Kezdetek 11. ( Első…..első….)

-Hajnalba korán felébredtem, csendbe rendbe szedtem magam, összekészítettem amire úgy gondoltam szükségem lesz. -Pár szendvicset összedobtam mellé egy tejes turmixot, gondolataim közbe teljesen máshol jártak, azt vettem észre mosolygok és jó érzés töltött el.

-Csúzli kutyám ott sertepertélt körülöttem, gondoltaim visszatértek a valóságba ekkor oda fordultam hozzá.

-Gyere menjünk egyet sétálni. -rám nézett erősebben csóválta a farkát. -Ahogy kiléptünk a kapun szinte azonnal szagot fogott és húzni kezdett.

-Csúzli, most ne kérlek. -szóltam rá, mintha megértette volna mert az orrát a lábszáramhoz dörzsölte, és vakkantott egyet. -nem sietve sétáltunk, akik láttak minket gondolom csodálkoztak is szerintem, hogy nem szaladunk. -Nyugalom árasztott el ilyenkor, nem fájt főleg nem bántott semmi, fura de ő volt a legjobb pajtásom. -Ahogy közeledtünk vissza azon kaptam magam egy érzés kerít hatalmába, de olyan vegyes talán izgatott lekicsinylő saját magammal szembe.

-Gyere kutyuskám, itt a reggelid. -szokásához híven arcon nyalt, cserébe beleturtam a bundájába, megnyugtatott.

-Korábban indultam suliba mint általában, ahogy lépkedem a versenyre gondoltam lehet mégsem indulok el. -Egész a sarokig tudtam csak ezen rágódni.

-Szia Endre, de korán mész be. -hallottam balról.
-Jó reggelt Miklós bá. -válaszoltam mosolyogva, pedig nem volt jókedvem.
-Várod a versenyt? -kérdezte.
-Nem tudom, nem gondoltam rá. -szinte azonnal válaszoltam.
-Jó válasz, de nem hiszek neked. -felelte nevetve. -Ma csak az első két órád lesz megtartva, elkérlek a harmadik órádról technikai megbeszélésre. -Aztán reméljük közbe a buszunk is megjön. -kuncogott.
-Rendben van, köszönöm szépen. -nem tudtam mást mondani.

-Ahogy közeledtem a sulihoz, lépteim lassultak de lehet csak én éreztem így. -Valahogy csak oda értem az udvaron már voltak páran, köszöntem nekik, voltak akik vissza köszöntek, voltak akik nem.
-Elvonultam a kedvenc helyemre, gyorsan átnéztem a leckéimet, amiből felelés volt várható átlapoztam. -Mikor észbe kaptam már nyüzsgés volt mindenfelé.

-Egy ideje már elkerült a balhé, de tudtam csak időkérdése ez is csak. -Alkalmaztam nagyszüleim tanácsát miszerint, az önuralom a legbiztosabb önvédelem.
-Ekkor láttam meg Ágit, kék szeme ragyogott, fekete haja csillogott ahogy a nap fénye megcsillantotta. -Szívem megdobbant, felálltam a padról elindultam felé, ahogy közeledek rám pillant, arca kipirul, senki nem látta rá kacsintottam, és elmentem mellette. -Nem sokkal később a sorakozó csengője szólalt meg.
-Vánszorogtak a percek, nem találtam önmagam, de erőt vettem magamon és koncentráltam. -Azt hiszem bevált gyorsabban teltek a percek.
-Második órám orosz volt, egy röpdolgozat 5/ lett, egy szóbeli felelésem 4 es. -Kicsit jobban éreztem magam ezek után.

-A harmadik órára már nem mentem be, hanem a tornaterem felé vettem az irányt.

-Jó napot, sziasztok. -köszöntem.
-Szia. -viszonozták.

-Leültem a többiek mellé, és figyeltem Miklós bá mondandójára. -Semmi olyat nem mondott amit ne tudtam volna.

-Endre, gyere félre veled külön is beszélnék. -mondta. -Ahogy félre mentünk a terem végébe, a vállamra tette a kezét.

