Petra 5. rész

Két nap múlva Petra hívatja a főkönyvelőt.

– Amália, legyen szíves, és hívja az irodámba a Tóth urat, és mondja meg, hogy hozza a papírokat is.
– Igen, azonnal hívom.

Két perc múlva megjelenik az ajtóba a Főkönyvelő, a kért anyaggal.

– Foglaljon helyet.
– Köszönöm, leül az egyik székre Petrával szemben.
– Megcsinálta azt látom, és jó is? Elmagyarázná?
– Természetesen, Misi átmegy Petra oldalához, fölé hajol, és miközben magyarázza az anyagot, úgy nézi a ruha mély kivágását is. Időnként a hangja elcsuklik, a látványtól. Ezt Petra is észre vette, de nem reagál rá, hagyja, hogy a fiú kicsit bámészkodjon, a ruha kivágásán.
– Jó, eddig értem, de számomra még mindig nem derült ki, hogy mennyit is kell fizetnünk, egyáltalán kell?
– Igen valamennyit kell, de nem annyit, amit az Alapítvány kimutatott.
– Hanem?
– Semmi a egész, a pénz egy részét átcsoportosítjuk az egyik számlára, ahol másik szervezettel jótékonykodunk, és a maradékot azt oda adjuk a Hatóságnak.
– Az mennyi?
– Töredék, Asszonyom, csak töredék.
– Számszerűen?
– Százezer forint.
– Jól dolgozott, Főkönyvelő úr, elismerésem. Remélem estére nincs programja.
– Mert? – kérdi Misi.
– Meghívom egy vacsorára, a kedvenc éttermembe. E munka után megérdemli.
– Köszönöm, elfogadom.

Akkor este tizenkilenc órakor, találkozunk az Arany Kaviár előtt. Jó!

– Oké, de az hol van?
– Tudja mit küldők egy Taxit, és elhozza oda.

……

Otthon a fiatal Tóth, elmeséli Apjának, hogy a Főnökasszony meghívta vacsorára, egy előkelő helyre. Apja, mikor ezt meghallotta alig kap levegőt.

– Ezt nem hiszem el, hogy Téged meghívott
– Apa, úgy ahogy mondom, meghívott.

Közben készülődik. 

– Micsoda! – félhangosan, és kissé mérgesen mondja az Apa.
– Te ismered Petrát?
– Igen, a Főnökasszonyom.
– Mi? 

Mihály idegesen járkál a lakásban, jár az agya, hogy mos mit csináljon. Felhívja, és beszélgessen Vele, a fejleményekről, vagy hagyja, majd ki alakul a dolog, Vajon milyen kapcsolat fog most létrejönni, Vagy tán lesz ebből valamilyen kapcsolat köztük, vagy csak szín játék az egész? Nem tudja, csak járkál fel alá.

– Apa, most miért vagy ideges, hiszen a nőről Te meséltél nekem, hogy milyen csinos, és tényleg elragadó személyiség.
– Én?
– Te, erre már nem emlékszel?
– Persze, hogy emlékszem. Mihály megvakarja a fejét. (Ezt jól meg csináltam, elárultam magam. Csak meg ne mondja az Anyjának. Remélem lesz annyi esze.) 

– Hová mentek vacsorázni?
– A kedvenc éttermébe.

Csöngettek. Mihály kinéz az ablakon, és látja, hogy egy taxi áll az kapu előtt. 

– Itt egy Taxi.
– Tudom értem jött. – feleli az ifjú.
– Akkor jó szórakozást, Fiam.
– Köszönöm, Apa.

“Petra 5. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Kálmán!

    Tetszik a történet :). Várom a fejleményeket!

    Szeretettel: (f)

    Kata

  2. Kedves Kitti!

    Köszönöm, hogy olvasol, igyekszem a hibáimat kijavítani, pedig mindig átnézem.
    Ezentúl jobban odafigyelek.
    Köszi, hogy szóltál.
    Kálmán.

  3. Nahát, Főnök! Újra csak egy nyúlfarok van és az eseméynek nem haladtak. Érdekel a történet, azonban az a helyzet, hogy seregnyi helyesírási hiba rontja az összképet. 🙁

Szólj hozzá!