A kétéltű ember visszatér: 10/8. rész

XXVII. fejezet
a tábornok

Hilario Perez Párizsban dandártábornokká történt előlép­tetése után elkezdte előkészíteni a mielőbbi visszatérését Argentínába.
Lionel Barosso vezérőrnagy az ellenállási központban egy egész osztályt a dandártábornok rendelkezésére bocsájtott. Munkáját segítette Andreas Csoknyai ezredes, Alberto Messi őrnagy és Carlos Madero százados is.
Perez naponta konzultált a vezérőrnaggyal az aktuális feladatokról.
Először feltérképezték, hogy kikre számíthatnak, ha majd visszatérnek Argentínába.
Rejtjeles üzeneteket küldtek a köztársasági elnökhöz hű erők központjába, amely egy titkos helyen volt Buenos Aires­től csaknem száz kilométerre.
Ezeket az üzeneteket a katonai hunta nem tudta megfejteni.
Olyan fejlett informatikai rendszert állítottak fel, amely biztosította a mindennapos kapcsolatot az ellenállókkal.
Perez úgy gondolta, hogy a kellő előkészítés, felderítés után hű embereivel repülőgéppel vissza tud majd menni Argentínába.
Ehhez a gépet a francia hadsereg fogja biztosítani.
Már nagyon várták a visszatérést, amely azonban termé­szetesen nem volt veszélytelen, a legnagyobb elővigyázatosság mellett sem.
Ezzel tisztában voltak mindannyian, de vállalták a nem könnyű feladatot.
Az argentínai ellenálló központban rendelkeztek olyan ­fegyverekkel, amelyek minden bizonnyal elégségesek lesznek a lázadókkal szemben.
Lionel Barosso arról is beszámolt, hogy a francia kormány biztosította őt, ha szükséges, akkor megfelelő fegyverzetet szállítanak az ellenállókhoz.
Kidolgozták a részletes tervet, miszerint cselekedjenek majd, ha már újra hazájukban lesznek.
– Mi a véleménye a hazatérés dátumáról? – kérdezte a vezérőrnagy Perezt.
– Azt tartom valószínűnek, hogy két hét múlva készen állunk az útra.
– Az nagyon jó lenne!
Ennek érdekében nagyon aprólékosan felkészültek szinte minden eshetőségre.
A katonai hunta vezetősége valószínűleg nem számít arra, hogy ilyen gyorsan visszatérnek Argentínába. Ez egyben helyzeti előnyt is jelenthet számukra.
A vezérőrnagy biztos volt a dolgában: Hilario Perez vezetésével sikerülhet az otthoni ellenállók felkészítése a köztársasági elnök kiszabadítására.
Ezt megelőzően a River Plate stadionjában őrzött foglyok szabadon bocsájtására kell törekedniük.
Ehhez hozzájárulhatnak beépített embereik.
Kiszabadulásuk után sokat segíthetnek majd a különböző feladatok megoldásában, részt vehetnek a fővárosi akciókban.
Rengeteg dolog vár rájuk. Ők azonban nem ijednek meg a rájuk nehezedő felelősségtől.
A dandártábornok kiosztotta tehát a személyekre szabott feladatokat.
A logisztikai tennivalókért Andreas Csoknyai, a repülésért Carlos Madero, az argentinai központtal való kapcsolattar­tásért Alberto Messi a felelős.
Ő maga pedig az összekötő a párizsi vezérkarral.
Tájékoztatta a vezérőrnagyot, aki megelégedéssel vette tudomásul a felkészülési tervet.

