Összes megtekintés: 115
-Ahogy zötyögtünk a városon végig hazafelé, néztem körbe magam körül, voltak akik pihentek lehunyt szemmel, mások beszélgettek. -Azon töprengtem közbe, hogyan tudtam megcsinálni, mi volt ami hajtott annyira szinte a fáradságot sem éreztem.
-A buszvezető hangja szakított ki gondolataimból.
-Megérkeztünk. -mondta.
-Felálltam, kézbe vettem csomagjaimat, és ahogy tudtam igyekeztem a leszállással. Siettem a tornateremhez, felkapkodtam a tanszereim s már viharoztam ki. -Éhes nem voltam még, hazamenni nem volt kedvem sem. -Kiléptem a kapun azon agyaltam merre is menjek, a szívere hallgassak, vagy inkább az eszemre. -Úgy döntöttem a szívemre hallgatok, félúton voltam célom felé, benyúltam zsebembe elővettem a medálom nyakamba akasztottam, jó érzés kerített hatalmába talán büszke is voltam magamra. -Néztem ahogy a napfénye meg megcsillan rajta, ekkor nagymamám jutott eszembe, …Az okos azt is elhallgatja, a mije van, a bolond azzal is dicsekszik, a mije nincs…. és már vettem is le a nyakamból, így csengettem be.
-Ági jött ki, ahogy közeledett, egyre izgatottabb lettem.
-Szia! -mondta mosolyogva. -Gyere be. -mondta
-Szia! -feleltem szemébe nézve. -beléptem a kapun.
-Elindult előttem, a keze után nyúltam de elvétettem, a házfalához letettem dolgaimat, másodszorra sikerült megérintenem, megállt rám nézett gyönyörű ragyogó szemével. -Gyengéden elkezdtem húzni magam felé, már-már szinte találkoztak ajkaink.
-Elfejtetted, csak tanulni jársz át hozzánk? -kérdezte, majd elnevette magát.
-Igen, hajlamos vagyok rá! -mondtam én is nevetve.
-Ajkaimra gyorsan nyomott egy puszit, kuncogva indult el.
-Gyere…! -mondta.
-Hétvégén adják a moziba azt a filmet, amit meg szeretnél nézni elmegyünk rá? -kérdeztem Ágitól.
-Anyától még nem kérdeztem meg, mi van ha nemet mondd? -válaszolt szemlesütve.
-Beszéljek vele én? -tettem fel a kérdést.
-Jó lenne. -nyögte ki.
-Rendben, akkor beszélek vele. -jelentettem ki határozottan.
-A verseny milyen volt? -Jó eredményt értél el? -kérdezte hirtelen témát váltva.
-Nem tudtam mit is feleljek, csak bele nyúltam a zsebembe, és a kezébe adtam az érmet.
-Hűha, de szép, tudtam hogy nyerni fogsz, de ezt azért nem. -őszintének tűnt a reakciója.
-Köszönöm. -ennyit tudtam csak kipréselni,miközben a földet néztem.
-Egy szívességet szeretnék kérni, nagyon szomjas vagyok. -néztem rá.
-Persze, gyere menjünk ki a konyhába. -és már indult is kifelé.
-Követtem példáját, két kézzel utána nyúltam, átöltem derekát a hátához simultam, arcára adtam egy puszit. -Megfordult szemembe nézett, majd lehunyta szája közeledett ajkaimhoz, szemem lehunytam.. ajkaink találkoztak, hosszasan csókolóztunk. -ajtó csapódásra lettünk figyelmesek. -Gyorsan vizet engedett egy pohárba, és ár ittam is. -ekkor lépett be Zsuzsa néni.
-Szomjasak lehetettek, hogy másodszor is be kellett jönnöm. -mondta nevetve.-Közbe a szemembe nézett. -Szeme az asztalra tévedt, majd megkérdezte ez mi, és kézbe vette az érmem.
-Ma nyertem. -nyögtem ki.
-Gratulálok! -hangja izgatottnak tűnt.