-Tudom a képességed megvan, de fejben is legyél ott. -Ne az elején adj bele mindent, vegyél fel egy ritmust ami még kényelmes, de ne is maradj le az élbolytól, próbálj az első tízbe lenni, szélárnyékba. -Ne hirtelen gyorsíts hanem fokozatosan kezdj felzárkózni, légzésre nagyon figyelj, gördül rugaszkodik gördül rugaszkodik, sokat gyakoroltuk. -De ismerlek, ha nyerni szeretnél engedd a gondolataid szabadjára, és szárnyalni fogsz.

-Megjött a busz. -szólt az ügyeletes a tornaterembe.
-Szedjétek össze a cuccaitokat amit hozni akartok, a tankönyvek, iskolai cuccok maradhatnak ide jövünk vissza. -mondta Miklós bá.
-Ahogy felszálltunk a buszra leghátra mentem oda ültem le. szemem lehunytam és egy képet próbáltam magam elé idézni, de nem sikerült.
-Izgatott voltam, szívem hol hevesebben hol lassabban vert. -Ahogy elindultunk, az ablakon kitekintve néztem az elsuhanó házakat, fákat, mintha szárnyaltam volna.
-Elmosolyodtam vettem észre magamon, nem tudom miért de nyugalom árasztott el nincs veszteni valóm erre jöttem rá, úgyis vesztesnek könyveltek el eddig is, és néha csalódást okoztam nekik.
-Megszomjaztam elővettem a kulacsom, már emeltem a számhoz.

-Endre! -ugye nem tejest iszol! -kiáltott rám Miklós bá.
-De igen. -válaszoltam megszeppenve.
-Felejtsd el, itt van fél liter víz, ezt most idd meg, bemelegítés alatt még ihatsz majd max 3-5 dl t. -Nem vitáztam szó nélkül megittam, tudtam nem ok nélkül szidott le.

-Megérkeztünk. -közölte a sofőr.

-Lekászálódtunk a buszról, bevonultunk az öltözőbe, gyorsan átöltöztem teljes melegítőbe, pedig nem volt annyira hideg. -Bementem a mosdóba arcom tarkóm hideg vízzel megnedvesítettem így léptem ki. -Sokan voltunk, Budapest minden pontjáról, több korosztály indulói is.

-Endre a te távod egy óra múlva rajtol, ne késd le. -mondta Miklós bá mosolyogva.
-Nem tudom, hogy fogok teljesíteni….-kezdtem bele.
-Nem fogsz veszíteni, nem leszel vesztes…itt nincsenek vesztesek. -mondta olyan hangsúllyal ami szokatlan volt tőle.
-Elkezdtem a bemelegítést, leginkább csak gimnasztikával, figyelve minden izomra ez egyedül nem volt egyszerű leginkább azért mert, fürkésző szemeket láttam. -Megittam a kimért folyadékomat, közbe elmentem regisztrálni rajtszámot átvenni. -Ahogy haladok visszafelé gondolataimat kezdtem elővenni, ráhangolódni a versenyre, elkezdtem kocogni, majd hirtelen megindultam 2 3 lépést, vissza váltottam kocogásra, majd ismét kilőttem 2 3 lépést, hogy a rajtot gyakoroljam.

-Kérem a 10 000 Méter indulóit, akik még nem regisztráltak, nem kaptak rajt számot, azok tegyék meg 20 perc múlva start.
-Szívem elkezdett kalimpálni, lélegzetem gyorsult, megpróbáltam csillapítani de nem sikerült, ahogy teltek a percek egyre rosszabbul éreztem magam. -Gyomrom is kavargott már, hányinger kerülgetett.

-Endre, minden rendben van, olyan sápadt vagy!!! -szólt Miklós bá
-Nem tudom, gyomrom kavarog, hányingerem van….
-Azt hittem nagyobb bajod van, ez csak… lámpaláz. -mondta kacagva. -Na készülődj, szedd össze magad fejbe, meglátod a rajt után elmúlik.

-Nem válaszoltam, nem azért mert nem akartam hanem nem tudtam mit is mondjak neki.

