Élet a hegyen 19/22

Nyulak a hegyen

A Tapsi család megérkezése a Tüske-hegyre nagy örömet okozott a sünikreknek, Tüsinek és Sündörgőnek, hiszen újra találkozhattak régi mezei pajtásaikkal, Timivel és Tomival. Hasznos volt a felnőtt nyulak, Nyuszka mama és Tapsi papa érkezése is, hiszen amellett, hogy elvállalták a téli portaszolgálatot, sok olyan dologban is segíteni tudtak, amire szükség volt a csillagvizsgálóban. Nyuszka mama besegített a konyhai teendőkbe Susa mamának, Tapsi papa ezermesteri tudományát pedig mindenki tisztelte.
Tapsi és Nyuszka mindig gondosan ügyelt arra, hogy gyerekeit is bevonja a ház körüli teendőkbe, ezzel adták át nekik az általuk megtanult és az élethez nélkülözhetetlen tudnivalókat. Arra is vigyáztak, hogy a gyerekeknek ez ne kényszer legyen, játékos formában úgy mutattak nekik meg mindent, mintha együtt jöttek volna rá ezekre. A két gyerek így szinte észrevétlen sajátította el a nekik szánt ismereteket, s élvezték is tanultakat.
Tapsi papa ezermester volt, így szinte mindenhez értett. Korán felismerte, hogy az egyébként kicsit szeleburdi Tominak nagyon jó a kézügyessége. Ezért már korán kezébe merte adni a faragókést, amellyel Tomi sok kis remekművet alkotott. Így már a mezőn is megtanulta a sípfaragást, s bodzából sok ajándéksípot is készített. Itt a hegyen több lehetőség volt a fafaragás művelésére, hiszen a környék bővelkedett a különböző jól faragható fákban. A csillagvizsgáló alatti hársfák a legjobb faanyagot biztosították ehhez Tapsiéknak. A hegy aljában található égerfa is ilyen volt, míg a hegy derekán elterülő tölgyerdő keményebb, nehezebben megmunkálható nyersanyagot adott. Tomi lassan megtanulta Tapsi papától a fafaragó mesterséget, s a csillagvizsgáló lakóinak életéhez szükséges használati eszközöket, dísztárgyakat itt a hegyen, Tapsi papa műhelyében készítették el. Tomi szívesen faragott apró ajándéktárgyakat, amelyekkel időnként meglepte az itt lakókat. Jólesett neki a dicséret, amit egy-egy jól sikerült ajándéktárgyért kapott, s ilyenkor büszkén nézett Tapsi papára, hálás volt neki, hogy annyi mindenre megtanította.
Nyuszka mama és Timi a főzés tudományában jeleskedtek. Susa mamával együtt az ő feladatuk volt az itt lakók étkeztetése, a különböző élelmiszerek tárolása, tartósítása. Timi legjobban a lekvárkészítést szerette, s már alig várta, hogy beérjen a kökénytermés, s kökényszüret után nekiállhassanak a lekvár főzésének. Emlékezett még a mezőn eltöltött időkből a finom galagonyalekvárra, amit Susa mamával együtt készítettek. Nyuszka Timit varrni is megtanította. Timiek nagy türelme volt a különböző nyúlszőr alapanyagú ruhaneműk és lábbelik varrásához, elkészítéséhez. Jutott is belőlük mindenkinek, még a mókuscsaládot is ellátták télire meleg ruhákkal. Timinek Tüsi is sokat segített, még a felesleges süntüskéket is felhasználták a divatos ruhák készítéséhez. A felesleges téli ruhadarabokat pedig odaajándékozták az erdei iskola növendékeinek, akik nagyon örültek a szépen elkészített, meleg holmiknak.
Késő ősszel bezárt a csillagvizsgáló, a sünök téli álomra vonultak. A portaszolgálatot a nyúl család vette át Sanyitól, a sánta süntől. A nyúlcsaládon kívül csak Bumbó, a bernáthegyi kutya teljesített őrséget a hegyen. Tomi és Timi csak Mityával, a mókusgyerekkel tartotta a kapcsolatot, izgatottan várták, hogy leessen a hó, s eljöjjön a tél.

Szólj hozzá!