-Köszönöm szépen. -böktem ki.
-Zsuzsa néni, szeretnék kérdezni valamit, de nem tudom hogy……! -szégyenkezve kezdtem bele.
-Egyszerűen kérdezd meg. -biztatott
-Hétvégén elmehetünk Ágival moziba, most lesz a film amit megnéznénk? -arcom már éget.
-Azt hiszem nincs akadálya, magatokra is tudtok vigyázni, egymásra is. -jelentette ki.
-Köszönjük szépen. -ujjongtunk.
-Kicsit még elidőztem náluk, majd haza indultam szinte szárnyaltam. -Nagyi már otthon volt mikor haza értem, kérdően nézett rám.
-Szia mama, Ágiéknál voltam csak. -nyugtattam.
-Éhes vagy? -kérdezte.
-Nem nagyon. -válaszoltam.
-Mama nézd, -mutattam az érmem.
-Büszke vagyok rád, ügyes vagy. -mondta csilingelő hangján.
-Szeretnék szólni előre, hétvégén Ágival megyünk moziba, ha segítenem kellene ……!
-Nem kell segítened, érezzétek jól magatokat. -mondta meghatottan.
-Ettem pár falatot, majd kutyámmal kimentem a kertbe játszani, meg a dolgát elintézze.
-Összeszedtem a házimat, kimentem a teraszra tanulni gondolati a hétvégén jártak. -Nehezen tudtam összpontosítani a feladatokra. -Már sötétedni kezdett, még nem voltam teljesen készen de tudtam nagyi szólni fog. -Bevonultam a szobába, ágyamra tettem a dolgaimat, elmentem fürdeni, utána még ettem majd folytattam a házimat.
-Másnap reggel kipihenten ébredtem, és jókedvűen, kutyámnak vizet cseréltem és megetettem, majd kiengedtem a kertbe futkározni. -Reggelizés közbe még a verset magoltam, de valahogy nem akart megragadni. -Mielőtt elindultam volna, körbe jártam a kertet felszedtem amit kellett a kutya után.
-Megmostam kezem arcom, majd felkaptam a táskámat és irány a suli. -Ahogy a kapun beléptem, megszólított a kapuügyeletes, ahogy az ellenőrzöm felmutattam.
-Endre az igazgató mondta, menj be a tanáriba. Utasított irányba.
-Köszönöm, megyek. -jelentette ki.
-Mindig összeszorult a gyomrom, ha oda kellett mennem sose lehettem biztos abban, miért is hívatnak. -Kopogtam az ajtón, hamar kinyílt Miklós bá jelent meg.
-Endre te vagy az, gyere be már vártunk. -mondta. -már indult is az igazgató szoba felé, miközben hátra fordult.
-Ellenőrzöd nálad van ugye? -Elkérhetem? -jelent meg Miklós bá, s tette fel a kérdést.
-Igen itt van, tessék. -feleltem megszeppenten.
-Kis türelmed kérem, várj itt. -közölte.
-Nem tudom meddig állhattam ott, lassan vánszorogtak a másodpercek, gyomrom egyre jobban húzódott össze.
-Szia Endre, köszönjük az iskola nevében a versenyen való megszerzett különdíjat, egyben a remek helytállásod és az első helyezésed. -állt fel kezét nyújtva közbe ahogy beszélt. -Az iskola szeretné megköszönni ezzel az oklevéllel, egy igazgatói dicséret, plusz egy szaktanári is jár mellé. -Miklós bá hozzá tette.
-Bízunk benne a következő szereplésed is ilyen sikeres lesz, ami 2 hét múlva lesz, Dunaújvárosban kerül megrendezésre az Országos verseny.
-Kezet fogtam velük, megint gratuláltak, további sikereket kívántak, így léptem ki a tanári ajtaján.- vegyes érzelmekkel.
