A kétéltű ember visszatér: 10/9. rész

XXXII. fejezet
az elnöki palota

Alberto Messi őrnagy szakasza elindult, hogy felderítse a köztársasági elnök hollétét.
Olyan információik voltak, hogy valószínűleg az elnöki palotában fogva tartják.
Ebben azonban teljesen nem voltak biztosak.
Páncélozott harci járművük óvatosan haladt a belváros felé, azon a környéken helyezkedett el az elnöki palota és a diplomatanegyed.
Szinte teljesen kihaltak voltak az utcák és a terek. A katonai hunta embereivel nem találkoztak.
Két páncélozott járművüket egy tank kísérte.
Körülbelül egy félórás út után megpillantották az elnöki palotát. A díszes kerítés mellett elhaladva a főbejáratnál már látták, hogy azt katonák őrzik.
Azok meg is lepődtek, amikor az ellenállók csapata oda ért. Nem is tudták, hogy hirtelen honnan kerültek elő.
Messi őrnagy parancsot adott, és tankjuk ágyúcsövét a főbejáratra írányították.
A legnagyobb meglepetésükre a palota bejáratát géppuskások nem védték.
Az a néhány katona, akit odarendeltek a bejárathoz, a tankot meglátva elhagyta őrhelyét és futásnak eredt, a palota udvarán keresztül akarta elérni a főépületet.
Az épületben minden bizonnyal még további katonák tartózkodhattak.
Egyszer csak megszólalt egy géppuska. A tetőről tüzeltek Messi őrnagy katonáira, akik viszonozták azt.
Az egyik páncélozott járművel behatoltak az udvarra. A kétéltű géppuskáival lőni kezdték az épületet. Valószínűleg két géppuskafészket alakítottak ki a tetőn. Az ablakokból pedig gépkarabélyokkal lőttek rájuk.
A másik kétéltűvel is bementek a kapun.
Bár nagy kárt nem akartak okozni az épületben, a tankból mégis kénytelenek voltak két ágyúlövést leadni. A géppus­kafészket telitalálat érte, így a fegyverek elhallgattak.
Az ablakokból azonban folyamatosan tüzeltek.
Messi őrnagy erősítést kért. Hamarosan egy teherautónyi katona és még két harci jármű érkezett a helyszínre.
A katonák leugráltak a teherautó platójáról, és a harci járművek mögött futva megközelítették a palotát.
A főkaput már homokzsákokkal védték.
Egyszer csak kinyílt a nagy, vastag tölgyfa kapu. A homokzsákok mögül újra kelepelni kezdett egy géppuska. Aknavetővel is lőtték Messi csapatát.
A tank újra akcióba lépett, és néhány irányzott lövéssel megsemmisítette a géppuskafészket.
Messi őrnagy katonái hatoltak be az épületbe. Ott még újabb ellenállásba ütköztek. Az emeletről is folyamatosan lőttek rájuk.
Három ellenálló megsebesült.
De most már egyre beljebb jutottak. A fegyverek lassan elhallgattak.
Az épületben tartózkodók megadták magukat.
Parancsnokuk, egy százados elmondta, hogy a köztársa­sági elnököt a pincében találhatják meg, ott fogva tartják.
Messi óvatosságra intette embereit. Nem tudhatták ugyanis, hogy megbújtak-e ott még ellenséges katonák.
Egy szakasz elindult a pince bejárata felé.
Amikor beértek, az egyik őrmester jelezte, hogy minden bizonnyal egy időzített bomba van az átjáró kapunál.
A tűzszerészek megvizsgálták, majd pedig hatástalanították a szerkezetet.
Így most már akadálytalanul tovább haladhattak.
A pincében egy páncélozott ajtónál három katonát vettek észre.
Azok meglátták a benyomuló szakaszt és tudták, hogy az ellenállásnak immár nincs semmi értelme a túlerővel szemben.
Nyomban megadták magukat. Egyiküknél volt a kulcs, amellyel kinyitotta az ajtót.
Messi belépett két tiszttársával a helyiségbe.
Diego Armando Costa köztársasági elnök a személyi titkárával ült egy asztalnál. Amikor meglátta a belépőket, hirtelen felugrott.
– Elnök úr, Alberto Messi őrnagy jelentkezem!
A köztársasági elnök, mint a fegyveres erők főparancsnoka tisztelgett és kezet fogott az őrnaggyal.
– Őrnagy úr, Isten hozta önöket!
– Elnök úr, ön újra szabad!
– Hilario Perez dandártábornok úr a szívélyes üdvözletét küldi. A tábornok már visszatért Argentínába és ő irányította a felszabadítási hadműveleteket. Lionel Barosso vezérőrnagy úr úgyszintén minden jót kíván, hamarosan ő is itt lesz Buenos Aires-ben.
Diego Armando Costa nagyon megörült a kedvező hírek­nek. Elhatározta, nem fog megfeledkezni hűséges katonáiról, az biztos!
– Embereim azonnal átveszik a palota őrzését – mondta az őrnagy.
A köztársasági elnök újra elfoglalhatta helyét irodájában és megkezdhette a munkáját.
A katonai hunta megbukott, Diamonte tábornok valahol bujkált. A sorsát azonban minden bizonnyal nem kerülheti el.
Ez idő alatt Hilario Perez telefonon beszélt Lionel Barosso vezérőrnaggyal. A tábornok megerősítette, hogy Párizsból repülőgéppel hamarosan az argentin fővárosba érkezik.

