Hangaszál: 9. rész

9.

Márta kint a kertben ült a padon és olvasott. Gustav, amikor meglátta odaosont.
– Te meg mit keresel itt?
– Vendégségben vagyok – szólt vissza Márta.
– Szeretnélek megkérni, hogy mondd azt mindenkinek, hogy mi még soha nem láttuk egymást. Világos? Ha nem így lesz, elmondom mindenkinek, hogy a szeretőm voltál, és te futottál utánam.
Márta lehajtotta a fejét és így válaszolt:
– Én nem ismerem magát, soha életemben nem láttam, most találkozunk először.
– Ha nem így lesz, nagyon megbánod, azt garantálom.
– Így lesz – felelte Márta.
Gustav beosont a nénihez, Márta tovább olvasott.
Johanna leugrott a lóról és odaült Márta mellé a rózsalugasban a padra.
– Hogy érzed magad? Most már egy kicsit jobban nézel ki, a vidéki levegő jót tett.
– Johanna valamit el kell mondanom. Itt van Gustav, bement a nagynénihez. Engem megfenyegetett, és azt kérte, mondjam azt, hogy mi nem ismerjük egymást, mutassanak be minket egymásnak.
Johanna piros lett, mint a paprika idegességében.
– Tudod mit? Legyen így! Játsszuk el. Az nevet, aki végén nevet.
Johanna kedves szavakkal meggyőzte Mártát, akinek nagyon nehezére esett ezt végigcsinálni, de ha a tervük sikerül, akkor megéri.
Johanna visszavitette lovát és bement a kastélyba. A hallban várták, a néni és Gustav. Johanna meglepett arcot vágott.
– Maga hogy kerül ide?
– Nem tudtam a csábításnak ellen állni, hogy ne lássam – mélyen meghajolt és kezet csókolt.
– Márta, gyere be! – szólt ki Johanna. – Bemutatok neked valakit. Ő a vőlegényem.
Márta félszegen bejött, nem nézett senkire.
– Bemutatom a barátnőm.
Márta kezet sem nyújtott, inkább meghajolt és bemutatkozott. Gustav, mint egy kakas kihúzta magát, mélyen meghajolt és bemutatkozott minden szemrebbenés nélkül. „Ehhez aztán nagy bátorság kell” -gondolta Johanna. – „Gátlástalan gazember.”
Az este udvariaskodással telt, mindenki tele volt feszültséggel, és játszotta a maga szerepét. Csak a néni nem, hiszen ő semmiről nem tudott.
Gustav vacsora után elköszönt és el akart menni, de Johanna marasztalta.
– Nekünk még beszélni kell egymással, még maradjon! A birtokról van szó. Mikor írassam magára, mit beszéljek meg az ügyvéddel?
– Jövő héten szabaddá teszem magam, mondjuk szerdán. Magácskának megfelel? – mondta nyájasan Gustav.
– Igen, megfelelne, de nekem azt ígérte, hogy eladja a könyvesboltot és a pénzt letétbe helyezzük a születendő gyerekeink számára.
Gustav zavarban volt.
– Ezt ígértem volna? Erről teljesen megfeledkeztem.
– Jusson eszébe az ígérete, és ha letétbe helyezte a pénzt, akkor jöhet a birtok átíratása.
– Hányad rész? – kérdezte Gustav.
– Hát az egész, megígérte, hogy úri asszonyt csinál belőlem, hát tessék, itt a ragyogó alkalom.
Gustav sietősen búcsúzott.
– Akkor, ahogy megbeszéltük – szólt utána Johanna.
Gustav szitkozódott magában, egész éjszaka számolt. A birtok nagyon sokat ér, jobban jár, mivel minden az övé lesz, ha eladja a könyvesboltot.
Másnap meghirdette. Jöttek az ajánlatok. Fájt a szíve a boltért, de a birtokért még jobban. „A legtöbbet ígérőnek el fogom adni.”

