Élet a hegyen 5/22

Tüske Kálmán professzor szaktudása elismert volt tudományos körökben. Sokszor hívták előadásokat tartani Európa szerte. Egyszer még majdnem Amerikába is eljutott, de balszerencséjére lekéste a repülőgépet. Elnézte az időpontot, s egy nappal a repülőgép indulása után jelent csak meg a repülőtéren. Szórakozottsága majdnem olyan híres volt, mint tudományos elismertsége. Sok mulatságos történet keringett híres feledékenységéről.
A legismertebb ilyen eset a saját házasságához kapcsolódott. Feleségét, Karolát egyetemi tanulmányai során ismerte meg. Megtetszett neki a mindig vidám, de állandóan segítőkész, orvosi tanulmányokat folytató lány. A diplomaszerzés után elhatározták, hogy összeházasodnak. Nagy esküvőt szerveztek sok meghívott vendéggel. A kitűzött időpontban összegyűlt a vendégsereg és a belvárosi templom előtt várták az ifjú pár érkezését. A menyasszony érkezett meg előbb, s a násznép már csak Kálmánra várt. Kálmán viszont sehol. Ismerve Kálmán szórakozottságát, azt gondolták, hogy megint elfelejtette az időpontot, és várták, majd csak ideér. Meg is érkezett egy félórás késéssel, s akkor kiderült a késés oka. Kálmán a belvárosi templom helyett a kertvárosi templomhoz ment az esküvőre. Még szerencse, hogy a gyűrűket nem felejtette elhozni a szórakozott vőlegény. Kis késéssel aztán meg tudták tartani az esküvőt, amely így emlékezetes maradt mindkettőjük számára.
Egy alkalommal a professzor előadást tartott a diákoknak a Betlehemi csillag történetéről. Az előadóteremben sötét volt, csak a vetítővászon volt kivilágítva, ahol a professzor bemutatta a jelenséget. A diákok nagy csendben és érdeklődéssel hallgatták az ismertetést egészen addig, amíg a vetítés be nem fejeződött. A professzor folytatta volna tovább, de a kivilágosodott teremben a diákok alig tudták visszafogni nevetésüket. A katedrán a professzor csillagos pizsamában állt. Elfelejtett felkelés után átöltözni.
Az is mindennapos jelenség volt, hogy az irodájában ülve, a napi postát olvasva egyszer csak kiszólt a titkárnőjének, Szilviának:
– Szilvia, nem tudja véletlenül, hogy hová tettem a szemüvegem?
– De tudom professzorom, ott van a szemén! – vágta rá egyből a titkárnő, mert biztos volt abban, hogy ez másképp nem lehet.
Egyszer egy keddi napon a professzor tartotta a szabadegyetemi előadást. Az időjárás előrejelzés borult, esős időt mutatott, Kálmán professzor azonban elfeledkezett erről és nem halasztotta másik napra. Még akkor sem kapott észbe, amikor kintről égdörgés hallatszott. Az összegyűlt hallgatóság előtt belekezdett mondókájába:
– Ma a hullócsillagokkal fogunk megismerkedni – és kinyitotta a mozgatható tetőt. Abban a pillanatban érkezett meg egy zivatar, hatalmas jégesővel. A hulló csillagok helyett hulló jégdarabok érkeztek a magasból.
Sok ilyen történet keringett még a professzorról. Felesége, Karola aztán később nagydoktori disszertációját a feledékenységről írta. Azt ugye mondani sem kell, hogy az értekezés „Summa cum laude” értékelést kapott.