A tűzijáték 12/4. rész

Maryék megérkeztek. Mary azonnal belehuppant a kanapéba, ránézett az asztalra, és éhes lett. Pault végig vezettem a lakáson, minden egyes helyiségbe benézett, igazán tetszik. Látod Ann, a pénzből, amiből Londonban éltél, itt sokkal jobban élhetsz. Ez a lakás gyönyörű, szép a kilátás, is. Közben kigyúltak a fények. Lenn a várost, kivilágosították , pazarul éreztem magam. Hát még így , hogy Paulnak is tetszett. Elmondtam, hogy itt járt Tamás , meghívott bennünket a szombati meccsre. Paulnak nagyon tetszett az ötlet, régen volt itthon, meccsen nagyon régen volt.
Ezek a futball játékosok , megérdemlik hogy az emberek sokan kimenjenek szurkolni ? Sajnos az utóbbi időben lehetetlen szeretni. Vezetési, edzési, pénzügyi, gondok vannak, amellett kitűnő játékosok, akik külföldön szépen megállják helyüket.
Elkezdődött a mérkőzés, Tamás játéka erőszakos, durva volt, az ellenfél játékosai tartottak tőle. Ezen a mérkőzésen igyekezett, nem szabálytalankodni és a legjobbat nyújtani. Mégis kikaptak kettő egyre. Tamás, utálta az egész világot, mindenkit hibáztatott, pedig neki is voltak hibái. Én nem értek a focihoz , de ezt a mérkőzést én is nagyon gyengének és rossznak tartottam. Egyedül András tett ki magáért . Tamáson láttam bosszantotta, hogy Andrást ünnepelték.
– Szép volt , csak, pár helyzetet kihagytál. Mondta, de úgy, hogy rá sem nézett Andrásra. Noémi , rávágta: neked meg az egész idő alatt, nem volt egy jó megmozdulásod. Ebből egy vita kerekedett. Paul leállította őket. Tamáson látszott , hogy majd szétrobbant a dühében. Igyekezett mindenki, jó arcot vágni, és másra terelni a szót.
Minden tervem az volt, hogy Noéminek pár kérdést felteszek, Tamással kapcsolatban. Sört kértek, mondta, Tamásnak a sör hatására jó kedve lett, azonnal felkért táncolni, és énekelni kezdett. Nem sok kedvem volt hozzá, de a békesség kedvéért megtettem . Nem sokáig maradtunk, Tamás, erőszakosan marasztalt bennünket. Megfogta Paul karját, Paul rá nézett, vedd le rólam a kezed. Ittál, nem akarok veled veszekedni. Tamás , megérezte a határozottságot , és visszavonult. Azzal kijöttünk a teremből. Haza mentünk és átértékeltük az estét.
– Vigyázz ezzel a Tamással, mondta Paul, robbanékony, hirtelen fiú.
-Nincs vele tervem, csak barátkozunk, ha András elmegy, ez a kapcsolat Tamással biztosan megszűnik. Szemmel láthatóan Mary és Paul megnyugodtak.

