Élet a hegyen 9/22.

A Vörös-hegy titokzatosan emelkedett a táj fölé. Magasabb volt a Tüske-hegynél, de meredekebb, és nem vezetett kijárt út a csúcsához. Az egész hegyet vörösfenyő-erdő borította. Ezért is nevezték el Vörös-hegynek.
A vörösfenyő nevét a bíborvörös színű virágáról kapta. A fa kérge eleinte sárgás, majd később vöröses színárnyalatú. Nagyon magasra növő, vastag törzsű fa. Késő ősszel lehullatja aranysárga tűleveleit, ebben különbözik a többi örökzöld fenyőtől. Az erdők királyának is nevezik. A vörösfenyő fája a legkeményebb és legtartósabb, ezért a legkeresettebb építőipari nyersanyag. A lehullajtott tűlevelek nagyon hasznosak a talaj számára, mert a földre hullva humusszá válnak és így elősegítik a magok, növények növekedését.
A süngyerekek Mityával, a mókussal, Bumbó kíséretében kirándulni indultak a Vörös-hegyre. Kivételesen velük tartott az akkor éppen szabadnapos Soma papa is, akit érdekelt ez a titokzatos hely, amelyet már a csillagvizsgáló távcsövével is többször végigpásztázott és valami különlegeset fedezett fel a vörösfenyők alatt.
Mitya mutatta az utat, mert ő már járt a hegyen, s jobban ismerte hegyre vezető ösvényeket. Bumbó is otthonosan mozgott a nagy fák közt, benne mindig kellemes emlékeket idézett fel egy hegyi kirándulás. A sünöknek olya érzésük volt, mintha óriások közé kerültek volna. Egyszer csak Sündörgő észrevett valami furcsát és kérdezte Soma papát:
– Az a hatalmas nagy rakás, ott a két fa között mi lehet?
Soma közelebb ment, akkor ismerte fel, hogy ezt látta a távcsővel a csillagvizsgálóból. A könyvtárban utána is nézett a jelenségnek, így már válaszolt is Sündörgőnek:
– Jól nézzétek meg ezt az építményt, ez egy nagy hangyaboly. Ezt az erdei vöröshangyák építették a lehullott tűlevelekből. A hangyabolynak ez csak a föld feletti része, amelyet úgy alakítottak ki, hogy egyrészt felfogják a nap melegét, másrészt pedig a tűleveleket úgy rakták össze, hogy ha sok az eső, a felesleges csapadék lefolyhasson róla. A hangyabolynak van föld alatti része is, amelyben alagutakat alakítottak ki, azokban élnek és közlekednek. Oda raktározzák el az élelmet, nagy kolóniákban élnek. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen bolyban egymillió hangya is lehet, meghatározott szervezett rendben élnek és dolgoznak a hangyakirálynő irányításával. Az erdei vöröshangya nagyon hasznos állat, mert védi az erdőt a kártevő rovarok ellen. Ezért is láthatjátok, hogy milyen egészséges, szép és nagyra növő növényzet van itt a hegyen és környékén. Néhány hangyát láthattok itt a boly körül, akik éppen szállítanak valamilyen élelmet a boly belsejébe. Gondoltátok volna, hogy ezek az apró hangyák saját súlyuknak a húszszorosát is fel tudják emelni?
A gyerekek elcsodálkoztak Soma papa szavain, hiszen ilyet még nem láttak, nem hallottak. Mitya még kipróbálta, hogy milyen a kilátás az egyik nagy vörösfenyő tetejéről, majd indultak haza.
– Ma megint felfedeztünk valamit az erdő titkaiból – jegyezte meg Tüsi, és arra gondolt, hogy vajon a következő kirándulás milyen titkokat rejteget.