-5 perc a 10 000 m startjáig. -hallottam a hangosbemondót.

-Nem számoltam hányan sorakoztunk fel a rajthoz, de voltunk jó páran, nem is akartam ezzel foglalkozni most. -Minden érzékszervem a rajtpisztoly dörrenésére figyelt, már nem volt görcs a gyomromba a rosszul lét is elmúlt.
…….dörrenés hallatszott, ebben a pillanatban a tömeg megindult…..
-A rajtom jól sikerült az első kanyarba a 6. helyen voltam, ügyeltem a szélárnyékra tudtam nem kicsi a táv ami előttem áll. -Figyeltem az első tempóját, de még nem akartam felvenni, de le sem akartam maradni nagyon. -Voltak akik gyorsítottak ezért megelőztek visszaestem jó pár helyezést, talán a 20 ba voltam benne 1500 méter után, de azt is láttam nem vagyok lemaradva az elsőhöz képest az a 10 15 m megvan köztünk, ezt akartam tartani, 3000 m után már kezdtek fáradni akik megelőztek ezek kezdtek lassítani, ekkor kezdtem gyorsítani annyit hogy előrébb jussak, gondolataim ekkor kezdtek előjönni, fejem kezdett tisztulni. -Már nem arra figyeltem hanyadik vagyok tartottam a tempómat, lépés..légzés…gördülés…rugaszkodás….egy kép villant be hirtelen ….Balaton partja…. Ági csókja….

-Egy ordítás rántott vissza…ne lassulj jó a tempód….Miklós bá hangja volt, oda néztem, ott állt az igazgató is mellette, biztattak ordítottak. -gondoltam ez nem vált be, elkezdtem a rossz emlékeimet előhúzni.
-Arcomon cseppek kezdtek folyni, de ez nem izzadtság volt……elkezdtem homályosan látni, hátamon karomon libabőr jelent meg, nem láttam csak éreztem. -Fejem zsibbadni kezdett, tempót váltottam 5000 méternél már az 5 be voltam. -Fáradságot nem éreztem de a levegőt elkezdtem kapkodni. -Ügyelj a légzésre figyelmeztettem magam…ekkor láttam a táblát 7000 m. -Még korai kiugrani, a késztetés megvolt de tudtam nem bírnám végig azt az iramot. -Húgomra és apámra gondoltam tudtam nagyot kell villantanom most már, mindent vagy semmit. -Magam elé összpontosítottam, szinte már csak magam elé láttam csak.

-9500 méternél dobbantsd ki magad. -hallottam Miklós bá hangját.

-Úgy hangzott mintha nagyon messziről jött volna a hangja, pedig 2 méterre volt és teli torokból üvöltött. 9000 Méternél 3. voltam, szinte nem hittem el, de kicsit gyorsítottam fokozatosan készültem a mindent bele pillanatra, már mindkettő lihegését hallottam annyira felzárkóztam, de még tartottam magam szélárnyékba. -A távolban feltűnt a cél tudtam itt az idő, kicsit elkezdtem megnyújtani a lépteimet feljöttem a 2. helyre, ha a karom kinyújtottam volna elértem volna az elsőt.
-Mellé értem egy vonalba voltunk, szemem sarkából valamit észrevettem, nem volt időm gondolkodni kiléptem jobbra sebességem növelve, hirtelen eltűnt mellölem. -Kiabálás, füttyülés csapta meg a fülem, de én már csak a célra figyeltem, és ekkor elsőként szakítottam át a cél szalagot.

-Ezt az érzést nem tudom leírni, boldog voltam, izzadtam de fáztam, nevettem de könnyeimet nyeltem. -Azt sem tudom, mikor és hogyan kerültem a dobogóra, és vettem át az arany érmet…valahogy nincs ez meg…!

-Miklós bá, és az igazgató jöttek gratulálni, szemükbe büszkeséget láttam talán, lehet csak én képzeltem így.