-Ettől a pillanattól kezdve, jobban odafigyeltem a tanulásra, étkezésemre, edzéseket komolyabban vettem, több időt szántam mindenre. -A tanulás, a sport, tette ki a napom nagy részét, ez meglátszott mindenben. -Azt vettem észre magamon, higgadtabb, megfontoltabb, főleg tudok uralkodni indulataimon. -Nem tudom ennek köszönhető e, de amikor piszkáltak, bántani próbáltak, csak mosolyogtam rájuk…ezáltal nem mentem bele a balhéba….egyre kevesebbek lettek a piszkálások.
-Azt nem állítom, így is éreztem magam, csak nem engedtem, hogy lássák rajtam a dühöm.
-Gyorsan eltelt a hetem, azt vettem észre már péntek van, szombat reggel edzésem, délután mozi ez járt a fejembe.
-Arra gondoltam az írásos házikat megcsinálom, szóbelit meg majd csak vasárnap. -A szokásos dolgaimat elvégeztem otthon, kertet rendbe tettem, kutyát lerendeztem.
-Nagyim lassan érkezik gondoltam főzök le neki kávét, a gondolatomat tett követte. -Közbe amit összekoszoltam elmosogattam, asztalt letöröltem, felsepertem a konyhát. -Ekkor láttam meg nagyit a kapuba, kedvenc csészéjét levettem a szekrényből, kitöltöttem a kávét, tejet cukrot mellé tettem a tálcára. -Belépett, köszöntem neki, majd a kezébe lévő szatyrot táskát kivettem ezéből, letettem az asztalra.
-Ez igen, mivel érdemeltem ki ezt? -kérdezte.
-Szeretnék mondani valamit. -válaszoltam. -Szeretném megköszönni a szeretetet amit kaptam és kapok, sosem szidtál le amikor megérdemeltem volna akkor sem…, majdnem egy órát beszélgettünk így, szóba került minden, barátok, szerelem, tanulás sport. -Mikor a végére értünk megkönnyebbülten álltam fel. -Homlokára adtam egy puszit, és megköszöntem a tanácsait, sokat segített ezzel.
-Bementem a szobába tankönyveimet elő vettem, és az írásbeliknek neki álltam. -Könnyebben ment, mint eddig. -A nap hátra levő részébe, nagyi megtanított snapszerozni nővéremmel együtt, bár sose nyertem ellenük, kb egy óra elteltével már fogtam egy-egy partit. -Így köszöntött ránk az este, készülődtünk lefekvéshez, tévézéshez. -Miután lefürödtem, hamar el is aludtam.
-Szemem csukva van, valaki megérint ujjaival végig simítja arcom, nyakam, vállam, mozdulnék, de nem tudok csak a szemem nyitom ki. Kék szempár néz, fekete hosszú haja a mellkasom csiklandozza. -Arca közelit arcomhoz, megcsókoljuk egymást, kezem megfogja, és lágyan vezeti a testén végig……. -Fuldokolva köhögve riadok fel, a párnám csücske a számba, meglepetten riadtan nézek körbe, csak álmodtam, nyugtáztam. -Nagy nehezen visszaaludtam, mikor a szemem kinyitom és rápillantok az órára látom igyekeznem kell, nem vagyok késébe, de szorít az idő.
-Kipattantam az ágyból, megmosakodtam, beágyaztam, rendet tettem, nagyjából, siettem a cuccomat átnéztem, meg van minden semmi nem marad itthon. -Nagyim csinált pár szendvicset, és a kezembe nyomott egy kulacsot.
-Csak víz van benne, ahogy kérted. -mosolygott.
-Szia nagyi, elmentem sietek haza, de éhes leszek. -mondtam nevetve.
-Lépteim szaporáztam, bár a szombati edzésem nem volt időhöz kötve hamar le akartam tudni a délutáni programon miatt. -A városon hamar átértem, a metróról Nyugati pályaudvarnál szálltam le, innen már csak 3 megállót kellett mennem villamossal, utána 5 perc séta.
-Beléptem az uszoda bejáratán átadtam pecsételésre a kis könyvem, átvettem az öltöző szekrény kulcsát. -Pillanatok alatt átöltöztem és már mentem is ki az épületből.