XXVIII. fejezet
a repülőgép fedélzetén

Eljött az a nap, amire már régen vártak. Hilario Perez csapata készen állt arra, hogy Argentínába repüljön.
A francia légierő rendelkezésükre bocsájtott egy Mirage típusú csapatszállító repülőgépet. Ezzel érik majd el az ellenállók támaszpontját. Ott már várják őket.
Elküldték a rejtjeles üzenetet.
A dandártábornok csapatához csatlakozott még két hadnagy és egy százados is.
Pénteki nap volt, amikor útra készen álltak.
A repülőgépet Philippe Morgan őrnagy vezette, a másodpilóta pedig Gerard Montesquio százados volt.
A szükséges felszerelést berakták a gépbe és elfoglalták helyeiket.
Több órás út állt előttük.
Megkapták a felszállási engedélyt a katonai repülőtér irá­nyitótornyától. A Mirage szép lassan emelkedni kezdett a le­vegőbe.
Zökkenőmentesen történt a felszállás.
– Irány Argentína! – adta ki a parancsot a dandártábornok. A motorok ütemesen duruzsoltak és sebesen repítették a gépet úticéljuk felé.
Elővették a térképet, amelyen részletesen bejelölték, hogy hol kell majd az ejtőernyővel kiugraniuk a repülőgépből, hogy célba érjenek.
– Nagyon figyeljünk arra, hogy egyszerre hagyjuk majd el a gépet! – mondta Andreas Csoknyai ezredes.
Azonban mivel még csak az út elején tartottak, bőven volt idejük beszélgetésre.
Alberto Messi őrnagy azt hangsúlyozta: nagyon örül an­nak, hogy ő is tagja lehet a hazájukba visszatérő csapatnak.
Mindannyian felcsigázva várták a találkozást szövetséges honfitársaikkal.
Tízezer méter magasan repültek, a felhők felett.
A pilóták végig tartották a magasságot. Majd csak akkor ereszkednek lejjebb, ha a csapatnak el kell hagynia a gépet.
Az ellenállók támaszpontján felkészültek a Hilario Perez vezette különítmény fogadására.
Pontosan a megadott koordinátákon és időben, éjszaka érkeztek meg az előírt légtérbe.
Philippe Morgan őrnagy megadta a jelet az ugrásra való felkészülésre.
Először a piros lámpa villogott a fedélzeten, szaggatott hangjelekkel kísérve.
Azután pedig hirtelen kigyulladt a zöld lámpa.
– Ugráshoz készülj!
Először a dandártábornok ugrott ki a kinyílt rámpáról, majd pedig sorra követték társai.
A Mirage, teljesítve feladatát, visszafordult Franciaország felé.
A földön villogó fénnyel jelezték, hogy hol az ugrási cél­pont.
Egy ideig a szabadesés törvénye szerint úsztak a levegőben, majd a megfelelő magasságban kinyitották ejtőernyőiket.
Méltóságteljesen ereszkedtek lefelé.
Közben ejtőernyőikkel lavíroztak, hogy pontosan a kijelölt helyen érjenek földet.
A csapat tagjai nem először végeztek ejtőernyős ugrást. Ez meg is látszott, hiszen mindannyian pontosan és balesetmentesen megérkeztek az argentin földre.
A támaszpont parancsnoka, Dominik Mascerano ezredes fogadta a csapatot.
– Isten hozta önöket hazai földön! – Majd odafordult Pe­rezhez: – Dandártáborok úr, Dominik Mascerano ezredes jelentkezem!
– Nagyon örvendek – mondta a tábornok, majd megölel­ték egymást.
A Párizsból érkezett tiszteknek bemutatták a támaszpontot, majd pedig felkísérték őket a parancsnoki épületbe.
A régen várt vendégeket vacsorával fogadták.
– Biztosan nagyon megéheztek a hosszú úton – mondta az ezredes. – Szakácsunk egy igazi argentin specialitással, kiváló marhasülttel kedveskedett önöknek.
Jóízűen elfogyasztották az ételt, egy kis Cabernet Sauvignon vörös bort ittak hozzá.
A tiszti szálláson kaptak helyet.
– Pihenjenek jól a hosszú és fárasztó út után, és majd reggel találkozunk. Jó éjszakát kívánok! – és elköszönt az ezredes.
Hosszú idő után tehát végre újra hazai földön térhettek nyugovóra.
Hamarosan mély álomba merültek.
Hilario Perez azt álmodta, hogy Buenos Aires-ben van, Ichtianderrel együtt. Kiszabadítják a köztársasági elnököt, találkoznak Salvador professzorral, és életük újra visszazökken rendes kerékvágásába.
Ezzel a tudattal azután végképp békésen folytatta az alvását.
A többiek is jól elpilledtek a hosszú út után.
Így azután nekik szintén nyugodtan telt az éjszakájuk.
Szükség is volt a pihenésre, mert másnap fontos feladatok vártak mindannyiukra.

