Élet a hegyen 18/22

A Tüske-hegyi csillagvizsgálóhoz csak egyetlen járható út vezetett fel a völgyből, ez egy meredek, kanyargós hegyi szerpentin út volt. Az út a csillagvizsgáló kapujához vezetett, ahol két hatalmas platánfa között lehetett bejutni a völgyből érkezőknek. A porta épületét senki nem kerülhette ki, ahol Sanyi, a sánta sün teljesített állandó szolgálatot. A porta melletti kutyaól pedig Bumbónak, a hatalmas testű és erejű bernáthegyi kutyának szolgált lakóhelyéül. Sanyi és Bumbó látták el a csillagvizsgáló őrző-védő szolgálatát, csak az kaphatott bebocsátást a kapun, akiket ők beengedtek. Szigorú rendszabályok szerint lehetett csak bejutni, melyeket minden érkező vendég bebocsátásánál figyelembe kellett venni. Ezeket a rendszabályokat a csillagvizsgáló működése és az itt lakók biztonsága miatt hozták, amelyeket Sanyi, ha kellett, Bumbó segítségével, mindig betartatott.
Előfordultak azonban olyan esetek is, amikor egyesek nem a szabályoknak megfelelően szerettek volna bejutni a csillagvizsgáló területére. Ezeket Sanyi a legkülönbözőbb módszerekkel mindig felderítette és megakadályozta.
Egyszer egy eltévedt vaddisznó jelent meg a kapunál. Kíváncsian szemlélte a bejáratot, mivel a kapun nem engedték be, ezért a porta melletti tüskés bozót alatt akart bejutni. Sanyi észlelte a behatolási kísérletet, s mindjárt jelt adott Bumbónak is. A bozót belső részét úgy alakították ki, hogy az illetéktelen behatolás pontos helyét egy földrengésjelző műszer segítségével meg tudták határozni. A műszer jelzésekor Sanyi és Bumbó azonnal a helyhez vonult és a Sanyi által tervezett rezgőbuzogányt a várható behatolás irányába működésbe helyezték. Ennek az volt a lényege, hogy a bozót belső részéről egy ugyanolyan fúrási folyamatot indítottak el, mint a vaddisznó kívülről. Amikor a vaddisznó és a rezgőbuzogány összetalálkozott, a vaddisznó úgy megijedt, hogy még talán most is fut.
Máskor egy hegyi farkas akart behatolni a csillagvizsgáló területére. Sanyi, a sánta sün nem engedte be, ezért az egyik platánra felmászva próbált átjutni. Azzal viszont nem számolt, hogy a Sanyi által furfangosan kitalált és megszerkesztett hálóba fog csapdába esni. A háló alatt pedig Bumbó állt, aki elkapta a farkánál fogva, megpörgette és egy hirtelen mozdulattal átlendítette a kapun úgy, hogy a nagy lendülettől egy darabig csak a szerpentinen csúszva tudott közlekedni. El is kerülte ezután messzire a Tüske-hegyet!
A legmulatságosabb eset azonban egy eltévedt részeg szamárral kapcsolatosan történt meg. A szamár hangos iázással kért a kapun bebocsájtást. Sanyi közölte vele, hogy eltévesztette az irányt, forduljon vissza az úton. A szamár ezt sehogyan sem akarta megérteni. Előtte a bozót alatti vadmálna bokrokról csemegézte le az érett gyümölcsöt, amitől kicsit bódult állapotba került, s mindenáron be akart jutni a kapun. Valahogy ki kéne józanítani és elzavarni, töprengett Sanyi és kapóra jött neki a Tapsi papa által szerkesztett pofonfa. Ennek az volt a lényege, hogy ha valakinek a fejére rakták, és beindították, akkor mindkét oldalról elkezdett először apró, majd egyre nagyobb pofonokat adni, amitől jobb belátásra lehetett bírni az illetőt. Így járt szamarunk is, akinek az esetét sokszor emlegették a csillagvizsgáló lakói.
Sanyi, a sánta sün pedig mindenki megelégedésére őrizte tovább a csillagvizsgáló biztonságát.