magamnak!- folytatta vergődését. Milán érezte, határozottabban kell fellépni, hogy lássák, ki az úr itt, és most.
– Hölgyem, szépen kérem, üljön le, maradjon veszteg!- közben elővette a jegylyukasztót, és a nyomaték kedvéért párszor megcsattogtatta. Az idős nő is, azt gondolta, amit a sérült férfi mondott. Ez egy szadista állat, de magában megtoldotta még annyival, hogy egy beteg, egy pszichopata. És a legszomorúbb az egészben, hogy ez a csinos sofőrnő még partner is ehhez a mocskos játékához.
– Azt hiszi, megúszhatják következmények nélkül? –kérdezte a nő.
– Igen, azt hiszem. Akik itt nem úsznak meg semmit, azok maguk. Maguk hárman. Ne akarják idő előtt bevégezni.- adta a felvilágosítást Milán. A nő teljesen megdöbbent. Ijedten, félve nézte az ellenőrt, de nem tudta eldönteni mit tegyen. Harcoljon továbbra is az igaza mellett, vagy jobb, ha csendben marad. Míg ezen elmélkedett, oda lépett a fiatal nő is.
– Most már elég legyen! Álljon meg ez a rohadt járgány, és hadd szálljunk le! Ti betegek vagytok, kezelésre szorultok!- kiabált idegesen.
– Nem értetek a szép szóból? Hát mit kell tennem, hogy kussba legyetek?- kérdezte Milán, majd a fiatal nőt ellökve maga mellől, elindult hátra.
– Van még egy füle ennek a hősnek! Sőt, nyelve is van, de nem biztos, hogy lesz is.
– Jól van, csendben maradunk!- szólt az idős nő.
– Késő bánat édesem!- vágott vissza Milán.
– Engedelmeskedni fogunk!- kiabált a fiatalabbik. Milán megállt, és megfordult. Lassan elindult visszafelé. A jegylyukasztó a kezében, felemelve vállmagasságig.
– Na, ezt tetszik, amit hallottam. Tudtok ti jó lányok módjára is viselkedni?
– Igen.- felelt a fiatal, és könyörgő szemekkel nézett Milánra.
– Oké. És bármit megteszel, amire kérlek?- kérdezte az ellenőr. A fiatal nő gondolkodóba esett. Számításba vette egy férfi ősi ösztöneit, piszkos hajlamait, mocskos fantáziáját, de sajnos most nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon.
– Igen.- préselte ki magából erőtlen hangon.
– Bármit? Biztos?- jöttek az újabb kérdések. Ezen már nem volt mit gondolkozni.
– Biztos.- érkezett a válasz szinte azonnal. Milán leengedte a kezét, amelyikben a lyukasztót tartotta.
– Remélem erre nem lesz szükségem.- vigyorgott kihívóan, és eltette oda, ahonnan elővette.
A fiatal nő hátrafordult, hogy megnézze a padlón fekvő férfit. Vagy jókor, vagy rosszkor tette, mert közben tekintete egy pillanatra a kijelzőn futó szövegre tévedt. Ezt olvasta le: „Köszönti Önöket a Psychojárat! Borzalmas utazást kívánunk! „
– Mi ez? Mit jelent ez?- kérdezte hisztérikusan.
– Micsoda?- kérdezett vissza Milán teljes nyugalomban.
– A felirat a kijelzőn! Mi az, hogy Psychojárat?!
– Miről beszél kisasszony?- tette fel az újabb kérdést Milán, olyan ártatlan arccal, mint egy ma született bárány.
– Nézzék már meg!- dühöngött a fiatal nő. Diana kivételével mindenki a kijelzőt figyelte, még a padlón fekvő férfi is.
„Üdvözli Önöket a Palota- Jázminkert járat! Kellemes utazást kívánunk!”
– Az előbb nem ez a szöveg futott rajta!
– Hát mi?- kérdezte Milán.
– Az, hogy üdvözli önöket a Psychojárat!- felelt a fiatal nő.
– Na de kisasszony! Hogy mondhat ilyet? Úgy látom önnek van szüksége orvosra, nem nekünk.- mondta Milán provokáló hangon.
– Le akarok szállni!- üvöltött a fiatal nő, és a belső ülésre csusszant. Mindkét öklével verni kezdte az üveget, szerette volna kitörni, és menet közben kiugrani, az eső miatt úgyis csak lépésben halad a jármű. Próbálkozása nem járt sikerrel, csak azt érte el, hogy mindkét keze megfájdult.
– Engedjenek ki!- hisztizett szüntelenül. Milán látta, hogy újra akcióba kell lépnie. Egy lépéssel a nő mellett termett, derékövére fűzött kis bőrtartóból egy kis palackot vett elő, és a nő szemébe fújta. A gázspraytől a hisztiző utas azonnal összegörnyedt, vadul dörzsölte szemeit, prüszkölt, szipogott, köhögött.
– Most már nagyon örülnék, ha végre tényleg kuss lenne!- kiabált erősen Milán. – És ezután nem leszek tekintettel arra, hogy maguk nők! Ugyanúgy el lesznek intézve, mint hátul az a paprikajancsi.
Folyt. köv.
Írta: Edwin Chat
Kedves Edwin!
Jó pár évig (4-5) horrorba hajló regényeket írtam, nem idegen tőlem az ilyen téma, csak most kitértem a drámai műfajhoz egy kicsit.
Vlady
Izgi 🙂 Érdekesebb számomra, mint a Társkeresés c. történeted. Mást még nem olvastam tőled, majd ezután 😉
Hűha! Ez a félelmetes PJ járat, vajon hova tart a megfélemlített utasokkal? Mit akarnak vajon?
Kedves Edwin, várom a folytatást.
Szeretettel: Marcsi
Kedves Vlady!
Eddigi írásaidat ismerve, attól féltem, hogy az ilyen típusú sztori nem fog tetszeni, de örömmel olvasom, hogy nem így van. Köszönöm, hogy itt jártál.
Üdv: Edwin.
Egyre jobb, egyre durvább! Tetszik!