-Nagy levegőt vettem erőteljesen kifújtam, és elkezdtem kocogni, közbe mozgattam kezem, vállam nyakam,megálltam pár derék körzésre, kocogtam tovább, és ezt így a sziget bejáratáig, -tíz tizenöt percet ott még tornáztam.
-Úgy gondoltam eléggé bemelegítettem, neki vágtam a távomnak. -Néha belemerültem gondolataimba, néha néztem a Dunát, embereket a parton próbáltam egy-egy történetet mellé képzelni. -vagy éppen e betűs szavakkal teles mondatokat formálni, ilyenekkel kapcsoltam ki magam, ne a távra figyeljek, hanem teljesen másra, sokszor segített. -Árpád hídnál tartottam, mikor belenyilallt a fájdalom az oldalamba, nagyon jól ismertem már ezt az érzést. -Nem állhatsz meg, nem…. nem… fogam összeszorítva, futottam tovább, de sebességem lassult, szinte azt éreztem egy helybe járok. -Minden egyes lépésnél jobban belenyilallt, mire vissza kanyarodtam csökkenni kezdett a fájdalom, majd ahogy jött elmúlt. -Ismét erőteljesen futhattam, ziháltam már rendesen, de fáradtságot nem éreztem, lábaim könnyedén mozogtak, talán a holtponton estem át, amiről annyit hallottam, de még nem tapasztaltam. -Légzésem is stabilabb lett, már nem kapkodtam, hanem felvette a ritmust. -Visszaértem ahonnan indultam, megálltam lábaim remegtek ahogy álltam, le kellett ülnöm, de tudtam, ha nem akarok görcsöt, mozgassam rázzam az izmokat. -Kicsit kifújtam magam, nem volt erőm lépni sem nagyon lassan kocogni kezdtem, ez valamelyest segített de a remegés lassan szűnt, mire uszodához értem enyhült.
-Letusoltam, azért még elmentem úszni is ha már itt vagyok, ez nem volt az edzésem része.
-Hahó Endre, itt vagyunk. -hallottam Károlyt.
-Sziasztok, szép napot. -feleltem
-Hallottam Istvántól mit értél el, hadd gratuláljak én is, azaz mi is. -sorban úsztak oda hozzám.
-Károly szeretnék kérdezni valamit? -mondtam kényszeredetten.
-Halljam, ha tudok válaszolok. -jelentette ki.
-Ahogy edzettem a végére lábaim remegtek, alig bírtam állni…! -közöltem félénken.
-Csak ennyi? -Tudod amikor valaki szívből edz, és bele ad mindent, erőteljesen edz, ez akkor fordul elő. -Tehát akkor te most először érezted? -Csak nem verseny lázat kaptál? -kérdezte nevetve.
-Endre dobom…..és már emeltem is a kezem a labda felé, lehúztam magam elé, és a kapura törtem.
-Meglóg, ne hagyd utána… -kiáltotta egy hang. -Jobbra nem messze a hátam mögött erős karcsapásokat hallottam. -Átnéztem a másik oldalra Károlyt láttam, de őt fogták, balra néztem Gyula bát láttam tisztán, át passzoltam neki. -Belehúzott, kezdett befelé haladni, majd hirtelen kiemelkedett, és eldobta a labdát, nagyot csattant a sarok kapufán, majd Károly felé pattant, de a védők gyorsabbak voltak.
-Jól éreztem magam, de mennem kellett.
-Károly, mennem kell délután moziba megyek, egy lánnyal. -nyögtem kipirosodott arccal.
-Az komoly dolog, nem illik elkésni….! -mondta mosolyogva.
-Köszönöm szépen a játékot, sziasztok, viszontlátásra köszöntem el.
-Még egy gyors tusolást engedélyeztem magamnak, elindultam haza. -Elővettem két szendvicsem, a villamosig el is fogyott, betoltam két kisebb csokit is utána, majd ittam egy jó nagyot, hazáig kitartok gondoltam.