A hajléktalan és kutyája, Lord 2/1. rész

Lehetetlen a lakásom előtt parkolót találni, már a harmadik kört teszem meg, amikor egy hajléktalan int, hogy van szabad hely. Csodálkoztam, hiszen errefelé nem láttam hajléktalanokat. Beparkoltam, nagyon megköszöntem, hogy foglalta nekem a helyet,
– Mivel tartozom? – Kérdeztem
– Semmivel, maga az hölgyem, aki minden reggel a híd alatti lámpánál vesz egy újságot, amit a hajléktalanok adnak ki. Jobban megnézem, igen ő az. A férfi tiszta ruhában, szakálla ősz, kissé ápolatlan, látszik rajta, hogy van benne önbecsülés, tartás.
Na és a kutya, egy keverék, Németjuhász, kedvesen nyalogatja gazdája kezét, látszik, hogy imádják egymást.
– Kérem, fogadja el a pénzt, nekem sokat jelent, hogy van a lakásom előtt hely a parkoláshoz.
– Hölgyem nem fogadom el.
– Akkor jöjjön be a KÖZÉRTBE, veszek kutyaeledelt.
– Azt elfogadom, de itt kinn megvárom – megsimogatta kutyája fejét.
Ilyet még nem láttam, a kutya úgy nézett gazdájára, mint szerelmes lány a szeretett fiúra. Szemeiből áradt a hála, kicsit szomorú, mintha vigasztalni szeretné gazdáját. A férfi lágyan megsimogatta kutya fejét. No, gyere Lord! Ma lakoma lesz. Lord olyan méltóságteljesen indult el, mint egy igazi Lord! Bementem vásárolni, ők várakoztak a bolt előtt. Amikor a pénztárnál fizettem, a pénztárosnő rám kérdezett.
– Tudja ki ez a hajléktalan?
Nem tudom, szívességet tett nekem és így viszonzom.
– Nagyon fontos ember volt
– Mivel mindig ebben a kis KÖZÉRT-ben vásárolok, ismerjük egymást, az eladókkal.
– Jól van Andika, holnap jövök, és ha nem lesznek vásárlók beszélgetünk. Szeretném tudni ki ez az ember. Ahogy kiléptem az ajtón, és odaadtam a kutya eledelt, és a gazdinak a vacsorára valót elrohantak. A kutya és gazdája. Mi ütött bele ebbe az emberbe, miért futott el?
– Szégyelli a helyzetét, látszik rajta, nem nézte, hogy mit adok a kezébe. Majd meglátja, ha kibontja. Nem néz rám elsiet, mivel ő is éhes, nem tehet mást.
Pár nap múlva vásárolni mentem, nem volt sokan, Andika a pénztáros, kérdezte, hogy ráérek? Ha igen akkor várjam meg, jön haza ö is.
– Igen, rendben megvárom.
Javasoltam, hogy üljünk le a parkba, ahol elmondhatja nekem a hajléktalan történetét.
Magas beosztásban dolgozott egy nagy cégnél. Nős, két gyermek apja. A felesége, amikor a lányai elmentek külföldre tanulni, nem tudta mihez kezdjen magával, unatkozott, lejárt úszni ide a közeli uszodába. Soha életében nem kellett neki dolgoznia, csak a családdal foglalkozni. A férj mindenről gondoskodott.
Megismerkedett egy külföldi férfival, eladta a lakást, férje tudta nélkül. Ugyanis a feleség nevén volt. Férje mindig hangoztatta, hogy minden a feléségé. Neki nem kell semmi, kizárólag csak is a felesége.
Egy idő, után a férfi munkahelye megszűnt, felesége egy csomó adóságot hagyott hátra, semmi nem maradt csak Lord a kutya. Közel állt a nyugdíjazáshoz, a cégek átalakultak, nem akartak idős kollégát, így munka és fedél nélkül maradt. Pénze nem volt, nem tudott céget alapítani.
Rájöttem, hogy a sok el nem olvasott újság címe, amit tőle vettem „Fedél nélkül” címmel jelent meg. Utcára került! A hajléktalan szállón pár emberrel megszerkesztették az újságot. Nem koldultak, nem voltak tolakodóak. A piros lámpánál várakozó autók ablakán adták be az újságot, és ki mennyit adott érte, megköszönték.
Elmúlt egy pár nap nem láttam a hajléktalant kutyájával. Érdeklőttem a másik újságárustól, hogy hol van a férfi, aki kutyájával szokott itt árulni, de választ nem kaptam.

“A hajléktalan és kutyája, Lord 2/1. rész” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Mar itt az elején vagyis az első részben ,megható a történet.
    Szépen alkottad ,annak ellenére ,hogy a szív csordultig telik meg szomorúsággal.:(
    Gratulálok szeretettel!….Babu(l)

  2. Kedves Rózsa!

    Nekem is van egy ismerősöm, igaz, ő soha nem volt "nagy" ember, de normális élete volt. Lecsúszott, elváltak, magára maradt, ő is valami szükséglyukban húzza meg magát, talán valami lepukkant hétvégi házban, de neki is van egy kutyája, amelyik lesi a mozdulatát is, ha ő megáll, a kutya is, ha elindul, szó nélkül követi a "társa" is, mert mostanra már valóban csak a kutya a társa.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Szia Mgdika!
    Köszönöm szépen, hogy olvastál.
    Ölellek Rózsa(f)

  4. Kedvs Rezeda!
    Nagyon sokan önhiájukon kívűl lesznek hajlélktalanok. Vannak akik, vissza tudniak jutni, vannak aki gyengébben , nem.
    Köszönöm, hogy olvastál.Rózsa(f)

  5. Szia Rózsa!

    Együttérzéssel olvastam írásodat, nagyon szomorú hogy embereknek az utcán kell élni.
    Kíváncsian várom a folytatást,
    Magdi

  6. Kedves Rózsa!

    Nagyon sok a "lecsúszott ember", én is volt, hogy rácsodálkoztam olyanra, aki jó körülmények között élt, s méltatlan helyzetben láttam. Szeretettel: Éva

  7. Szia Kata!
    Az emberek nagy része, lenézi, útálja a hajléktalanokat. Akik önhibájukon kívül maradtak fedél nélkül.Ők rövid időn belül találnak valami lehetőséget, és elhagyják az tábort. Becsülöm őket.
    Szeretettel Rózsa(f)

  8. Kedves Éva!
    Igen, becsülöm azokat az embereket, akik bármilyen helyzetbe kerülnek, felül tudnak kerekedni sorsukon.
    Szeretettel Rózsa(f)

  9. Szia Rózsám, kíváncsian várom történeted folytatását. A hajléktalanok közt is van aki önhibáján kívül került az utcára. Igaz,ők vannak kevesebben. (f)Kata

  10. Kedves Rózsa! Bizony, nem mindenki link aki utcára kerül, ezt kiválóan Te is bizonyítod írásoddal. Szeretettel olvastalak Éva

Szólj hozzá!