-Hogy vetted észre, hogy felakar lökni? -kérdezte az igazgató.
-Nem tudom! -válaszoltam szem lesütve.
-Ne te szégyenkezz ez miatt, neked büszkének kéne lenned most. -mondta Miklós bá.
-Nos akkor már most mondjuk, készülhetsz az Országos versenyre is.-közölte a diri mosolyogva, megveregette vállam és távozott.
-Körbe néztem, láttam egy nagy fát nem messze ahol éppen álltam, kajámat, italomat magamhoz vettem elvonultam félre a zsivajtól.
-Letelepedtem kicsomagoltam már épp harapnék bele Zsolt szólított meg.

-Sajnos nekem kiment a bokám, feladtam jót versenyeztünk volna azt ugye tudod? -kérdezte.
-Sajnálom, hogy lesérültél. -Kérsz egy szenyát? -kérdeztem tőle.
-Ha hoztál eleget elfogadom, én már betoltam. -közölte nevetve.
-Kezébe nyomtam egyet szó nélkül ettünk.
-Hoztam bőven ha kérsz még van, vegyél nyugodtan.
-Te honnan tudtad, hogy felakar lökni? -szegezte nekem a kérdést.
-Nem tudtam, tényleg nem. -feleltem az igazat.
-Akkor hogy tudtad elkerülni? -kérdezte.
-Nem tudom, őszintén csak a szemem sarkából vettem észre valamit, amiért kiléptem jobbra, nem tudom megmagyarázni, talán csak az ösztönöm súgta.
-Láttam rajta elhiszi amit mondok, de nem szólt csak nézett maga elé.
-Elhiszem! -nyugtázta magában.

-A nap hátralevő részében törekedtem arra, hogy egyedül lehessek. -Fel kellet dolgoznom, első lettem, de leginkább azon agyaltam, hogy tudtam elkerülni, hogy fellökjön…..!

-Felmentem az öltözőbe letusolni, levetkőztem törölközőmmel, tusfürdőmmel a kezembe beléptem a zuhanyzóba. -Kinyitottam a csapokat, langyos vízzel lezuhanyoztam nem siettem tudtam bőven ráérek. -Jól kiáztattam magam, siettem öltözni és mentem vissza a többiekhez, az érmet zsebre vágtam, nem akartam feltűnősködni vele, hogy a nyakamba lógjon.

-Gondoltam megkeresem a buszunkat majd ott kipihenem magam.

-Jó napot, felszállhatok? -kérdeztem a sofőrt, miközben jó étvágytat is elmormoltam, mert épp evett.
-Te ne versenyzel már? -kérdezte.
-Már végeztem, túl vagyok rajta. -mondtam.
-Jól szerepeltél? -tette fel a kérdést.
-Nem olyan rossz eredményt értem el. -közöltem szemlesütve.
-Nem úgy látom pedig, azt látom nem lóg a nyakadba semmi. -mondta lekezelően.
-Meghagytam a hitébe, nem szóltam semmit, hátra mentem ahol ide jövet utaztam, kicsit fáradt lehettem, bealudtam.

-Hát itt vagy, már mindenhol kerestünk. -riadtam fel a hangra. -Nem elég hogy első lettél, még külön díjat is kaptál, és az iskola is. -rázta meg a kezem a diri.

-A sofőrünk ekkor rám nézett, és hangosan felnevetett.

-Jól átejtettél, tudjátok mit mondott amikor kérdeztem? -Nem olyan rossz eredményt ért el… ezt felelte… de nem hazudott tényleg nem olyan rossz eredmény. -szinte hahotázva mesélte.

-Ez még téma volt egy darabig, persze hozzá lett téve ez az, meg el lett véve ez az, de ez már csak ilyen…..

“Kezdetek 11. ( Első…..első….)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm, igyekszek betartani…Mellesleg könnyen írom a történetet, csak emlékeznem kell a múltamra…persze a neveket megváltoztattam….:-)

  2. Egy tanács kedves Endre: csak a párbeszédhez tegyél kötőjelet, és akkor sokkal átláthatóbb lesz az írásod

    -Meghagytam a hitébe, nem szóltam semmit, helyett
    Meghagytam a hitébe, nem szóltam semmit,

    Gratulálok a történetedhez!

Szólj hozzá!