Elfogyott egy üveg bor, nagyon megeredt a nyelvünk. Még jó, hogy komoly dolgokról, a további életünkről ami fél évre szólt, már megbeszéltük. Fél év múlva újra átbeszéljük, hogy hogyan tovább. Remélem a további életem itt olyan boldog lesz, mint amilyen most vagyok. Megbeszéltük, hogy milyen nagy szükségem van a környezetváltozásra, mintha kicseréltek volna. Persze közrejátszik az is, hogy Roberthez, szinte naponta megyek a temetőbe mióta bérelt kocsim van.
Paulnak van itthon egy audi 4-es, felajánlotta, erre csak vigyáznom kell és tankolni , és fizetni a biztosításokat. Megegyeztünk, két nap múlva visszavittük a bérelt autót. Nagy kiadástól szabadultam meg. Még nem is gondoltam arra, hogy osztom be a pénzem. Mary az én őrangyalom kiszámolta, mennyit költhetek.
Ne égess fel mindent magad után, a megtakarított pénzed, ami maradt, hagyd a londoni számládon, a személyes holmid eljuttatatom, hogy ne költekezz túlságosan. Egyébként a ruhatárad legdivatosabb, legmárkásabb, itt nem is tudsz olyanokat vásárolni.
Megértően bólintottam, a tanári fizetésemből nem tudok itt megélni, emiatt vállaltam Magyar- Angol tolmácsolást és fordítást is. Nem panaszkodhatok, munkám van. Szabadidőm alig lesz. De kicsit sem bánom.
Elmúlt már két óra. Lassan lejár a szabadság ki kell használni minden percet. Kirándulásokat terveztünk, megnéztük a budapesti tavat, minden nevezettességet., csodálatos napokat töltöttünk együtt. Paul, közben minden dolgát lerendezett, az utolsó négy napot, velünk töltötte. Fájó szívvel vittem őket ki a reptérre, a búcsúzáskor úgy éreztem, hogy a világ legszegényebb árvája vagyok. Megvártam, amíg felszáll a gép, aztán elindultam hazafelé.
Otthon jól éreztem magam, el kezdtem takarítani, az egész lakás ragyogott. Nagyon jól éreztem itt magam. Jó volt egyedül lenni, pihenni, zenét hallgatni. Tamás hívott telefonon, kértem, hogy egy ideig ne találkozzunk, megviselt Mary és Paul elutazása, egyedül szeretnék maradni.
Csak amiatt kértem a találkozást, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésemért. Kiborultam, kérlek bocsáss meg. Rendben mondtam, kérlek, pár napig nem hívj. Ugye nem akarod, hogy többet ne találkozzunk, én szeretnélek látni, hidd el ilyen többé nem fordul elő. Rendben, várd meg, hogy én hívjalak, jó, mondta Tamás , és letette a telefont.
Megkönnyebbültem, lehet, hogy rossz napja volt, titokzatos, senki nem tud a magánéletéről. Holnap hétfő, kezdem az iskolában, aztán itthon fordítok, este egy fodrászhoz jelentkeztem be.
Gyorsan száguld az idő. Maryék , szerencsésen hazaértek, ők is a hétfőt már munkával kezdték. Megbeszéltük, hogy beszámolok minden fontos eseményről. Fodrászomnak, egy kedves fiút választottam, gyönyörködött, dús sötétbarna hosszú hajamba. Vágott a végéből egy keveset, majd beszárította. Megjegyezte, hogy nagyon hálás vendég vagyok, örömmel dolgozik ilyen hajjal, elégedett volt a hajammal és a munkájával. Nekem is tetszett. Megbeszéltük, hogy rendszeresen hozzá járok.
Felkészültem másnapi munkámra, ittam egy pohár fehér bort, leültem a kedvenc fotelomba és zenét hallgattam. Ravel, Mozart, Chopin ,Brahms , Bach. Ez az igazi kikapcsolódás.
Becsuktam szemem és elkezdtem beszélgetni Roberttel, ugye te is itt vagy, ugye te is hallod, ezt a csodálatos zenét. Add valami jelét annak, ha itt vagy. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy mint ha egy kis tollpehellyel végigsimogatták volna az arcom. Igen itt vagy érzem. Boldogan, vágyakozva vártam a csodát, hogy megfogja kezem és azt mondja, itt vagyok drágám. Idejét sem tudom meddig ültem ott, és élveztem a zenét.
Fázni kezdtem, majd bementem a nappaliba. Szeretném, még megnézni a híreket, természetesen, előbb az angolt , azután a helyi időjárás jelentést, hogy is kell holnap öltözni? Egyik adón egy angol filmet néztem, kissé szentimentális, de az egész napom ilyen volt.
