GONDOLATOK: Lakás, ház, otthon

Amióta az eszemet tudom, mindig volt egy ház az életemben. Éltem lakásban is. Sokat vagy keveset, nézőpont kérdése. De az a bizonyos "ház", ami mindig ott volt, sosem engedte egy második otthon meglétét. Mert ha van egy otthon, akkor minden más lakás, amiben élsz, csak egy szállodának tűnik. Kicsit túloztam. De a lényeg az, – és lehet, csak én gondolom így – hogy egy ház otthonná tud válni hamar, szeretni lehet, és visszavágyódik oda az ember.

Aki szintén házban nőtt fel, vagy éppen saját meggondolásból a vidéki, vagy a kertvárosi életet választotta, az fogja talán leginkább megérteni, amit most írok:

Egy háznak lelke van. Mindenekelőtt ez a legfontosabb. Egy ház lelke nem falakból vagy bútorokból épül fel. Egy ház lelkét nem lehet lerombolni. Mert ezt az emlékek tartják. Az emlékek pedig egész addig lehetnek oszlopai ennek a furcsa léleknek, amíg azok élnek, akik felépítették ezeket az oszlopokat.

Aki házban él, vagy ott nőtt fel, nem csak egy országra, vagy városra gondol, amikor azt mondja: "honvágy". Nem csak egy város hiányzik neki, mikor az esős londoni éjszakában sétál egyedül egy belvárosi utcában, távol a hazájától. Amikor azt mondja: "hiányzik", nem csak egy üzletsorra gondol, nem egy parkra, nem egy sétálóutcára a folyó partján. Hanem egy tavaszi reggelre, amikor a teraszon nézte a napfelkeltét. Egy nyári estére, amikor a kertben sétált. Egy őszi délutánra, amikor olyan jó volt itt lenni, és fájt, hogy el kell menni.

Aki házban nőtt fel, tudja, mi a csend. Értékeli a madarak dalát, a távoli város zajait. Tudja, mi a természet. Hogy milyen értékes és milyen csodálatos.

Innen nem olyan elköltözni. Nem egy lakást hagysz magad után. Kipakolhatod a bútorokat, és azt hiszed, megszűnt a kötelék. Aztán kimész a kertbe, egy utolsó búcsút venni. Meglátod "azt" a követ, "azt" a festékfoltot, "azt" a fát, és eszedbe jut "az" a nap. Nem, nem egy lakást hagysz ott, üresen. Nem vihetsz magaddal mindent. Az emlékek maradnak. Mintha valami meghalt volna benned.

Mert hidd el – és ez a legfontosabb -, a ház nem csak egy élőhely. Nem is "csak" egy otthon. A ház a kerttel több ennél. Egy emlékekből és érzelmekből felépített hely. Több, mint egy épület.

Hat évig éltem külföldön. Jobban értékeltem az otthont, a hazautazást, mint bárki más. Hónapokig vártam arra, hogy újra "a házban" lehessek.

Tíz évvel ezután most a kertben ülök. Pont ott. Pont azon a helyen. Tavaszi reggelek, nyári délutánok… A ház néha semminek látszik, néha mindennek.