Élet a hegyen 22/22.

Az avatás

Lassan elolvadt a hó, a csillagvizsgáló sünjei kezdtek ébredezni téli álmukból. Először Sanyi, a sánta sün ébredt fel, s nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy minden a helyén van, csak a porta melletti eldugott területen talált valami gyanús építményt. Bumbó megnyugtatta, hogy az csak egy új fatároló, amit Tapsi a télen készített unalmában, hogy jobban teljen az idő. Sanyi nem is foglalkozott vele többet, úgyis el volt foglalva az új biztonsági szabályzat kidolgozásával.
Szilvia, a titkárnő is elfoglalta helyét birodalmában, mire Karola doktornő és Kálmán professzor is felébredt, ő már intézkedett is az első teendőkről.
Fürkész Adorján volt a következő, aki elfoglalta helyét a sziklában, s első dolga volt a távcsövek épségének ellenőrzése.
A süncsalád volt az utolsó a téli álom utáni ébredésből, Soma és Susa, valamint Tüsi és Sündörgő elégedetten bújtak elő, hogy a tavaszi napfényben sütkérezzenek egy kicsit.
Az első munkanap orvosi vizsgálattal kezdődött. Karola doktornő mindenkit megvizsgált, mindenkihez volt egy jó szava, s sikeres munkát kívánt mindenkinek.
Az orvosi vizsgálat egész délelőtt betartott, Karola igazán alapos munkát végzett. Örömmel állapította meg, hogy mindenki makkegészséges.
Ezután következett az első közös ebéd, amit Nyuszka mama és Timi készített nagy gonddal és hozzáértéssel. Mindenki a kedvenc ételét kapta, ezért a figyelmességért Nyuszka és Timi dicséretet kapott Tüske Kálmán professzortól. A tálalásnál még Tomi is besegített. Az ebéd utáni pohárköszöntőben a csillagvizsgáló vezetője pedig mindenkinek jó munkát kívánt.
Ebéd után Tapsi papa kért szót. – Tisztelt Professzor Úr, Karola doktornő, kedves kollégák, gyerekek. Engedjék meg, hogy néhány szóval megköszönjem azt, hogy a családunkat befogadták ide, Tüske-hegyre. Eddigi ittlétünk alatt csak a legjobbakat tudom elmondani mindenkiről, a segítőkészségükről, emberségükről. Szeretnék a családommal együtt átadni valamit, ami méltó az itt dolgozókhoz, ehhez a csodálatos objektumhoz. Kérem, kövessenek bennünket a csillagvizsgáló bejáratához!
Mindenki csodálkozott Tapsi papa ékesszóló beszédén és kíváncsian követték a Tapsi családot a kapuhoz. A kapunál Bumbó fogadta őket, majd kívülre tessékelte őket. Amikor mindenki ott állt a kapu előtt, Bumbó intett Mityának. Ő már felkészült, egy mozdulattal lerántotta a takaróponyvát és így teljes pompájában ott állt az új kapu a lakók előtt.
A látvány mindenkit lenyűgözött. Percekig szólni sem tudtak. Mindenkinek meglepetés volt a kapu és díszítése. Azért is tartott sokáig a csend, mert mindenki magára ismert a faragott díszítéseken, s természetesen másokat is felismert. A nagy csendet aztán Kálmán professzor törte meg: – Kedves Tapsi család! Mindannyiunk nevében köszönöm ezt a remekművet. Akik most itt vannak, örökre beírták nevüket a csillagvizsgáló történetébe. Ennél szebb évnyitást el sem tudtam volna képzelni. Könnyeit törölgetve be is fejezte mondókáját.
Mindenki gratulált Tapsiéknak, Tomi és Timi meghatódva fogadta a gratulációkat, Tapsi papa pedig büszkén nézett a mellette álló gyerekeire, s már új terveket forgatott a fejében.

Szólj hozzá!