Elképzel valóság avagy valóságos álom? 7. rész

Másnap reggel Natália ásítozva érkezett a munkahelyre. A parkolóban összefutott Péterrel.
– Szia! – a férfi boldogan üdvözölte. Natit azonban ismét elérte a paranoia.
– Szia! Hogyhogy most jöttél? Ilyen korán?
– Szerinted?
– Mindegy! Maradj itt, telefonálj, vagy mit tudom én! Csak tíz perc múlva gyere, mert különben azt hiszik együtt jöttünk.
Péter elmosolyodott.
– Oké – és beleegyezett, bár tudta jól, hogy ez nevetséges.

Amikor Natália felért az irodába, mindenkit üdvözölt, és azonnal neki is látott a munkának.
Ahogy kérte, Péter, kicsit később jelent meg.
– Szép, jó reggelt! – hangosan köszöntötte a dolgozókat. Az egyik munkatárs, Móni suttogva Natihoz fordult:
– Hé, itt van Peti! Nem köszönsz neki?
A lány hangosan csak ennyit mondott rá:
– Ugyan, már megtettem!
– Mikor? – kérdezett vissza meglepődve. – Együtt érkeztetek?
– Dehogyis, nem együtt jöttünk! Micsoda butaságokat mondasz! – háborodott fel Nati – Miért jöttünk volna együtt? – érezte, hogy túllőtt a színjátékon. Saját magát buktatta le. Zavarában majdnem hanyatt vágódott egy gurulós széktől.
– Nem is úgy értettem.
Péter, aki hallotta az egész beszélgetést, nehezen bírta ki nevetés nélkül. Majd határozottan Melindához lépett.
– Melinda! Gyere az irodámba! Megbeszéljük a meghívottakat. Van egy kis probléma – Nati szemeivel végigkísérte, ahogy ketten bementek. Mindenféle gondolatok keringtek a zavaros agyában, elképzelte, hogy Péter leteperi Melindát az íróasztalon, de aztán igyekezett elfelejteni ezeket a nem éppen ésszerű feltevéseket.

– Melinda! Volt valaki, akit nem akartam, hogy megjelenjen a rendezvényen, Reich Ádám. Miért van rajta még mindig a listán? – kicsit szemrehányóan tette fel a kérdést.
– Én azt gondoltam, hogy Nati húzta ki – bűnbánóan vallotta be.
– És akkor? Nem értem, miért hívtad meg? Ha Nati döntött volna így, akkor is teljesítened kellett volna. A meghívókat már rég elküldtük – a férfi tőle szokatlan módon mérges lett.
– Ne haragudj, Peti! Azt hittem csak Nati nem szimpatizál vele, mivel a nevelőapja volt.
– Tessék? – a férfi nagyon meglepődött.
– Igen, Reich Ádám Natinak volt a nevelőapja.
– Az lehetetlen! Honnan tudod?
– Elég régóta ismerem Natáliát. Egy suliba jártunk.
Péter egyik ámulatból a másikba esett:
– Jóban voltatok?
– Mondhatjuk, de ez tényleg nagyon régen volt. Amikor Ádám lelépett az anyja eléggé összezuhant. Nati azt hazudta mindenkinek, hogy Reich Ádám egy gerinctelen alak volt, közben az a pletyka keringett, hogy az anyjának viszonya lett egy másik férfival. Nem tudom, zavaros ez az egész. Natival ez idő alatt teljesen eltávolodtunk egymástól.
Péter gondolkodóba esett, majd hosszas hallgatás után így szólt:
– Melinda! Add meg Reich Ádám elérhetőségét. Beszélek vele!
– Jó, megkeresem – Melinda, nem mert többet kérdezni.

Péter felhívta Reich Ádámot.
– Halló! – szólt bele a telefonba egy mély hang.
– Jó napot! Itt Gazdag Péter!
– Petikém! Mi van veled? Köszönöm a meghívást! Ott leszek a partin.
– Éppen emiatt telefonálok. Nem szeretném, ha eljönne. Gondolom az okára nem kíváncsi.
– Ja, hogy ilyen álszent vagy! Az én pénzem már nem is jó?
– Mindketten tudjuk, hogy honnan szerezte.
– Valóban, és akkor azt is, hogy a te pénzed ugyanilyen mocskos. Ne legyél ilyen nagyképű! Ne játszd meg magad! Majd meglátod, hogy mire jutsz vele! – dühösen tette le a telefont. Péter aggódni kezdett, és bűntudata támadt:
" Remélem, hogy tévedek, és Natália édesanyját nem csapta be apám bűnszervezete. Hogy néznék a szemébe, ha ez igaz lenne? "

