Élet a hegyen 20/22.

Tél a hegyen
Az ősz elmúltával egyre hidegebbre, szelesebbre fordult az idő. A csillagvizsgáló környéke elnéptelenedett, a sünök, denevérek téli álomra vonultak. Ritkább lett a galambposta járat, mindenki igyekezett védettebb, melegebb helyre húzódni. December elején leesett az első hó, amit egy hét múlva már nagyobb, több napig tartó havazás követett. Beköszöntött az igazi tél. Ennek legjobban Bumbó örült, hiszen neki ez volt az igazi évszak, a régi időkből erre emlékezett legszívesebben. Élvezte a telet, a hideget, a havat, s a porta melletti kuckójában alig tartózkodott. Körbejárta a területet, s Tapsi papával együtt vigyázták a csillagvizsgálót.
Tomi és Timi, a két nyúlgyerek először élték meg a hegyi telet. Kezdetben nagyon óvatosan viselkedtek, visszaemlékezve a téli mezőn rájuk leső veszélyekre. Aztán rájöttek, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban vannak. Egyre többet merészkedtek ki a lakásból, amire Nyuszka mama is bíztatta őket. Mitya, a mókusgyerek hógolyóval fogadta őket, amit mindjárt viszonoztak is, s önfeledt játékukban néha Bumbó is bekapcsolódott.
Az egyik legkedvesebb foglalatosságuk a hóemberkészítés lett. Erre Bumbó tanította meg őket, s a porta mellett belül, de a kapun kívül is készítettek hóembert. Annyira jól sikerült, hogy még Tapsi papa is megdicsérte őket. A kapu előtti hóember úgy állt ott, mintha azt jelezte volna, hogy ez az én birodalmam, ide nem jöhet be senki. Még a bokorban lakó rigók is megijedtek először tőle. Timi egy nyúlszőrkalapot rakott a fejére, az orrát sárgarépából készítette Tomi, a szemeit feketére, a száját és a nyelvét pirosra festette Timi. Egy nagy seprűt raktak a hóna alá, hogy mindenki lássa, hogy nem érdemes kikezdeni vele.
Bumbó az egyik közös játék után közölte velük, úgy készüljenek, hogy a következő nap szánkózni fognak. A szánkót még titokban, ősszel, Bumbó tanácsára Tapsi papa készítette el úgy, hogy még Tomi sem tudott róla. Igazi remekmű lett, ő is alig várta már a szánkó felavatását. Másnap reggel Bumbó Timit, Tomit és Mityát felültette a szánkóra, és irány a szerpentin! A lejtőn lefelé Bumbó irányította a siklást, a kanyarokban fékezett, az egyenesekben kiengedett, vigyázott, hogy nehogy felboruljanak. A gyerekek nagyon élvezték az egészet, s gyorsan a lejtő aljára értek. Visszafelé Bumbó húzta a szánkót, rajta a gyerekekkel fel, a csillagvizsgálóig. Jól el is fáradt. A gyerekek újabb siklást akartak, de Bumbó csak akkor volt hajlandó újra lesiklani, ha a gyerekek húzzák vissza a szánkót, s most Bumbó fog felülni majd hegynek fel. Bele is egyeztek volna, de Timi gyorsan észbe kapott, hiszen rájött, hogy nem fogják tudni Bumbót felhúzni a hatalmas termete miatt. Ezt közölte is Tomival és Mityával, akik így már le is mondtak volna az újabb siklásról. – Csak vicceltem – mondta erre Bumbó – én nem fogok felülni visszafelé a szánkóra, viszont tényleg nektek kell felhúzni az üres szánkót. Ebbe a gyerekek is belementek és egész délelőtt folytatták a szórakozást. Jól elfáradtak, s Nyuszka mama kiadós ebédjének elfogyasztása után le is pihentek. Bumbó dupla adag ebédet kapott, hiszen ő dolgozott a legtöbbet, de szívesen tette, mert látta, hogy örömet okoz a gyerekeknek és szüleiknek.
Tapsi és Nyuszka pedig ezután is szívesen bízta Bumbóra a gyerekeket, mert tudták, hogy vele mindig biztonságban vannak.

Szólj hozzá!