Johanna közben a régi családi ügyvéddel felvette a kapcsolatot, mindent őszintén elmondott. Olyan szerződést kell kötni, ami visszafordítható, olyan érvekkel, ami valós, mint például hogy nős, és hogy a szélhámosságból szerzett vagyon visszavonható.
Megtörtént az aratás. Márta nagyon élvezte, hogy irányíthat, az intéző nagyon ügyes ember, nyugodtan ráhagyhatta volna az aratást. Johanna, amíg a városban volt, Konrád és Márta találkoztak többször, a kertben, az udvaron. Konrád nagyon udvarias volt és úriember, megbeszélték, hogy a birtokon kívül, ha Márta hazamegy, találkoznak. Johanna előtt eltitkolták találkájukat.
Mártának nagyon tetszett Konrád, vállalta a találkozást, hiszen Johanna azt mondta, hogy hagyja az udvarlást a birtokon kívülre. Egy reggel kocsi jött az udvarba, két ügyvéd és Gustav szállt ki belőle, a néni feljajdult örömében. Johannáért küldött, és üzente, hogy egy tanút hozzon magával.
Johanna megkérte Konrádot, hogy tanúskodjon, a másik tanú Márta lesz. Az ügyvédek tették dolgukat.
– Először a birtok ügyeit intézzük – szólt Gustav.
– Nem, előbb a feltételt – mondta Johanna ügyvédje. – Úgy tudom a feltétel az volt, hogy Gustav eladja a könyvesboltot és a pénzt letétbe helyezi nálam, a születendő gyermekeinek. Így van Gustav?
– Igen – szólt idegesen.
– Akkor lássunk neki! Mennyiért adta el a boltot?
– Ötszáz fontért.
– Akkor kérem a szerződést, hogy ellenőrizhessem.
– Azt nem hoztam magammal.
– Akkor nincs szerződésírás a birtokról sem.
Gustav ügyvédje kapcsolt és mondta, hogy nála van a szerződés. Gustav nem tudott róla.
– De hát ez nem ötszáz font, hanem ezerről szól a szerződés.
Az ügyvéd azonnal magyarázkodni kezdett, hogy a másik ötszáz fontot benn akarták hagyni a birtokba. Mindenki összerezzent, de senki nem szólt egy szót sem.
Johanna ügyvédje felolvasta a tudnivalókat és átvette az ezer fontot, azonnal letétbe is helyezte.
– Most térjünk át a birtokra! – hangosan felolvasta a tudnivalókat és, hogy az esküvő napjától az egész birtok Gustav nevét fogja viselni.
Amikor megtudták, hogy mekkora érétket kap az ezer fontért, már nem bánt és sajnált semmit.
Johannával kezet fogtak és Gustav magához ölelte menyasszonyát. Johannát a hideg rázta ki, de örömet színlelt.
– A két tanú is aláírja, aztán áttérünk Lídia nagyságos asszony szerződésére. Kérem, hogy csak Lídia és Johanna maradjon benn, a többiek menjenek ki, majd a tanukat szólítom aláírásra.
Konrád és Márta egymás mellett álltak, a könyökük összeért a sötétben. Konrád még közelebb húzódott Mártához és ő szemlesütve élvezte, hogy a férfi ilyen merész.
– Lídia! Önnek, ahogy az öreg gróf meghagyta Johanna esküvője után havi járadék jár, és egy összeg az eddigi munkájáért, amit még az öreg gróf hagyott magának letétben. Ebből bőven megél.
Lídia majd kiugrott a bőréből örömében. „Plusz, még amit megbeszéltem Gustávval” – gondolta. „Johanna nincstelen lesz én pedig gazdag Gustavval.”
Aláírt mindent, amit elé rakott az ügyvéd, majd szólították a tanúkat. Ők is aláírták a papírokat.
Gustavval madarat lehetett volna fogatni. Odament a nénihez és megkérte, álljon fel, mindenki csodálkozására a néni felállt.
– Ez az öröm napja – mondta Lídia és rákacsintott Gustavra.
– Ünnepeljünk! – mondta Gustav.
A cseléd finom női italt hozott a nőknek, a férfiaknak erős viszkit. Koccintottak, aztán mindenki ment a dolgára.
Gustav belecsókolt Johanna fülébe, őt pedig a hideg rázta ki.
Konrád és Márta elbúcsúzott egymástól, úgy, hogy Johanna ne hallja.
– Gyere lányom – mondta a nagynéni -, had csókoljalak meg!
Johannát újra a hideg rázta, de azért odafordult a nénihez és tartotta az arcát puszira.
– Márta, gyere be a szobámba, beszélni szeretnék veled!
Márta megijedt azt gondolta, hogy Johanna észrevett valamit a Konráddal való vonzalmukról. De nem, elmondta neki, hogy az összeg, amit Gustav letétbe hagyott, az Mártat illeti.
– Már ki is néztem neked egy kis birtokot, ahol iskolát is tudsz nyitni a gyerekeknek. Van egy kis föld, gazdálkodhatsz, a templom nem messze van.
Márta nyakába ugrott Johannának és össze-vissza puszilgatta, sírt örömében.
– Holnap elmegyünk, megnézzük, az ügyvéd is jön, már minden el van intézve. A kis birtok egy idős házaspáré volt, de kihaltak belőle. Az örökösök úgy határoztak, hogy eladják.
Márta sírt-sírt, nem is tudta mit tegyen boldogságában.
– Johanna, te megmondtad, hogy visszakapom a pénzem, de erre nem gondoltam, hogy nekem is lesz valami, ami csak az enyém.
– Azt csinálok, amit akarok, cselédeket is kapsz tőlem, válaszd ki, kik legyenek azok! Mielőtt az esküvő meglesz, rendbe kell tenni ezt a kis kúriát és az épületet az iskolának. A régi iskola már úgyis majdnem romokba hever. A földeket is be kell vetni, majd Konrádnak gondja lesz rá – mondta Johanna.