A nappaliban költözéskor valamelyik fiókba beledobáltam a fotókat, Robertről és rólam. Most előszedtem, egyiket kandallóra tettem. Van egy másik is, előkotortam a fiókból, Robert nevetett vissza rám. Ezt pedig a hálószobám kis szekrényére raktam. Roberttel, kelek és fekszem, igen itt a helye ennek a képnek.
Reggel frissen ébredtem, a napi programom végig gondoltam ment is minden, mint a karikacsapás. Délután mire hazaértem kellő képen elfáradtam. Ez kell nekem, így legyen minden napom leterhelve. Felfrissítettem magam és neki láttam a fordításnak, komoly szakszöveget vállaltam, elég nehéz át rágni magam. A Magyar nyelvtan és ragozás nagyon nehéz, de így legalább
gyakorlom .
Belefáradtam abba hagyom, határidőre így biztosan elkészülök, ha így haladok. Megszólalt a telefonom, Noémi .
– Szia Noémi , örülök hogy hívsz, merre jársz?
– Feléd tartok, ha jó neked, akkor fél óra múlva nálad leszek. Örömmel várlak
. A bizonyos meccs után, még nem találkoztunk, lesz miről beszélni. A teraszon terítettem, teához kávéhoz , otthonról hozott kekszből. Tudom, hogy Noémi nagyon szereti a koktélokat, készítettem hát egy jó adag gyümölcs koktélt jéggel. Végre megérkezett, átöleltük egymást, egymás szavába vágva mondtuk a mondanivalónkat. No, gyere, ülj le, és sorban mond el mi történt. Az iskolában nagyon ritkán találkozunk, mert Noémi állandó délutános. Anna, az egyik szemem sír a másik meg nevet, nagyon sajnálom, hogy ilyen rövid ideig tartott a barátságunk, de tudsz róla Andrást szerződtette egy másik csapat, nekem pedig felajánlottak, munkát egy iskolában. Szintén művészettörténet, de nem szakkör, hanem tanóra,a felsős diákok részére. Nagyon nagy örömmel mondta, nem akartam ünneprontó lenni, arra számítottam, hogy ő még egy ideig marad, osztozom örömödben, mondtam, de majdnem elbőgtem magam. Noémi megérezte , kedvesen vigasztalni próbált.
– Mi a másik dolog, amiről beszélni akartál? Tamásról.
-Igen róla én is, szerettem volna kérdezni.
– Mire vagy kíváncsi?
-Mindenre , hisz nagyon zárkózott, nem beszél magánéletéről, nem is hagyja, hogy kérdezzük.
– Amit tudok róla az, hogy nős, de külön él a feleségétől. Egy barátjánál lakik, aki abból a vidéki településről jött ahonnan Tamás . A feleségét senki nem ismeri, viccelődtek a fiúk vele, hogy olyan, mint Columbo felesége. András már találkozott vele, Tamásnál jóval idősebb, de anyagilag jól álló, lakással, autóval, rendelkező. Egy gyárban dolgozott, mint részleg vezető, valami mechanikai végzettséggel. Nem tudni, hogy hol szedték fel egymást, de máról holnapra Tamás hozzá költözött, és új autóval járt. Úgy tudom gyerek nincs.
Aztán, pár év múlva, elköltözött a haverjához. Azóta sok-sok nő megfordult nála, válogatás nélkül. Olyan érzésem van vele szemben, mint ha menekülne valaki elől. Talán saját maga elől? Igazán sem nagyon jót, de nagyon rosszat sem tudok róla mondani. Amennyit láttál, a habitusa ilyen robbanékony, de tud nagyon kedves és segítőkész lenni.
– Térjünk vissza rátok. Mikor indultok?
– Egy hónap múlva. Addig lakást biztosítanak nekünk és megteremtik a feltételeket ahhoz, ha gyereket vállalunk, akkor is megfeleljen a lakás.
– Miért gyereket akarsz ?
-Igen , András ragaszkodik hozzá, hogy ha összejön minden, jöjjön a baba is. Tudod most nagy lehetőségeknek nézünk elébe. Andrásnak nagyon jó pénzt ajánlottak. El kell vállalni.
– Innentől sajnos kevesebbet találkozhatunk, de ha besegítesz nekem a csomagolásba, akkor még nagyon sokat beszélgethetünk.
– Ígérem úgy lesz, mondtam szomorúan. Azért, tartjuk a kapcsolatot, barátságod nem felejtem.
Megbeszéltük, hogy búcsú bulit szervezünk, mondta Noémi , kíváncsi voltam milyen itt egy rendezvény, mennyivel különbözik a miénktől. Nagyon készültem , elmentem fodrászhoz, vásároltam egy szép elegáns alkalmi ruhát.. No akkor, holnap este találkozunk. Tamás, azt mondta, hogy érted jön kilenc körül. Az nagyon jó mondtam. Este szépen kiöltöztem, és vártam Tamást, de nem jött. Elmúlt tizenegy óra átöltöztem, most már nem megyek sehova. Tamás nem vette fel a telefont. Reggel fél tízkor jött fel, és elnézést kért, mert családi okok miatt, nem tudott értem jönni.
