Egy nyáron át! 1. rész

A bíróság folyosóján várakozott a falu apraja nagyja, hogy végig hallgassák az ítéletét Annának a falubeli siketnéma lánynak. A bírósági szolga beengedte a tömeget.
– Foglaljanak helyet! – mondta és a bámészkodóknak intett.
Mindenki a fiatal szépséges siketnéma lány, Anna felé fordította tekintetét.
A lány ijedten körülnézett a teremben, elkeseredve ügyvédje felé fordult, jelbeszéddel a tolmács megérttette az ügyvéddel, hogy Anna nevelőanyját keresi, de nem látta sehol. Ijedten nézett az ügyvédre. Nincs itt? Pedig ő lenne a koronatanú.
Az ajtóval szemben a pulpituson a bíró ült. A fal melletti asztalokon jobbról a védelem, balról az ügyész. A bírói pulpitus mellett az ülnökök helye. Teremben aszékek sorai megteltek. A hivatalszolga megjelent a pulpitus előtt, hangosan felszólított mindenkit, hogy álljanak fel a Bíró úr érkezik.
A tömeg felállt úgy tisztelte meg a bírót. Anna reszketett, mert úgy hallotta, hogy ez a bíró a legszigorúbb.
– Csak nyugalom! – szólt rá az ügyvéd. – Lazítson már egy kicsit.
Az ügyész szánakozva nézett Annára.
– Leülhetnek – szólt a hivatalsegéd.
Jelentette a bírónak, hogy a vádlott felesküdött arra, hogy igazat, csakis az igazat mondja. A bíró felkérte Annát, hogy részletesen mondja el, mi is történt azon a napon, amiért őrizetben van. A tolmács jelbeszéddel követte Anna minden szavát, a bíró nagy figyelemmel kísérte.
Anna belekezdett történetébe:
1900-ban meghaltak szülei, akik aratásból jöttek haza lovas kocsival nagy viharban. Villámok cikáztak, sűrűn esett az eső. A lovakkal és a kocsival egy fa alá álltak be, hogy megvárják, amíg a szörnyű idő lecsendesedik. Az orkánszerű vihar hatalmas erővel tépte le a vastag faágakat, ami borzalmas csattanással a kocsira esett. Mindkét szülő ott halt meg a fa alatt. Lányuk akkor volt nyolc éves. A szülök temetése után a nagynénihez került, akinek két lánya van. A férje gyakran nézett a pohár fenekére, Igen szerette a bort és a pálinkát. Anna mindig mostoha maradt bármiről is esett szó. A tolmács remekül, érthetően fordította a jelbeszédet.
A nagybácsi az istállóban dolgoztatta, a kislányt, teheneket fejt, trágyázott, szénát hordatott.
– Meg kell tanulnod dolgozni, apád, anyád nem tanított meg. Majd én megteszem.
Nagynéni sajnálta, de nem szólt férjének, mert kapott volna egy-két pofont. Félt a férjétől. A kislány többször látta, hogy megverte, ha részeg volt. A két lány a mostoha testvérek, is kiszolgáltatták magukat. Kinevették, kigúnyolták. Anna félt mindenkitől, de leginkább a nagybácsitól – fordított a tolmács.
Nagyon fiatalon megtanult sütni, főzni, takarítani, az istállóban, a kertben és kinn a határban dolgozni. Félt a lovaktól, a nagybácsi ekézés közben vezettette vele a lovakat. Ha a ló nem ment egyenesen, és a kukoricát kivágta az eke, a bácsi ostorral verte, amelynek szíja felhasította a kislány lábát. Anna fájdalomtól és a félelemtől reszketve várta a munka végét. Annyira elfáradt, hogy az istállóban a szénára ráült és elaludt. Ruhája felcsúszott, észre sem vette. A nagybácsi odament és a trágyázó villával megemelte Anna szoknyáját. A lány ijedten felugrott és elszaladt, a kertben leült, és zokogott. Hangját nem hallhatta senki, hisz siketnéma.
Elmúlt öt év, Anna szorgalmasan dolgozott, pedig vagyonos volt, amit akkor kap meg amikor majd férjhez megy.
Egy délután a nagybácsi felküldte Annát a szénapadlásra, hogy dobáljon le szénát az állatoknak. Anna észrevette, hogy a nagybácsi nézte lábát ahogy a létrán megy felfelé. Anna felért, akkor ő is gyorsan utána ment és a létrát felhúzta maga után a padlásra.
Anna hátrált a szénapadláson, a nagybácsi megfogta és hörögve esett neki a lánynak, aki, hiába akart védekezni nem tudott, elhagyta minden ereje. Egy hang nem jött ki a torkán. Nem tudott segítségért kiáltani. Miután a nagybácsi örömét lelte elmutogatta, hogy ha elmondja valakinek, akkor megöli.
Anna zokogott a fájdalomtól a megalázástól, magányosságtól, elhatározta öngyilkos lesz…

“Egy nyáron át! 1. rész” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa olyan érdekfeszítően és sodró lendületűre írtad meg a történetet, hogy az embert még inkább megrendítik a szegény lányt ért borzalmak.

  2. Szia Rózsa!

    Rettenetes! Az árva kislány története világfájdalomként hasít szívembe.

  3. Drága Rózsa! Érdeklődéssel olvastam a történeted. A folytatását is fogom követni.

    Szeretettel gratulálok.
    Mária(f)

  4. Megrázó, felháborító történet, kedves Rózsa!
    Megalázni egy védtelen, néma kislányt, az megbocsáthatatlan vétek!
    Érdeklődéssel várom a folytatást!

    Szeretettel olvastalak: Margit (l)(f)

  5. Szia Babu.
    Köszönöm hogy olvastad novellám. Megkapja méltó büntetését a nagybácsi.
    Örömmel láttalak nálam. Rózsa(f)

  6. Szia Rózsa!(l)
    Szóhoz sem jutok miután elolvasok egy ilyen történetet.
    Borzalmas ,hogy milyen élete lehetett szegény lánykának.
    Várom a folytatását hátha valami jó következik!
    Gratulálok szeretettel…Babu(f)

  7. Kedves Magdika!
    Úgy ahogy írod disznó nagybácsi, undorító, meg fogja tettétéért kapni, méltó büntetését.
    Köszönöm, hogy nálam jártál.Rózsa:(f)

  8. Kedves Rózsa!

    Egy diszó a nagybácsi nem ember az ilyen! Kiváncsian várom a folytatást.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  9. Kedves Éva!
    A nagybácsi , halálos bűnt, követett el, azzal, hogy(f) molesztálta Annát, akinek kihasználta fogyatékosságát, betegségét. Ettöl kezdve még undorítóbb .
    Köszönöm, hogy nálam jártál. Ölellek szeretettel. Rózsa(f)(l).

  10. Kedves Rózsa! Érdekes a történet, mégha borzalmas is a gyerek sorsa… No majd meglátjuk! Éva

  11. Kedves Rózsa!

    Az emberi aljasságnak nincs határa. Érdeklődéssel olvastam a megkezdett sorozatod első részét. Várom a folytatást is.

    Szeretettel: Rita(f)

  12. Szia Kitti!
    Köszönöm, hogy olvastál. Örömmel láttalak.
    Rózsa(f)

  13. Elég rémesen indul, érdekes történeted a néma lányról, szinte adja magát az egész eseménysor. Én három variációt képzelek folytatásul, kíváncsian várom, te melyiket választottad.(f)

Szólj hozzá!