Másnap elmentek, Mártat lenyűgözte a látvány. Egy kis villa, nem messze tőle egy vendégház, és egy hatalmas üres ház, azok után egy istálló, és ami körülvette a kis kastélyt, egy gyönyörű kert és rózsalugassal. messzebb egy egész gyümölcsös, roskadozó szilva, alma és körtefákkal.
– És ez mind a tiéd! – mondta Johanna.
Bementek a házba. A régi bútorok letakarva, pókhálók mindenhol.
– Ne aggódj, majd holnap takarítanak.
– Johanna kérlek, Elit engedd meg, hogy itt legyen mellettem. Megbízható, ügyes, kedves lány. Szeretném, ha ő irányítana itt minden munkát, és kérlek, egy szobát hadd rendezzen be magának.
– Ahogy akarod – mondta Johanna – és átfogta a vállát, magához húzta és a homlokára hosszú csókot adott.
Márta pedig a vállára hajtotta fejét és csak sírt-sírt örömében.
– Márta, van egy fontos dolog. Nem derülhet ki az esküvőig, hogy ez a birtok a tiéd, azt mondjuk a néninek, hogy kibéreltem az esküvő miatt és rendbe kell tenni.
– Úgy lesz, kedves Johanna, nagyon szeretlek.
Johannának úgy dobogott a szíve, hogy hallotta. Most mit mondjon? Forgott vele a világ boldogságában.
– Én is nagyon szeretlek – mondta, gyengéden.

Gustav már eltervezte, hogy a családját külföldre költözteti egy időre, amíg megházasodik. Este beszélt a feleségével.
– Franciska! A nagynénéd nagyon beteg, külföldi birtokán van. Te leszel az örökös, kötelességed ápolni és eltartani, mivel vége az iskolának, a gyerekekkel együtt utazzatok el, én majd látogatlak benneteket.
Franciska gondolkodott, és igent mondott. Bár Gustav már leellenőriztette, hogy a néninek szinte már semmije sincs, elköltötte a vagyonát a gyógyítására.
Johanna figyeltette Gustavot, minden mozdulatáról tudott.
A feleség készülni kezdett. Gustav sürgette:
– Nehogy késve érj oda!
A gyerekeket is felkészítette az útra.

Két nap múlva a hajó elindult családjával. Gustav megkönnyebbült. „Nincs most már semmi akadálya, hogy nősüljek, a birtokon úgy tudják, hogy elváltam, most, hogy a feleségem elment, rendezhetem az életem.”
Van egy fiatal táncosnő, akivel évek óta szeretik egymást, Gustav terve az volt, ha megkapja a birtokot, Johannát elküldi onnan, és a kis táncosnővel él.
Franciska és a gyerekek odaérkeztek a nagynénihez, aki igen rossz bőrben volt. A gyerekek jól érezték magukat, új barátokat szereztek. Franciska kitartóan ápolta a nagynénit, aki nem árulta el anyagi helyzetét.
A birtokon nagy volt a készülődés, Márta szívvel-lélekkel dolgozott, sokkal jobban bírta a munkát, mint annak előtte, összeszedte magát és a saját otthon nagyon nagy örömöt nyújtott neki. A nagynéni is elment megnézni.
„Jó volna ez nekem, ez a kis kúria éppen elég lenne, megérdeklődöm, hogy eladó-e?”
Johanna valahogy megérezte a néni szándékát, beszélgetésbe fogtak. A néni kibökte, hogy nagyon tetszik neki a környezet és a kis villa.
– Jó lenne nekem – mondta Johannának, aki erre nem számított.
– Jó – felelte Johanna -, megérdeklődöm, hogy eladják-e.