– Legalább telefonáltál volna. Válasz nem volt.
Noémi felhívott arról nem beszéltünk arról, miért is nem voltam a búcsú bulin. Látogass meg minket, és ha mi haza jövünk, találkozhatunk . Otthonunk nincs messze, ha szabad időd van, gyere. Fájó szívvel búcsúztam el Noémitól mert támaszom és igaz barátom lehetett volna. Ilyen az élet. Másnap sokat segítettem a csomagolásban, Tamás is nagyszerűen viselkedett, nagyon segítőkész volt, olyan érzésem volt, mint ha örült volna távozásuknak. Biztos, hogy tévedek, hisz barátok, Tamásnak , sem volt túl sok barátja, tudomásom szerint. Eljött a költözés napja.
– Tamás kora reggel, rám csörgött, meddig dolgozol?
– Ma tizenegy óráig.
– Tudod mit, arra gondoltam lepjük meg Andrást és Noémit. Menjünk utánuk, nézzük meg új otthonukat, nekem holnap nincs órám, segíthetnénk kicsomagolni és holnapután a délutáni edzésre itthon is lehetnénk.
Azért felhívtam Noémit, elmondtam Tamás ötletét, nagyon örült .
A település , ahova költöztek nem nagyváros, de nagyon szép, a lakás frekventált helyen volt, a központtól egy kicsit távol, ez ideális gyereknevelésre, gondolom emiatt is választották. A bútorokat már oda szállították, szinte minden a helyén volt. A konyha is remek, gyorsan össze is ütöttünk egy kis vacsorát. A fiúk, mindent a helyére raktak, nekünk csak, be kellett pakolni, másnap reggel már annyi munka maradt amennyivel Noémi elbírt. Andrásnak már délután edzése volt, Tamás elment vele, mi jól ki beszélgettük magunkat. Kellemesen elfáradtunk, az este sokáig ébren voltunk.
Aztán délelőtt fájó szívvel elbúcsúztunk. Másnap edzés Tamásnak , haza kell érni.
– Egy kicsit irigy vagyok, mondta Tamás .
-Fogunk még egy csapatban játszani mondta András, átölelte Tamást, útravalónak annyit, hogy megbízlak kedves barátnőnk felügyeletével, légy hozzá kedves és vigyázz rá.
– Boldogan megígérem mondta Tamás, és szelíden rám nézett.
Hazafele az út nem volt nagyon beszédes. Megleptek András szavai, egy főút melletti étterem előtt megálltunk. Meghívlak ebédre , gyere. Amint beléptünk az étterembe minden szem ránk nézett. A pincérek sürögtek, forogtak, Tamást a nevén szólították, köszöntötték, örültek,hogy őket választottunk. Maga a tulajdonos jött felvenni a rendelést, ajánlott finom saját étel specialitásukat. Könnyűt kérünk , a hölgynek külön ajánlom a sajtos csirkét. Megnyert mondtam, ezt kérem. A pincér hamaros kihozta az ételt, friss ropogós csirke rizzsel, és finom salátával.. Hívtuk a fizető pincért, de helyette a tulajdonos jött. Cégünk ajándéka, de valamit meg kell ígérned, a következő mérkőzésen is profi leszel , meg lesz mondta Tamás. Legyen máskor is szerencsénk
.

“A tűzijáték 12/4. rész” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy folytatod az olvasást. Örömmel látlak nálam.Rózsa🌹🌷💐

  2. Tartok Tamás erőszakosságától, féltem Annát! Érdekel nagyon a folytatás!

  3. Drága Évi!
    Köszönöm, hogy nálam jártál. Kérlek tarts velem a többi résznél is.
    Szeretettel Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa! Én is most olvastam a még kihagyott részeket, bocsi érte. Tetszenek a karaktereid, és valami titokzatosságot érzek. Szeretettel: Éva

  5. Kedves Margit!
    Nagyon köszönöm, hogy olvasol, az izgalmas részek ezután jönnek. Kérlek tarts velem a következő részekben is.
    Szeretettel Rózsa(f)

  6. Kedves Rózsa!
    Most volt szerencsém három részt olvasni egyszerre!
    Köszönöm az élményt!

    Szeretettel: Margit((l)f)

    U.i. Várom a folytatást!

  7. Szia Rita!
    Ígérem nem fogsz unatkozni a következő részek olvasása közben.
    Köszönöm, hogy nálam jártál.
    Szeretettel, Rózsa(f)

  8. Érdeklődéssel várom a folytatást. Furcsa ember ez a Tamás, sok titok lengi körül.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!