XXIX. fejezet
felkészülés a támadásra

A Mirage repülőgép szerencsésen visszatért Párizsba, a katonai reptérre.
Philippe Morgan őrnagy felkereste Lionel Barosso vezér­őrnagyot és tájékoztatta, hogy a csapat sikeresen földet ért az ellenállók támaszpontjánál.
– Gratulálok a sikeres akcióhoz! – mondta a tábornok.
– Közben már én is kaptam rejtjeles üzenetet a dandártábornoktól, hogy a bázison tartózkodnak és felkészülnek a hatalmat bitorló katonai hunta elleni támadásra.
– Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot majd önökkel is.
– Készen állunk minden eszközünkkel segíteni argentin barátainkat – tette hozzá az őrnagy.
Elköszöntek egymástól. A vezérőrnagy pedig várta az újabb híreket hazájából.
Az ellenállók támaszpontján közben már lázasan készülődtek a támadásra.
A műveleteket Hilario Perez irányította, hiszen ezért küld­ték Párizsból Argentínába.
A bázison egy hadosztály tartózkodott, modern fegyverzettel felszerelve. Öt Mirage típusú francia vadászgéppel, helikopterekkel, harckocsikkal is rendelkeztek.
A dandártábornok és a bázisparancsnok elkészítették a szükséges csapatmozgási terveket.
Alaposan felkészültek minden eshetőségre.
– A fő cél, hogy a civil lakosságot ne érhesse atrocitás – mondta Hilario Perez. – Ugyanakkor pedig a legcsekélyebb áldozattal járjon a köztársasági elnök kiszabadítása és a hatalombitorlók elfogása.
Úgy döntöttek, hogy másnap tartják a vezető tisztek utolsó felkészítési tanácskozását.
Ezen majd részt vesznek a Párizsból érkezett tisztek és a katonai bázis vezetői is.
Másnap ebéd után sorra érkeztek a megbeszélésre a katonatisztek.
Hilario Perez dandártábornok ismertette a titkos akció részleteit.
A „La Plata” fedőnevű akcióit hajnali négy órakor indítják majd meg a földön és a levegőben.
Az a lényeg, hogy meglepetésszerű legyen a támadás. Azt pontosan nem tudták, hogy milyen erőkkel rendelkezik a hunta. Abban azonban bizonyosak voltak, hogy Buenos Aires-ben is számíthatnak még az elnökhöz hű katonákra.
A sok kérdésre majd csak az akció megindítása után kaphatnak választ.
A megbeszélés után a vezető katonatisztek visszatértek egységeikhez.
Minden készen állt tehát.
Azon a hétfői napon, hajnali 4.00 órakor megindult a támadás a katonai hunta ellen.
A laktanyából kigördültek a teherautók, a kétéltű harci járművek és a tankok.
A csapatok légi biztosítását a helikopteres század látta el.
A Mirage vadászgépek földi személyzete és a pilótái pedig a bázison várták a bevetési parancsot.
Az ellenállók csapatai a bázistól számított harminc­negyven kilométeres körzetben akadálytalanul törtek előre.
De még messze voltak a fővárostól. Minden bizonnyal majd csak Buenos Aires környékén számíthatnak nagyobb ellenállásra.
Hiralio Perez, a vezérkari tisztekkel együtt, egy páncélozott járműben tartózkodott és rádión tartotta a kapcsolatot a különböző egységekkel.
A civil lakosság mindenütt nagy örömmel és lelkesedéssel fogadta és üdvözölte őket.
Egyre beljebb jutottak.

