A halottlátó 3.

Összes megtekintés: 254 

Kora reggeli imájuk végeztével intézte minden szerzetes a maga dolgát, ügye szerint. A Ferencesek iskolákban oktattak, menhelyeken támogattak és koldusokat segítettek. Ki itt, ki ott. A bent maradók, a kolostor napi ügyeit rendezték egységbe.
A benti munkák után Vince elindult kis csomagba kötött batyujával a város széli családhoz. Cukrot, lisztet vitt nekik és a gyerekeknek csokoládé szeleteket. Az asszonynak cérnát, hogy megvarrhassa az elnyűtt gúnyát kicsinyei után. A két nagyobb leánykát olvasni tanította nagy türelemmel. Szépen haladtak. Cipora tíz éves volt, Rebeka nyolc. A kicsi Sára alig múlott el öt esztendős. Malina épp mosott, mikor Vince betoppant. Kezeit azonnal kötényébe törölte, hagyta a teknőt és cikóriát vett elő, hogy megvendégelje Vincét.
– Hagyja csak Malina! Nem kérek semmit, inkább hoztam, nézze! – azzal kipakolta a cukrot, mellé a lisztet és a lányok felé nyújtva a csokoládét kérdezte – Szabad? Az asszony elpirult, rábólintott.
– Aztán előszedni a könyvet Cipora! Hallod-e? – intette a kislányt.
– Nem tudom mi lenne velünk maguk nélkül Vince. Köszönöm. Igazán hálás vagyok a sok segítségért.
– Nem kell. Erre semmi szükség. Mosson csak tovább! Egy órácskát tanulunk, aztán Sárának verset mondok és már mentem is.
Folytatta hát az asszony a mosást, belefeledkezvén a munkába, gondolatai lelke szárnyán verdestek valahol a múltban, amikor egyszer csak arra figyelt fel, hogy mind a három kislány kacag, Vince versén.
– Aj, mondja már nekem is el, mert nem figyeltem. Mit nevetnek a lányok?
– Tudja mit, Malina? Itt hagyom egy lapon a verset, aztán majd mondja el nekik, vagy hát, ők is elolvassák már majd Sárácskának.
Összeszedte magát Vince, elköszönt és indult vissza a kolostorba, alig várva, hogy Józseffel találkozzon. Malina végzett a mosással, kicsavarta a ruhákat, majd teregette az udvaron. Amint elkészült, fordult máris az asztal felé, ahol ott pihent a lap, rajta a vers. A vers közepén pedig egy fehér és egy fekete cérna volt. Örömmel vágta zsebre a kincset, majd elkezdte olvasni a verset.

HÁROM PÖSZE LÁNY volt a cím. Csorba Győző verse. Így szólt:
Egy faluban, ahol a nap
reggel kél, és este megy le,
élt egy házban három nagylány,
semmi híjuk színre-szemre.

Három testvér, semmi híjuk
hacsak az nem, hogy szegények
pöszék voltak mind a hárman.
– De csak akkor, ha beszéltek.

Hát egyszer csak híre jár, hogy
komoly kérő jön a házba.
Nosza, öltöznek a lányok
puccos ünneplő ruhába.

De keményen megfogadják,
szóra sem nyitják a szájuk.
– Jön a legény, mosolyognak,
ők reája, az reájuk.

Bodri is az ágy alá fut,
s onnan morran. Nem sokáig:
ágy alatt a lisztes láda,
belekóstol, s nyalja váltig.

Megrémül a legnagyobb lány:
"Eti a tuta a littet!"
Rá a másik: "Ott a töprü,
ütt oda jól neti eddet!"

A harmadik örömében
szinte nem tud hova lenni:
"Én ed tót te tótam, én nem, –
én fodot mott férhed menni!"

A legény csak ámul-bámul,
nem is köszön, sarkon fordul,
s nagyot kacag, jókedvében
még a könnye is kicsordul.

