Élet a hegyen 10/22.

Barlang a hegy alatt

Soma papa éjszakánként nemcsak a csillagok állását tanulmányozta, hanem figyelte a környék éjszakai életét is. Megfigyelte, hogy a csillagvizsgáló sziklahasadékába költözött denevérekhez éjszakánként vendégek érkeztek, akik aztán hajnalra már el is tűntek a szikla környékéről. Soma ebből arra következtetett, hogy valahol a környéken kell lennie egy denevérek lakta helynek. Megjegyezte, milyen irányból érkeznek az éjszakai vendégek, s egyik éjjel Fürkész Adorjánnal elindultak felfedező körútra a csillagvizsgáló alatti területre. A mókusok lakta bükkösön és mogyoróson áthaladva találkoztak Matyival, aki épp a mókuslak környékének tisztántartásával foglalatoskodott. Elmondták neki, mire kíváncsiak, megkérdezték, hogy tud-e valamit a denevérekről? Matyi elmondta, hogy a mogyorós alatt van egy kisebb szikla, aminek a tövében valamilyen barlang lehet, onnan látta a denevéreket kirepülni. Soma ebből már tudta, hogy hol keresse a denevértelepet.
Másnap Soma, Adorjánnal, a gyerekekkel és Bumbóval elindultak felfedezni a denevérbarlangot. Megtalálták a Mitya által említett sziklát. A szikla falán nyiladékokat találtak, az aljában pedig egy szűk bejáratot. Szükség volt Bumbó segítségére, aki nagy mancsaival gyorsan kiszélesítette a bejáratot. Ezután Bumbó beszimatolt a lyukba, s közölte, hogy itt nem tartózkodik más állat, nyugodtan bemehetnek. Elsőnek a kutya bújt be, őt Adorján, Soma és a gyerekek követték. A bejárati nyílás után egy nagy kiterjedésű barlangba jutottak. A süngyerekek a sötétben egymás kezét fogva szorosan egymás mellett követték a kutyát és apjukat. Tüsi meg is jegyezte Sündörgőnek: – Én egy kicsit félek! Soma a magával hozott lámpával körbevilágította a barlangot. A barlang alját apró kövek borították, a falát körbe-körbe világítva nem találtak semmi különöset. A mennyezetre világítva viszont Soma papa megtalálta, amit keresett. A mennyezet ugyanis telis-tele volt denevérekkel.
– Myotis myotis – szólalt meg Adorján. A gyerekek furcsán néztek Adorjánra, hogy mit is motyog ez a Fürkész. Adorján gyorsan reagált a gyerekek viselkedésére: – Ezek közönséges denevérek, a latin nevüket mondtam az előbb. Ezek a legnagyobb méretű denevérfajok közé tartoznak. Széles fejük van, a fülük a termetükhöz képest viszonylag nagy, barnásszürke színűek. Általában ilyen barlangokban laknak, a nappalt itt töltik a mennyezeten csüngve, több százan vannak egy ilyen kolóniában. A denevérek életmódja rendkívül izgalmas és érdekes, éjszaka aktívak, nappal alszanak, éjszaka indulnak vadászatra, szúnyogokat, bogarakat fogyasztanak leginkább. Egyes denevérfajok a testsúlyuknak a többszörösét is képesek egyetlen éjszaka elfogyasztani. A denevérek tájékozódása is eltér más állatfajokétól. Olyan hangokat bocsátanak ki, amelyek visszaverődnek a körülöttük lévő tárgyakról, s ezt érzékelve repülnek biztonságosan. Azt is mondhatjuk, hogy a denevérek a fülükkel látnak.
A gyerekek elcsodálkoztak Fürkész Adorján szavain. Soma papa pedig csak mosolygott magában, hiszen tudta, hogy Adorján kolléga nemcsak az üstökösök megfigyelésével, hanem a denevérek életmódjának tanulmányozásával is foglalkozik.
A barlangból kifelé menet Tüsi még mindig szorosan Sündörgő mellett haladva megjegyezte: – Tudod Sündi, én már nem is félek!

Szólj hozzá!