XXX. fejezet
a szivárványhal

Hilario Perez dandártábornok üzenetet küldött Ichtiander­nek, hogy már újra Argentínában van, és megindították a támadást Diamonte tábornok, a katonai hunta vezetőjének csapatai ellen. Céljuk a törvényesen megválasztott elnök, Diego Armando Costa kiszabadítása és a köztársaság visszaállítása.
A kétéltű ember természetesen nagyon örült a jó hírnek, mindjárt meg is osztotta azt a francia tudóssal, Armand Villebois-val.
– Tehát sikerült Perez terve és eljutott Argentínába. Re­méljük, hogy hamarosan újra béke lesz a hazájában – mondta a professzor.
– Igen, nagyon remélem. Nagy szükség lesz arra, mert hős népem megérdemli! – fűzte hozzá a fiatalember.
– Bízom benne, hogy azután majd én is hazatérhetek.
De addig még komoly feladatok vártak rá az óceánkutató állomáson.
Ichtiander a napok jelentős részét továbbra is a könyvtárban töltötte. Várta, hogy Isabelle hazajöjjön az egyetemről. Nagyon hiányzott neki a lány. Sokat gondolt rá.
Isabelle-nek is hiányzott a fiú. Éppen kapóra jött egy új feladat, aminek a megoldásához ismét az állomásra kellett utaznia.
Ichtiander örömmel vette a hírt, hogy nemsokára talál­kozhatnak.
Néhány nap múlva Isabelle meg is érkezett. Ichtiander megcsókolta és átölelte.
– De jó, hogy újra látlak!
– Én is nagyon örülök! – felelte Isabelle.
– Milyen feladatot kaptál az egyetemen?
– Most a Tuamotu-szigetek környékén található különböző halfajokat kell osztályozni.
– Ez nagyon jó feladat, természetesen továbbra is számíthatsz a segítségemre. Holnap újra búvárkodhatunk egy kicsit.
Susanne asszony ebédre hívta őket.
Ebéd után Isabelle és Ichtiander még sétált egyet az állomás környékén.
Egymást átölelve andalogtak az idilli tájon.
Másnap előkészítették a szükséges felszerelést, a műszereket.
Leader is készült az újabb merüléshez.
Ichtiander felvette speciális ruháját, az uszonyokat és több dimenziós szemüvegét.
A zsilipelés után ismét befogadta őket a nagy kék óceán…
Egymás kezét fogva úsztak. Mellettük sorra húztak el a különböző halrajok.
Kamerájukkal rögzítettek mindent. Később ennek majd nagy hasznát vehetik.
Már csaknem két órája a víz alatt voltak, amikor Ichtiander egy különleges formájú és több színben pompázó halat vett észre.
Isabelle a szokványos könnyűbúvár szemüvegén keresztül ezt nem láthatta.
Ichtiander jelzett a lánynak, és akkor már ő is meglátta azt.
A víz alatti kamera gyorsan rögzítette az újabb felfedezést.
Követték a halat, amely azután egy kis barlangnál eltűnt előlük.
Beúsztak a barlang nyilásánál. Ekkor azt vették észre, hogy ebből a halfajtából több példány is található.
A kamera ismét dolgozni kezdett.
Nagyon megörültek mindketten a látottaknak.
Leader, a hűséges delfin a barlang kijáratánál várta őket a tőle megszokott éles füttyjellel.
Hamarosan visszaindultak az óceánkutató állomáshoz.
Átöltözés után a könyvtárban találkoztak. Isabelle apjának örömmel újságolta, hogy milyen halat találtak a tengerben.
A professzor nagyon kíváncsi volt a fiatalok újabb felfe­dezésére. Rögtön megnézte a videofelvételeket.
– Ez valóban úgy tűnik, hogy egy újabb fajta hal lehet. ­Sze­rintem még nem regisztáltunk ilyent – mondta.
– Keressétek csak meg a lexikonunkban!
A polcról leemelték a könyvet és átlapozták. Valóban nem találtak benne olyan képet, amelyik hasonlított volna a megfigyelt állatra.
– Nevezzük el „tuamotui szivárványhalnak” – mondta Ichtiander. – Majd adunk neki latin nevet is.
Armand Villebois megdicsérte a fiatalokat:
– Az egyetemen is biztosan nagyon örülnek majd az újabb felfedezéseteknek.

