Eljött az ősz is, s bár még napközben melegen sütött a nap, a hajnalok hűvösek lettek, s a fák levelei színük változásával jelezték a múló időt. A gyerekek számára az iskolakezdés ideje következett. Erre készülődtek – ki örömmel, ki aggodalommal, ki közömbösen, vagy bánatosan, ki-ki vérmérséklete szerint. A határban a betakarítás is a végéhez közeledett, csupán a törökbúza maradt még lábon.
Éppen az utolsó szekér pityókával fordultak be a kapun az udvarra, mikor Andorás odaszólt a konyhaajtóban álldogáló édesanyjának:
– No, ezzel is megvolnánk!
– Megsegített az Isten! – válaszolt az asszony.
– Anyám! Készítsen váltót, meg valami ennivalót, mert holnap megyek a városba.
– Mi dolgod van ott neked?
– Iskolába megyek.
– Oda-é?
– Már be is iratkoztam a Fémipari Szakiskolába.
– S majd hol laksz, hol eszel?
– Beszéltem sógor bácsival, Istvánnal. Ád kosztot, s lakást a ház körüli segítség fejében.
– Igaz, szép családja van.
– Három kicsi gyermek, meg egy leányka, s egy elég nagy kert a város végén.
– De hát apád a jövő hónapban jön haza, s te nem leszel itthon?
– \’Sze éppen azért megyek!
“Halljátok hegyek 7,” bejegyzéshez 7 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Pilla!
Andorás nem akarja még látni sem az apját. Nem képes neki megbocsátani, hogy gyilkolt…
Üdv!
Izgalmas volt, elolvastam az első résztől. Ez a rész most nagyon váratlanul fejeződött be számomra, megfejthetetlen a kis Andorás döntése.
Kedves Kitti!
Röviden összefoglalva erről van szó. A gyermek mégis vesztes…
Erkölcsileg az apa nem bűnös. A családi morálnak így kéne múködnie a gyerek szemében is, hiszen a saját és családja becsületéért tette amit tett. Hogy ilyen gyászos vége lett, az a véletlen műve, nem szándékos emberölésről beszélünk…
Kedves Babu!
Andorás helyzete nagyon nehéz. Mégis csak az apja az akiben csalódott, akinek nem képes megbocsátani. Nem akar vele találkozni, nem akarja látni.
Jön a folytatás!
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Rita!
Látom, egyezik a véleményünk, hiszen a fiú döntédében benne van az én véleményem is – egyelőre.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs.
Nagyon bonyolodnak a dolgok.:)
Úgy latszik Andorás nem bocsájt meg az Apjának.
Érdekes alakulás. Várom a folytatást szeretettel….Babu