Élet a hegyen 3/22.

A park

Másnap reggel Sündörgő és Tüsi elindultak Sanyihoz, a sánta sünhöz, aki megígérte, hogy bemutatja nekik a parkot. Ahogy kiléptek a lakásukból, egy fenyőtoboz landolt Sündörgő hátán, majd egy hangot hallott a magasból:
– Te ki vagy? Én Mitya vagyok.
Sündörgő felnézett, s látta, hogy a szikla melletti nagy lucfenyő egyik ágán egy mókus ugrál, s egy újabb fenyőtobozzal célozza meg a sünöket.
– Mi vagyunk az új lakók. Engem Sündörgőnek, a testvéremet pedig Tüsinek hívják.
– Nagyszerű, nagyszerű! – ujjongott Mitya. – Akkor majd sokat fogunk játszani együtt, nagyon örülök, hogy jöttetek – mondta és eltűnt az ágak között. Sanyi, a sánta sün Bumbóra bízta a portát és elindult, hogy körbevezesse a gyerekeket a parkban.
– Látom, már van, aki elkezdte az ismerkedést – mutatott a földön lévő fenyőtobozokra.
– A mókusok nem itt laknak, hanem a tüskés bozót alatti bükkösben, de gyakran járnak ide, mert ők vannak megbízva az időjárásjelző állomás felügyeletével. Akkor először nézzük meg az állomást. A park északi oldalán állt az időjárásjelző házikó. Sanyi bemutatta az állomást:
– A tetőn egy szélkakast láthattok, amely a szél irányát és erősségét mutatja. A házikó egyik oldalán a hőmérsékletet és páratartalmat mérő műszert helyezték el, a másik oldalán pedig egy esőmennyiség mérő edény található. A műszerek napelemmel működnek, s naponta továbbítják automatikusan a mért adatokat a völgyben lévő meteorológiai állomásra, ahol aztán elkészítik a várható időjárás előrejelzést. Ezt a kis objektumot a mókusok felügyelik és jelzik a központnak, ha valami rendellenességet észlelnek.
– Itt jobbra a park sarkában láthatjátok a víztartályt, amit ciszternának nevezünk. Ide gyűjtjük az esővizet, mert a víz errefelé itt a hegyen nagy kincsnek számít.
– A park közepén láthattok egy nagy, kör alakú vízszintes területet, amelynek közepében egy hosszú rúd van elhelyezve. Ez a legősibb időmérő eszköz, a napóra. Ha süt a nap, akkor a rúd árnyéka jelzi a pontos időt. Ezt egy számlap mutatja, amelyen be vannak jelölve az órajelek.
– Itt balra egy nagy veteményeskert terül el, ahol konyhai felhasználásra termesztünk különböző eleségnövényeket. Egy-két gyümölcsfa is található itt. A konyhakertet Szilvia, a professzor titkárnője kezeli, s szívesen fogja venni, ha ti is segítetek majd neki.
– Itt a szikla mellett alakítottunk ki egy kis közösségi területet, ahol beszélgetni szoktunk, itt lehet sportolni, játszani. Van egy kis teniszpálya is, mert a professzor szeret teniszezni. Itt van elhelyezve a postaláda is, ahonnan egy postagalamb hozza-viszi a leveleket.
– A szikla mellett két nagy fa található. Az egyik ez a lucfenyő, a másik pedig ez az öreg bükk. Jó árnyékot adnak a nyári napsütésben és sok madár pihen meg rajtuk a táj felett átvonulóban. A porta melletti két nagy platán közt lehet csak bejutni a csillagvizsgáló területére. Az objektumot körbevevő sűrű, tüskés kökénybokor pedig védelmet nyújt a betolakodók ellen és sok feketerigó fészkel benne.
A két gyereknek ennyi elég is volt az ismertetőből. A sok új élmény után jóízűen fogyasztották el Susa mama ebédjét.

Szólj hozzá!