Ellenőrzőbeli beírások 2/1. rész

"Tisztelt Szülők!
Gyermekük a mai napon az iskolában megint verekedett a szünetben. Osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem!
Tisztelettel: az osztrályfőnök
"

Az apa megint kedvetlenül olvasta a beírást a fia ellenőrzőjében. Abban a hónapban ez már a második volt, év eleje óta pedig már a negyedik. Ha ezt így folytatja a fia, akkor eltanácsolják ebből az iskolából. Beszélnie kell vele!

– Kristóf! Kriiiis-tóóóóf!

A fiú rohanvást közeledett a szobájából, mert ismerte már az apját, és tudta milyen, ha mérges. Márpedig ő most tisztában volt vele, hogy az apját fel fogja idegesíteni, amit az ellenőrzőjében talál. Mégis, eszébe sem jutott, hogy ne mutassa meg a beírást. Elvégre a szülei úgy nevelték, hogy a tetteiért vállalja a következményeket is!

– Itt vagyok, apa!

– Mi ez már megint az ellenőrződben? Verekedtél? Már megint? – az apa nem beszélt hangosan, de pont ezért volt vészjósló a hangja.

– Igen, apám. Sajnálom.

– De mégis miért? Azt akarod, hogy kicsapjanak az iskolából?

A fiú nem felelt, csak elsápadt, és csak sokára válaszolt.

– Nem akarom, hogy kicsapjanak…

– Akkor ne is verekedjél! Már sokszor megbeszéltük! Egy sportember nem arra használja fel a testi erejét, hogy a gyengébbekkel szemben visszaéljen vele! Vésd az eszedbe, hogy a becsületesség többet ér a kérészéletű győzelemnél!

– Igyekszem, apám!

– Nem akarok még egy ilyen beírást látni! – írta alá az ellenőrzőt az apa, majd odanyújtotta a fiúnak.

– Köszönöm, apa! – a fiú megkönnyebbülten eloldalgott az ellenőrzővel.

A férfi elgondolkodva nézett a fia után. Nagy kedve lett volna egy-két pofon is lekeverni neki, de a saját példájából tudta, hogy az atyai pofonok nem mindig úgy sülnek el, ahogy azt a szülő elképzeli. Ő mennyit kapott, és mégsem abból tanult! Vagyis hát abból is tanult, de nem azt, amit az apja belé akart verni, sokkal inkább azt, hogy ő milyen apa ne legyen. "Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának!" Nem tudta, hol hallotta-olvasta ezt a viccesnek szánt mondást, de az ő apjára nagyon is igaz volt. Kristóf nagyapja tényleg csak elrettentő példának volt jó az alkoholizmusával, kötekedésével és állandó kocsmai verekedéseivel. Ő nem ilyen példát akart mutatni a fiának, de pont ezért érintette érzékenyen, hogy a fia verekedik.

Másnap az iskolában a hetedikes fiú az első szünetben félrevonta az egyik osztálytársnőjét. Néhány szót beszéltek csak, de a fiú arca nagy elszántságról tanúskodott. A leányka eléggé vad és fiús volt, így inkább kihívásnak tekintette a fiú segítségkérését. Kristóf tudta róla, hogy számíthat rá: még ha vadóc volt is Frida, de hazudni még soha senki nem hallotta, és ha megígért valamit, akkor azt be is tartotta…

Az ebédszünetben Kristóf elbújt az iskola parkos részén a bokrok mögött. Bár a gyomra korgott, de eldöntötte: ma sokkal fontosabb dolga lesz, mint ebédelni. A tízóraiból maradt kifli végét rágcsálta, míg várakozott. És nem is sokáig kellett tegye, mert hamarosan meglátta Fridát közeledni a szőke új lánnyal. Amaz eléggé értetlenül nézett Fridára, hogy mit akar tőle és miért viszi a kertbe, de mivel a másik lányt már megbízhatónak ismerte meg azóta, hogy három hónapja átjött ebbe az iskolába, bizalommal követte. Kristóf éberen követte minden mozdulatukat, de nem csak az övékét.

Azt is észrevette, hogy a vörös Kolos ott ólálkodik a lányok mögött. Látta, hogy Frida lopva hátrapillant, és tudta: a lány is tudja, hogy követik őket. Csak a szőke Rita nem sejtett semmit.

Amint a lányok már néhány bokorral beljebb értek, a vörös Kolos megszaporázta a lépteit és néhány gyors lépéssel utol is érte a lányokat. Frida sikított egyet – bár kicsit erőltetettnek tűnt a sikolya -, és gyorsan elszaladt.

A kis szőke remegve állt a nála egy fejjel magasabb Kolossal szemben. A fiú ráadásul két évvel idősebb is volt nála, lévén már kétszer bukott. A fiú gonosz vigyorral az arcán közeledett a lány felé.

– folytatom –

“Ellenőrzőbeli beírások 2/1. rész” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Kit!

    Mióta iskolás gyermekem van, én azt veszem észre, hogy a beírások tulajdonképpen a tanárok eszköztelenségét jelentik… Mert nem tud máshogy hatni a gyerekre. Nem mintha bánnám, hogy már nincs körmös, de mondjuk a sarokba állítás is lehet, hogy elég lenne egyszer egy gyereknek ahhoz, hogy legközelebb szót fogadjon… De tényleg azt látom, hogy a tanár már semmit nem tehet, mert annyi joga van a gyerekeknek… A kötelesség meg valahol eltűnt a süllyesztőben…

    Szeretettel:
    Kata

  2. Nekem ezekről az intőkről mindig az jut eszembe, hogy a gyerek tetteit az iskolának kell az iskolában rendezni. Nem beszólogatni a szülőnek, aki nincs is ott, hogy fegyelmezze. Az iskola kötelessége, hogy ne adjon lehetőséget verekedésekre és legyen felnőtt ott, ahol gyerek van. A szülő sem írkál az iskolának, hogy otthon mi történik.
    Teljesen más a kép, ha direkt rongálásról van szó…

  3. Drága Kata.
    Kiváncsian olvastam tini gyermekekeről szóló történetedet.
    Remélem nem törtenik semmi rossz ,mert a bukott nagyobb fiuktól
    nem várhatunk valami jó cselekedetet .De lehet csalódok .
    De várom türelmetlenül a végét .
    Szeretettel….Babu|)

  4. Kedves Rita!

    Ejnye, miket gondolsz rólam! Mindig mindenkit nem ölhetek meg a szereplőim közül, mert akkor elfogynának! 😉 Katonai harctéren még talán elnézhető nekem néhány gyilkosság, na de egy iskolában azért csak nem…! 🙂
    Köszönöm hogy olvastad, és remélem a múltkorinál jobban fog tetszeni ennek a vége 🙂

    Szeretettel:
    Kata

Szólj hozzá!