XXXI. fejezet
buenos aires alatt

A Hilario Perez dandártáborok vezette hadosztály egyre mélyebbre nyomult előre.
A katonai hunta vezetőjének, Diamonte tábornoknak már jelentették, hogy az ellenállók közelednek Buenos Aires-hez.
Az volt a tervük, hogy a főváros alatt megállítják Perez csapatait.
Azonban azzal nem számoltak, hogy igen erősek és fel­készültek lesznek.
Arra sem számítottak, hogy egyes csapatok átállnak majd a felkelőkhöz.
A felderítésért Andreas Csoknyai ezredes volt a felelős. Előre küldött egy osztagot, akik felderítették a terepet. Visszatérve beszámoltak arról, hogy nagy mozgolódást láttak a fővárostól néhány kilométerre.
Úgy tervezték, hogy néhány századdal majd mögéjük kerülnek, miközben a főerők szemből támadnak.
Fő a meglepetés!
Ehhez tartották magukat. Késő este már látták Buenos Aires fényeit.
A tábornok, légi támogatással, parancsot adott a harcko­csik előretörésére.
Kibontakozott a csata. A kormányhű erők gyorsan kilőttek két ellenséges páncélost.
A gyalogság a páncélosok mögött haladva tört előre. Köz­ben Perez katonái mögéjük kerültek. Így harapófogóba jutottak.
Diamonte tábornok szinte a haját tépve szemlélte az ese­ményeket.
Közben a légtérben feltűntek a Mirage típusú vadász­gépek, amelyek géppuskáikkal azonnal tüzet nyitottak.
Kezdett egyoldalúvá válni a küzdelem.
Diamonte parancsot adott embereinek a visszavonulásra.
De nem mindenki vonult vissza. Két század katonái fehér zászlót lobogtatva megadták magukat.
Parancsnokuk, egy őrnagy, közölte, hogy azonnal átállnak az ellenállók oldalára.
Perez kiadta a parancsot, hogy vonuljanak be a fővárosba.
Ezt a csatát megnyerték, de a háborúnak még nem volt vége.
Azt tervezték, hogy kiszabadítják a River Plate stadionjában őrzött foglyokat.
Dominik Mascerano ezredes emberei kapták ezt a feladatot.
Amikor a stadionhoz értek, látták, hogy a bejáratot gép- géppuskafészek is védi.
Páncélozott járműveikkel gyorsan a helyszínen voltak és tüzet nyitottak. Hamarosan kemény tűzharc alakult ki.
Azonban két őrmesternek sikerült a bejárathoz lopóznia, akik kézigránáttal felszámolták a géppuskafészket.
A stadionon belüli őrszemélyzet azonnal megadta magát, amikor az ezredes katonáival benyomult a kapukon.
A nagyhírű labdarúgó csapat stadionjában többszáz fog­lyot őriztek. Szégyen és gyalázat, hogy ilyen célra „hasznosították” a sportlétesítményt.
Itt mindenki a katonai hunta ellenségének számított. Mivel a börtönök már megteltek, így csak ide tudták hozni őket.
A kiszabadított rabok hatalmas üdvrivalgással fogadták az ezredest és katonáit. Előkerült Gerard Suarez igazságügyminiszter is.
– Éppen a legjobb időben érkeztek meg, ezredes úr –mondta. – Már nem bírtuk volna sokáig a ránk nehezedő nyo­-mást, az állandó kihallgatásokat és időnként még a kínzásokat is!
– Nagyon remélem, hogy hamarosan újra munkába állhat, miniszter úr. Lesz is dolga bőven – tette hozzá az ezredes.
A felszabadított foglyok közül nagyon sok ember segíteni tudja majd a további feladatok megoldását.
Az ezredes jelentette a dandártábornoknak, hogy elfog­lalták a stadiont.
A kiszabadítottakat biztonságos helyre kell kísérniük.
Hilario Perez rejtjeles üzenetet küldött Párizsba.
Lionel Barosso vezérőrnagy örömmel vette a tájékoztatást. Ha így megy tovább, akkor ő is hamarosan visszatérhet embereivel Buenos Aires-be.
Gratulált a sikeres hadművelethez, a foglyok kiszaba­dításához.
A következő feladat a köztársasági elnök felkutatása volt.
Ezt Alberto Messi őrnagy embereire bízták.

Szólj hozzá!