A hajléktalan és kutyája, Lord 2/2. rész

Parkolásaim mindig kudarccal végződtek, volt, amikor nem találtam az autóm, nem tudtam hova álltam be. Keservesen kerestem, mire ráakadtam.
De volt olyan is, hogy fel kellett a járdára állni, másként nem fért el az autó. Reggel kerestük, a mellettem parkolóval a kocsinkat.
A kávézóból kiszóltak, hogy a rendőrség elvitette, a városszéli gyűjtőhelyre. Jól megbüntettek, és nekem kellett visszahozni, kiváltani. A szomszéd, akinek szintén elvitték autóját fél napig intéztük a számlákat, ami nem is volt kevés.
Aztán egy napon megpillantottam az embert Lorddal a kutyával. Szembetalálkoztunk, és a férfi köszöntött, majd megszólított.
– Kérem, tudja, hogy a közelben van egy fedetlen parkoló, éjjel, nappal őrzött, és nem túl drága?
– -Nem tudom – megörültem ismerősömnek, és kutyájának.
– -Holnap hozhatja a kocsit, kezembe nyomott egy cetlit, amire cím volt írva, semmi más. – Azzal eltűnt, pedig Lordot, a kutyát, megsimogattam volna.

Másnap este, elég későn értem a parkolóba, amikor megláttak siettek a kapuhoz. Lord megismert és farkát csóválva rohant oda hozzám. Nagyon örültem neki. Sajnáltam, hogy nem tudtam semmit hozni, majd holnap. Igen, holnap.
A férfi udvariasan elkérte adataim, és bérletet ajánlott, amit természetesen elfogadtam.
– Mondtam a kedves férjének is, jöjjenek.
Kissé elcsodálkoztam, honnan ismer minket? A terület végében egy kis faház épült.
– Kié lesz a ház?
– Lordé, és az enyém!
– -Ez a kis fülke a portásfülke, a portás én vagyok. A kis házat, majd berendezzük pihenőnek.
Lord, mély hangjával vad ugatásba kezdett, aztán hirtelen elhallgatott. A férjem közeledett. Odament hozzá, majd kapott egy kis jutalom kekszet. Örömmel ugrálta körbe az ajándékozót.
A parkoló őr, és férjem, beszélgetéséből kiderült, régi ismerősök. Annyit hallottam, hogy Lordról beszéltek.
Hát tudod barátom, ha Lord nem lett volna, nem tudom, hogy bírtan volna ki, az elmúlt jó pár évet.
Lord a kutya boldogan ugrált körülöttünk, férjem kezet nyújtott a gazdinak, indultunk haza.
Otthon rákérdeztem férjemre. Kivolt ez a férfi?

– Nem ismerted meg?
– Barátom, gyerekkoromból!
– Honnan van ennyi pénze, hogy kifizette a bérleti díjat az Önkormányzatnak?
– A Drágám, abból a sok fedél nélküli újságból, amit Te is megvettél éveken keresztül.
– -Minden elismerésem Lord-é, és gazdájáé.

“A hajléktalan és kutyája, Lord 2/2. rész” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Tetszéssel olvastam írásodat, bárcsak minden hajlektalan sorsa rendeződne valahogy.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  2. Kedves Rita, Kata, Kitti,Babu és Marika!
    Köszönöm szépen soraitokat. Örömmel láttalak titeket.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  3. Drága Rózsa! Bár sokuk élete rendezódne.
    Szeretettel: Mária(f)(l)

  4. Kedves Rózsa !
    Milyen kicsi a világ!
    Kissé elcsodálkoztam,hogy az újság ennyi pénzt hozott volna a házhoz.Van egy jó mondás -sok kicsi sokra megy -ami itt most érvényes.
    Kedves írásodhoz szeretettel gratulálok…..Babu(f)

  5. Érdemes volt elolvasni, bár nem gondolom, hogy az újság eladás elegendő tartalékot bír képezni. A történet viszont tetszett. (f)

  6. Szia Rózsám! Örülök, hogy rendeződni látszik a hajléktalan férfi élete. Sokat kell még nélkülöznie, de már van fedél a feje fölött. Majd a parkoló bérléséből is csurran-cseppen, és biztosan talál még más bevételi forrást. Írásodhoz gratulálok és ölellek szeretettel(f)Kata

  7. Kedves Rózsa!

    Igen, ha van akarat és az ember egészséges, akkor sikerül kikerülni és ha nem is vissza a régi nívora, de mégis emberi életet élni. Segíteni kell őket, esélyt kell adni. Van, aki már nem képes élni a lehetőséggel – egyszer írtam egy ilyen személyről is – de, akinek megmaradt az önérzete, az megragadja a lehetőséget, mert igénye van az emberhez méltő életre.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!