Natália csalódottan látta, hogy Péter a megállapodásukat – miszerint senki sem tudhatja meg, mi van kettejük között – maradéktalanul betartotta. A férfi meglehetősen távolságtartó volt. Csak munka után kopogtatott be a lányhoz.
– Szia! Hazavigyelek? Itt maradhat az autó? – kérdezte halkan, résnyire nyitott ajtónál.
Nati nagyon várta, hogy szóljon hozzá, már az sem érdekelte volna, ha az egész irodában szétkürtölnék.
– Igen!
– Az jó! Úgyis beszélnünk kell valamiről – Nati elszomorodott, ez a "beszélnünk kell " szöveg ismerősen hangzott. A férfinek feltűnt – Oh, igen a tegnapi azt hiszem egy tévedés volt – tett rá még egy lapáttal. Nati teljesen elfehéredett, Péter mosolygott – Ezt akartad hallani? Nyugi, nem azzal kapcsolatos. Lenn várlak! – suttogta, és még mindig fülig érő szájjal becsukta az ajtót.

Fél óra múlva ment Nati a parkolóba. Péter rádudált, amitől a lány összerezzent, majd gyors léptekkel az autóhoz sietett. Mielőtt beszállt, levette a kabátját és a hátsó ülésre tette.
– Miről van szó? – tért idegesen egyszerre a tárgyra. A férfi odahajolt hozzá, majd megcsókolta.
– Neked is, szia!
– Szia! – szeppent meg a lány.
– Elmondom egy vacsora mellett. Hová menjünk?
– De fel tudsz húzni! Mindegy! Igazán elmondhatnád!
– Elmondom, csak ne itt, jó? Ma nem igazán volt fergeteges napom. Szeretnék nyugodt légkört.

Péter és Natália kis romantikázás mellett mindent megtárgyaltak egymással. A férfi feltevése téves volt. Szerencsére Nati anyja nem tartozott a károsultak közé. Viszont kiderült, hogy Reich Ádám nagyon sietősen távozott Natiék házából. A lány elmesélte Péternek, hogy édesanyjával azért szakítottak, mert Ádám talált magának egy gazdag nőt. Mikor Péter elárulta, hogy az apjának az egyik bűntársa Reich Ádám volt, Natáliát sokkolta. A lány eldöntötte, hogy Karácsonykor hazamegy, hátha talál valamit, ami Péter segítségére lehet. Natália szerint édesanyja semmihez sem nyúlt hozzá, ami volt élettárására emlékeztetette. Egy dobozba pakolta az össze holmiját, de valamiért nehezen szánta rá magát, hogy elküldje Ádámnak. Addig- addig húzta az időt, míg teljesen elfelejtette. Valószínűleg a padláson hevert egész idő alatt.

“Elképzel valóság avagy valóságos álom? 7. rész” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Lehet, hogy Péter, ha nehezen is, de kibírta nevetés nélkül, én azonban nem; 😀 Nati nagyon szórakoztató az élénk fantáziájával és az éretlen megmozdulásaival.

    A történet szövetébe újabb izgalmas szálak szövődnek. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

    (A hatalmasok világa hátborzongató.) :S

    Laca :)(f)

  2. Kedves Babu!

    Lehet, kicsit jobban át kellett volna gondolnom, hogy érthetőbb legyen. :(.
    Köszönöm, hogy hűségesen olvasol. 🙂

    Szeretettel: (f)

    Kata

  3. Kedves Kata.
    Eléggé nehezen követtem ezt a nagy zűrzavart .
    Nehéz elképzelni ,hogy egy ilyen régi történet miatt
    megváltozna Nati és Péter kapcsolata.
    Még olvasom tovább is .
    Szeretettel….Babu(f)

  4. Kedves horla!

    Igen, ennyire nem is terveztem a szálakat összekúszálni, de írás közben jött az ihlet. 🙂 Lassan már majd ki is bogózom.

    Köszönöm, hogy hűséges olvasóm vagy!

    Szeretettel: (f)

    Kata

Szólj hozzá!