Számító gaondolatok (második rész )

Csengett a telefon, Júlia rohant mielőtt a kistestvére felvenné:
– Haló!
Júlia hallotta Ádám hangját, alig tudta visszatartani izgalmát.
– Haló… itt Ádám. Azért hívlak, mert van egy üres délutánom, ha volna kedved, most nyílt meg a Goya kiállítás a Nemzeti Múzeumban. Szeretném, ha együtt megnéznénk.
Hosszú csend…
– Júlia: Kedves Ádám, nem számítottam erre a hívásra és úgy nézek ki mint egy madárijesztő. Ha adsz nekem egy órát, addigra elkészülök. Hol akarsz találkozni? Gondolom a Múzeum bejáratánál ha az neked is jó.
Ádám igent mondott. Júlia nagyon tetszik neki, nem árulta el, hogy többet tervezett mint a Múzeumi látogatást, amit meglepetésnek tartogat. Nem biztos benne, hogy Júliának fog tetszeni Goya képei amikben sok groteszk rajzok mellett sok értékes és meztelen festmények vannak.
Ádám ott volt pontosan Júliára várt türelmetlenül, aki tíz percet késett, az újralátás boldogsága mindent betetézett.
Nem voltak sokan a kiállításon Ádám kiszemelt egy képet, amit majd megfognak vitatni, a kép neve Hóvihar.
Amit sokáig vitattak, mindkettőjüknek tetszett.
A múzeum mögött van egy kis kertecske, ahol padok vannak, az egyik felett a batánfa, mint esernyő borult föléje.
Oda ültek, Ádám magához húzta Júliát, mondván:
– Édesem, te vagy a mindenem, amióta megismertelek, nem ismerek magamra, éjjel-nappal csak te vagy a gondolatomban – egy nagy csókot nyomott Júlia eper színű szájára. Sokáig csókolóztak, Júliának ez volt az első igazi alkalma, amibe nagyon belemerült.
Elhagyva a kis kertes parkot, Ádám előjött a tervével:
– Szívecském, nekem van egy meglepetésem számodra: Vettem finom apró süteményeket, tudok főzni finom kávét és közben nézegetheted a festmény-gyűjteményeimet.
Júlia: – Hol van ez?
Ádám: – A lakásomon, innen csak egy pár percre.
Júlia: – Ádám, én még soha nem voltam idegen férfi lakásán
Ádám: – Kedvesem, hát idegen vagyok neked?
Júlia: – Nem, csak félek!
Ádám: – Ne félj semmit kis szívem, szeretlek és a világon semmi bántódásod nem lesz!

Szép ajtó volt amin beléptek, Júlia meglepődött, hogy Ádámnak milyen jó ízlése van. Kis nappali szoba, fürdőszoba, hálószoba. Ádám ügyeskedett mindent előkészíteni, főzte a kávét és a hozzávalókat tálalta az asztalra közben többször csókolgatta Júliát.
Hosszas beszélgetés és csókolgatások után mindketten belemelegedtek, Ádám kezdte kigombolni Júlia ruháját, amin csak egy könnyű blúz volt, csókolgatta szép formás melleit, akkorra már olyan lázba jöttek mind a ketten, Júlia nem tudott ellenállni, gondolta ennek egyszer úgyis meg kell, hogy történjen és én nagyon szeretem őt. Ádám felkapta, bevitte a hálószobában, ahol vad szeretkezés közepette egymásé lettek.
Júliának sok minden volt a gondolatában, Ádámot tisztességes embernek tudta, bízott a legjobbakba.

Júlia családja látott egy kis változást lányukban aki elárulta, hogy nagyon szerelmes és jövőt lát szerelmében.
Ezentúl Júliának Ádám lakásán volt a találkozó, ahol jobban és jobban belemelegedtek a szeretkezésbe.
Ádám kérte őt, hogy maradjon vele éjjelre, de Júlia nem tehette, mondta botrány lenne belőle.
Ez így ment hosszú hónapokig, egy nap Júlia mondta:
– Kedves Ádám, szakítsál egy kis időt, fontos beszélnivalóm van veled.
Folytatom……