Elmosolyodott, letette a verset és nézett ki az útra a szerzetes után.
Vince már messze járt. Gondolatait rendezte, újságot vett és azt böngészve töprengett. Amit olvasott, próbálta beilleszteni József közléseibe, de érezte, hiányosak az ismeretei. Olvasott hát tovább.
A hír a következő volt: \”A Stefani iroda budapesti jelentése szerint a félhivatalos Pester lloyd a következőket közli Szálasi igazi szándékairól: Szálasi minden politikai tevékenységtől tartózkodni fog addig, amíg rendőri felügyelet alatt áll, de ha ez véget ér, újból megkezdi tevékenységét a magyar nemzetiszociálista pártban, amit a parlamentben Hubay képvisel. Hozzáteszi azonban a lap, hogy a szélsőséges mozgolódások Imrédy kormányra lépése óta lényegesen alábbhagytak és nem lehetetlen, hogy szakadás következik be a magyar nemzetiszociálisták között, akiknek egyik csoportja forradalmi mozgalmat akar előkészíteni, míg a másik, amelyhez Hubay és Szálasi is tartozik, csak a törvényes keretek között kíván eljárni.\”

Mindenképpen a dolgok mögé akart látni és az egész Nemzeti Újságot átolvasta. Nem volt kellemes olvasmány, azt az apró kis kivételt nézve, ahol is egy székesfehérvári házasságról írtak, amint negyven évig tartó válópereskedés után előbbi feleségével kötött újra házasságot egy nyolcvan éves aggastyán, és a hatvan esztendős nő.
Ezen elmosolyodott és belépett a kolostor kapuján.
Folyt. Köv.

“A halottlátó 3.” bejegyzéshez 27 hozzászólás

  1. Kedves Marikám! Sajnálom, hogy a telefonon bogarászol. Nem jó, tudom, mert internet híján volt, hogy én is próbáltam. Mondjuk én feladtam, mert roppant kényelmetlen és nehézkes ott olvasni. Ezért aztán kifejezetten hálás vagyok, amiért kitartasz mellettem, és köszönöm! (f)

  2. Szia Babu!
    Igen, jó fiú, mert nem ismer mást, csak a jóságot. Ezt kapta mindig otthon is. Mivel teljesen elzártan élte meg élete eddigi éveit, hát nem tud a világ dolgairól semmit. József bevezeti, de a kíváncsisága tovább viszi Vincét, kinyílik neki a világ, holott épp bezárulni készül…
    Köszönöm, hogy itt vagy Babu! (f)

  3. Kitti
    Annyira szeretem ,ahogy minden apró mozdulatra figyelsz s vissza- vissza kanyarodsz, hogy megéri a telefonnal kínlódni.
    Gratulálok Neked, szeretettel:Maria
    / A gépemen, most dolgoznak, hogy meddig.nos arra nem tudok válaszolni–/

  4. Kedves történet ,de Vince élete igazan alig most kezdődik.Jó fiú a Vince ,látszik hogy nem palotában született.
    Ismeri a szegénység minden változatát,lehet innen jön a segítő szándék az elárvult többgyermekes családnak.
    Remélem utol éri József kiváló műveltségét,ha nem is az egészet legalább a felét.:)
    Olvasom szeretettel….Babu(l)

  5. Kedves Margitka!
    Bizony, hogy muszáj keretet készítenem és vázlatot, mert amit eredetileg gondoltam az sokkal rövidebb lett volna, de hát a háttér események megkövetelik a szinapszist. Örültem neked, mint mindig. (f)

  6. [color=#333399]
    [b]Kedves Kittii![/b]
    Én kitartok,mert kíváncsivá tettél,merre gombolyodik tovább a történet!
    Gratulálok mindenre kiterjedő figyelmedért!
    Szeretettel!
    [b]Margit[/b] (l)
    [/color]

Szólj hozzá!