Két nap múlva a néni ismét érdeklődött, Johanna megígérte, hogy még a héten választ kap.
Másnap reggel Johanna felkereste a nénit és közölte vele hogy a villa nem eladó, és a körülötte lévő birtok sem. A tulajdonos lánya, aki szereti a vidéki életet, ő fog ideköltözni. A néni nagyon sajnálta, hogy így alakult, de Johanna megígérte, hogy keres a közelben valami hasonló kis birtokot a néninek. Lídia csodálkozott is, hogy megváltozott vele szemben Johanna, már kezdte sajnálni, hogy nincstelen lesz nemsokára. „Egy-két hónap és utcára kerül, mehet tanítani az iskolába a barátnőjével együtt, akkor már senki sem törődik vele.”
Gustav sokat volt a birtokon, az intézővel diskurált szinte egész nap.
– Tanulok gazdálkodni, mondta Johannának.
Leginkább az érdekelte, hogy aratás után hogy adja el a leggyorsabban a búzát és a többi gabonát, kérte az intézőt, hogy segítsen neki. Az intéző jelentette Johannának, hogy mire készül Gustav. Johanna körül megfordult a világ.
– Úr Isten, ha nem figyelek, azonnal az utcára kerülök.
Konrad elment Mártanak segíteni, Johanna utána eredt.
– Hova-hova Konrád?
– Mártanak segítek a kicsomagolásban.
– Majd én segítek, menjen vissza és ügyeljen, hogy a néni és Gustav hozzá ne férjen semmiféle papírokhoz, már ami a birtokot képezi.
Konrád kicsit bosszúsan, de visszafordult, arra gondolt, hogy Johanna el akarja kerülni a nénivel és Gustavval való találkozást. „De miért nem engedi Márta közelébe?” Nem tudott magyarázatot adni, bármennyire is összeszedte gondolatait. „Furcsa lány ez a Johanna, eszes, az agya vág, mint a borotva, mindenre gondja van. Akit szeret, azt imádattal szereti. Akit nem, annak viszont, nem ajánlom, hogy a közelébe kerüljön. Nem tudom követni, annyi mindent intéz, csodálom kitartását, hitét, és nem utolsó sorban az erejét. Egy férfi megirigyelhetné. Mindent olyan természetesen könnyedén csinál, hogy kész csoda.”

Konrad bement a házba és az irodában Gustavot találta.
– Mit keres? – kérdezte határozottan Konrád.
– Csak tájékozódom.
– Miről, mit akar tudni? Kérem, hogy amíg rám van bízva a birtok vezetése, ne nyúljon semmihez, addig, amíg át nem adom önnek esküvő után.
Gustav elbizonytalanodott és kérte Konrádot, hogy erről ne szóljon Johannának. Konrád bezárta az iroda ajtóját, felült a lovára és elment Johanna után. Johanna dühös lett, amikor meglátta.
– Mondtam, hogy mi a feladata Konrád, ne jöjjön ide!
– De Johanna kisasszony! Gustavot az irodában találtam, kutatott az asztalomon lévő papírok között.
Konrád elmondta mi történt. Johanna lóra pattant és intett Konrádnak, hogy menjen vele.
– Mért nem maradhatok egy kicsit? Segítek Márta kisasszonynak.
Johannának szikrát szórtak a szemei.
– Azonnal velem jön.
Mire a kastélyhoz értek Gustav elment…

“Hangaszál: 9. rész” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Egyre bonyolódnak az események, figyelmes olvasást igényel. Hamarosan folytatom tovább!

  2. Kedves Rózsa!

    Nagyon oda kell figyelnem, hogy mindent értsek. 🙂 Gustavnak meg mindenhol van nője? Ritka szélhámos! Bár nem is értem, hogy miért nem válik el. Vagy annyira fél, hogy mások mit szólnak, és nem tetszeleghet továbbra is szerető apa, és férj szerepben?

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  3. Kedves Rózsa!

    Nagyon izgalmas volt, kész krimiíró vagy, rengeteg a váratlan fordulat egy-egy részen belül is.

    Érdeklődéssel és tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Élvezettel bogozod a szálakat tovább, remélem a feloldás is oly simulékony lesz és oly cselekményes, mint az eddigi remek történetvezetés.
    Erősen sejtem a befejezést, az összes szálon, csak az a hanga virág ne lenne benne…

  5. Kedves Klárika!
    Köszönöm szépen szavaid, igazán hálás vagyok, hogy el látogatsz hozzám.Megtisztelsz vele.(l)(f)

  6. Kedves Rózsa! Egy kicsit elmaradtam az olvasással, most igyekszem pótolni.
    Gratulálok soraidhoz szeretettel,.igazán izgalmasan alakul az események sora: Klári(f)

Szólj hozzá!