A megtévedt ember….

Stephen ( Stíven )közel hatvan éves jómódú üzletember kinek az elfoglaltsága széleskörű üzlettársakkal érintkezik naponta.Házas ember két gyerekkel kik felnőttek, élik a maguk életüket.
Egy alkalommal a helyi hotel lobbijában,ahová gyakran járt találkozni üzlettársaival megpillantott egy nőt aki olyan hatással volt rá,szinte magán kívül lett.Mintha látta volna ezt a
nőt valaha,vagy talán csak ez a nő akiről mindig álmodott akivel eddig még nem találkozott.

A hotel egyik felében volt egy kis helység ahol egy fiatal nő virágot árult nem lehetett több mint
harminc éves,szép hosszú fekete haja különleges nagy szemei,páratlan alakja amiért sok
férfi megállt ott egy pillanatra.A hölgy szíve fölött egy kis címke amin Melinda név volt olvasható.
Stephen zavarban volt,nem tudta hogy kezdje,gondolta vesz egy kis virágot a feleségének.
– Stephen : kedves,magának gyönyörű virágjai vannak,de a sok közül maga a legszebb virág !
– Melinda : köszönöm,Maga túl udvarias,mivel szolgálhatok,kinek szeretne virágot venni ?
Stephen mintha ezt nem hallotta volna,el volt varázsolva,nagy sokára megszólalt : Mondja
kedves Melinda ha végez itt,meghívhatom egy italra itt a bárba ?
– Melinda : Látásból ismerem önt sokszor láttam itt a hotelben,egy óra múlván letelik az időm
ha megvár szívesen elfogadom a megívását.
– Stephen : köszönöm,ott leszek a bárban ahol engem mindenki ismer,várni fogom.

Melinda harminc éves,már nem volt egy fiatal csirke,sok mindenen ment keresztül az életében.
Valamit látott ebben az emberben,gondolta egy idősebb férfi mint ez, jó üzletember lehet,
Ez az ember belém eshetett,láttam rajta,s ki tudja ez lehet nekem egy ugró deszka.
Melindának közel a hotelhez volt egy kis stúdió apartmenje ahová néha vitt barátokat,különben az élete nem volt lekötelezve,szabadnak érezte magát addig amíg nem talál valakit,
aki egy komoly lépést fog tenni az egyszerű életébe.

Stephen türelmetlenül várt míg végre Melinda megérkezett. Miután megrendelték az italokat,
– Melinda : Kedves uram ön már tudja az én nevemet és ha bemutatkozna örülnék.
– Stephen : Nevem Stephen Smith jártas vagyok itt ebben a hotelben kivéve egy gyönyörűség
elkerülte a figyelmem ami soha nem késő és ha megengedi szeretném önt közelebbről megismerni.
Melinda és Stephen sokáig beszélgettek . megitták a pertut nem is egyszer az időről is megfeledkeztek.Megbeszélték,hogy Melinda szabadnapján több időt tölthetnek
együtt,hogy jobban megismerjék egymást.
Eljött a nap Stephen elvitte őt sok helyre étkeztek a legszebb étteremben Melinda restellte a
tudta az ő ruházata nem éppen a legalkalmasabb ilyen helyekre amiért elnézést kért mondta :
az állás ahol dolgozok csak minimális 15 $ fizet óránként ami államilag van meghatározva.
máskülönben még annyit sem fizetnének.
Már kora délután volt,mire Stephen gondolta búcsút kellene hogy vegyenek neki sok dolga van,mire Melinda kérdezte,hogy ha szeretné megnézni ahol lakik,ami egy olyan invitáció volt amit nehéz lemondani.
Az apartment a harmadik emeleten volt,beléptek, ablaka az utcára nyílott,Melinda kibontotta
a haját ami eddig fel volt csavarva,megrázta haját ami lengedezett,szemei sugárzottak Stephen felé aki a mennyben érezte magát.
Melinda tapasztalt gyakorlott nő volt aki tudta kivel áll szemben s ha jól intézi a dolgait,talán
ez lesz az élete legnagyobb szerencséje.
Folytatom ………