Zsuzsa néni története 1. rész

Sétára indultam az erdőbe. Messziről láttam ismerős alakot. Csak nem Zsuzsa néni?
Még mindig milyen fitt, ez nem lehet Zsuzsa néni, hiszen ő már közel van a kilencven évéhez, nem létezik, hogy ilyen egyenes derékkal, igaz bottal, sétál egyedül. Megszaporáztam lépteim, utolértem, ő volt. Hatalmas ölelés, kicsi meghatottság után alig találtunk szavakat. Felajánlottam, hogy hazaviszem, nemsokára érte jövök. Hazasiettem a kocsiért, Zsuzsa néni, mire visszaértem, fáradtan a padon pihent. Szeretettel betessékeltem az autóba, és hazafele menet rákérdeztem.
– Zsuzsa néni, nem tartja merészségnek, hogy egyedül sétál, kísérő nélkül ennyi idősen?
– Nem lányom! Készülök egy új világ felé, végig gondoltam az életem, ezzel az öreg felfogással, meg kell értenem, miért hagytam, hogy elrontsák életem, miért nem harcoltam szerelmemért. Ezt csak egyedül lehet. Vissza kellett jönnöm oda, ahol csoda történt velem, szerelmes lettem.
– Drága Zsuzsa néni, szívesen meghallgatnám, és ha megengedi le is írnám. Mikor jöhetnék el, mikor lenne Zsuzsa néninek alkalmas.
– Ne menj sehova! Most szeretném elmondani, hiszen olyan rövid időm van hátra, érzem. Kívánkozok a szeretteimhez.
Főzök egy teát odakészítettem a kekszet, tudom, hogy Zsuzsa néni nagyon szereti.
– Hol vetted a kedvenc kekszem?
– Otthonról hoztam, tudom, hogy szereti. Ha nem sértem meg finom hársfateát is.
– Belelátsz a vesémbe te lány, mindig is ilyen voltál. Megérdemelsz minden jót. Remélem az élet csupa jóval ajándékozott meg.
Választ nem adtam, rám nézett, és azt mondta, értem. Most én kicsit pihentem, el is kezdeném a mondanivalómat, mert nincs sok időm.
Tudod, hogy itt születtem, az apám előjáróságon dolgozott, példamutató családot akart, nem tűrt meg olyan viselkedést, amit nem tartott helyesnek. Ezért minden nap elmondta, hogy mit vár el a gyerekeitől.
A polgári elvégzése után, tanítónak íratott, hogy a jövő nemzedékét, fegyelemre, szépre, jóra neveljem. Mint ők tették a családban. Sok mindennel nem értettem egyet, de erős akarattal, mindent elviseltem. Büszke voltam arra, hogy tanító leszek, mindent megtettem, hogy ne okozzak csalódást. Öcsémmel, sokat veszekedtünk, nem voltunk jó testvérek. Öcsém féltékeny volt rám, pedig, mint fiút, apám sokkal jobban szerette.
A történetem a következő nyári szünet volt, otthoni munkámat elvégeztem, megkértem szüleim, engedjék meg, hogy sétáljak a barátnőmmel az erdőben.
– Megígértem, hogy a megbeszélt időben haza jövök. Nem is kételkedtek benne, hiszen soha nem mertem volna megbántani őket, nem akartam szégyent hozni a családra.
Séta közben, barátnőmnek megfájdult a feje, leült a padra, én pedig tovább mentem. Már egész mélyen besétáltam, az erdőbe, amikor egy kedves férfihang rám kérdezett.
– Kisasszony, nem fél egyedül az erőben sétálni?
– A barátnőm vár, már fordulok is vissza.
Amint visszafordultam, szembe találkoztam egy férfival, az erdésszel, elállt a lélegzetem. Ilyen kék szemeket még nem láttam, fekete göndör haja kunkorodott homlokára, szempillái hatalmasak, hangja csoda kedves. Ő is nézett, mindkettőnknek elállt a lélegzete. Bemutatkoztunk egymásnak, éreztük, hogy nekünk még találkozni kell. A pillanat meghatározó volt számunkra tudtuk, hogy soha nem akarunk egymás nélkül élni. János, kikérdezett rendesen, én sem maradtam adósa, mindent tudni akartam róla. Megbeszéltük, hogy másnap is jövök.
Otthon feltűnően sokat dolgoztam, nehogy nemet mondjanak, kirándulásaimra. Egy nap kerékpározni mentem, nem mondtam merre. Barátnőm velem tartott, elfáradt, hagyott engem tovább menni, ő leült a padra, én meg természetesen rohantam Jánoshoz a kis erdészházba. Álmokat szőttünk, hogyan tovább. Határtalanul boldogot voltunk.

“Zsuzsa néni története 1. rész” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa
    úgy írtad meg ezt a történetet, hogy az ember kíváncsi legyen a folytatására. Én az vagyok. 🙂 (f)

  2. Milyen kár hogy olyan sokat időztél az apróságokkal.
    Na persze mindennek meg kell adni a módját.
    De egyelőre nem sokat tudtam meg .Szeretettel és kíváncsisággal várom a folytatást.:]
    Gratulálok írásodhoz szeretettel…Babu(f)

  3. Én is kíváncsian várom Zsuzsa néni történetének folytatását. Ölellek szeretettel (f)Kata

  4. Szia Kitti!
    Remélem hétfőn olvashatod tovább. Kösz. hogy jössz!
    Rózsa(f)

  5. Olvastam volna tovább, valahogy nem sikerült kibontani ebben a részben semmi cselekményt, csupán a bevezetéshez kerültünk közel és így hiányérzettel csuktam le az oldalt. (f)

  6. Drága Icu.
    Örömmel látlak nálam.Köszönöm szépen szavaid.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  7. Drága Rózsa!

    Abban biztos vagyok, hogy gyönyörű történet lesz. A felvezetés ígéretes, kíváncsian várom a folytatást.

    Ölellek szeretettel: Icu(f)

  8. Kedves Rita.
    Örülök, hogy felkeltettem kíváncsiságod, Zsuzsa néni történetével. Szeretettel várlak pénteken a folytatáshoz. Rózsa(l)(f)

  9. Kedves Ági4
    Nagyon köszönöm, hogy olvastad novellám, remélem pénteken is velem tartasz.
    Örömmel láttalak. Rózsa(l)(f)

  10. Kedves Rózsa!

    Igazat kell, hogy adjak Áginak, még én is olvastam volna tovább, de megértem, hiszen ott kell abbahagyni, ahol fenntartható az érdeklődés. Így aztán csak várom a folytatást.

    Szeretettel: Rita(f)

  11. Érdekes. Rosszul esett, mikor abba kellett hagyjam az olvasást. Nagyon rosszul esett.
    Romantikus a történet, erdő, erdészfi, kislány. Pásztoridilli.

Szólj hozzá!