XXXIII. fejezet
diamonte elfogása

Miután a köztársasági elnököt kiszabadították a fogságából, Alberto Messi csapata elindult Diamonte tábornoknak, a katonai hunta vezetőjének a felkutatására.
Charles Rivera, az elnök személyi titkára némi információval tudott szolgálni, hogy vajon merre bujkálhat.
Szerinte a tábornok a Buenos Aires környéki birtokára menekülhetett.
Valószínűleg vele tartottak a még hozzá hű emberei is.
Messi őrnagy tehát útnak indította katonáit.
Hilario Perez dandártábornok még két századot küldött, felkészülve az esetleges ellenállásra.
Abban ugyanis biztosak voltak, hogy a hatalombitorlók nem adják könnyen a bőrüket.
A tábornok birtoka elég nagy területet foglalt magába, és egy erődítményszerű épület állt rajta.
Magas kőkerítés védte a birtokot.
Amikor Messi őrnagy csapata odaért, látták, hogy nem lesz könnyű bevenni.
A főkapunál egy páncélos állt, homokzsákokkal védett géppuskafészkek is voltak.
Valószínűleg a főépület tetején is beásták magukat.
Az ellenállók egyik tankja előre nyomult, de találat érte. A másik páncélos tüzet nyitott és kilőtte a hunta páncélosát.
Közben géppuskatüzet zúdítottak Messi csapatára. Több katona is elesett.
Azonnal válaszoltak és nagy tűzharc alakult ki. Messi parancsot adott tankjuk parancsnokának, hogy vegye célba a tűzfészket. Három célzott lövést adtak le rá. Hatalmas robbanás hallatszott, és a géppuska-kelepelés hirtelen abbamaradt.
Gyorsan behatoltak a birtok területére. Az erődszerű épület kapujánál újabb torlaszt találtak. Most aknavetőkkel lőtték Messi csapatát. A tetőn pedig megszólalt két géppuska is.
A helyzet kezdett komollyá válni. Ezért a három páncélozott járművel megtámadták a kaput. Össztüzet zúdítottak rájuk, így a főbejáratnál lévő torlaszt lerombolták. Közben a kétéltű járművek gépágyúival megsemmisítették a tetőn felállított géppuskafészket is.
Az őrnagy emberei behatoltak az épületbe. Ott még tovább folyt a harc. Gépkarabélyokkal lőttek a behatolókra.
Valószínűleg a tábornokhoz hű erők utolsó egysége húzódhatott meg az épületben. Fokozatosan felszámolták az ott tartózkodók ellenállását.
Luis Carbonare főtörzsőrmester szakasza ért elsőnek ahhoz a szobához, amelyben Diamonte tartózkodott.
Feltörték az ajtót és behatoltak a szobába. A tábornok négy emberével volt ott.
Gépkarabélyukat rájuk irányozva a főtörzsőrmester felszólította őket, hogy azonnal adják meg magukat.
Alberto Messi őrnagy is odaért közben:
– Diamonte tábornok, önt ezennel letartóztatom államellenes összeesküvés miatt! Vezessék el a foglyokat!
Az elfogott huntavezetőt és társait egy gépkocsival elszállították.
Hilario Perez dandártábornok és Alberto Messi őrnagy kísérte Diamontét az elnöki palotába. Diego Armando Costa köztársasági elnök elé vezették.
– Mint a hadsereg főparancsnoka, ezennel megfosztom önt tábornoki rangjától. Olyan bűnöket követett el, embe­reivel együtt, amelyekért a katonai bíróság előtt felelni fog.
Hilario Perez ezután letépte Diamonte egyenruhájáról a tábornoki rangjelzést, parolint.
A katonai börtönbe szállították a foglyokat.
A köztársasági elnök megszólalt:
– Köszönöm önöknek, hogy esküjükhöz hűen szolgálták és védték a köztársaságot!
– A jutalmuk nem fog elmaradni!
– Perez dandártábornok úr, parancsnoktársaival együtt holnap délután két órára meghívom önöket az elnöki palo­tába. Addigra ide érkezik Lionel Barosso vezérőrnagy úr is Párizsból.  

XXXIV. fejezet
a díszünnepség

Lionel Barosso repülőgépe megérkezett a főváros katonai repterére.
A vezérőrnagyot Hilario Perez, Andreas Csoknyai, Dominik Mascerano, Alberto Messi fogadta. A francia légierő gépével jutott ismét hazai földre. Amikor kiszállt a gépből, letérdelt és megcsókolta a vérrel áztatott argentin földet.
– Isten hozta, vezérőrnagy úr! – tisztelgett a dandártábornok, és persze többi tiszttársa is.
– Én is sok szeretettel köszöntöm önöket, már nagyon vártam ezt a pillanatot! – mondta meghatódva.
Ezután gépkocsiba ültek és a köztársasági elnöki palo­tához hajtattak.
Az elnök személyi titkára már várta őket.
A díszteremben közben gyülekezni kezdtek a meghívott vendégek. Sorra érkeztek a diplomáciai testületek képviselői, a nagykövetek és az ügyvivők.
Rajtuk kívül a neves argentin személyiségek, vezetők. Salvador professzor is meghívást kapott az eseményre.
Diego Armando Costa elnök mondott beszédet, amelyben megköszönte a katonai hunta legyőzésében segédkezők, részt­-vevők támogatását. Külön köszönetet mondott a Francia Köztársaság Bueonos Aires-i nagykövetének azért a hathatós segítségért, amelyet a francia kormány nyújtott a párizsi ellenállási központnak és a felkelőknek.
Ezután Charles Rivera felolvasta a köztársasági elnök, mint a fegyveres erők főparancsnokának napiparancsát:
– Érdemeik elismeréséül a mai naptól az Argentin Köztársaság honvédelmi miniszterének kinevezem és egyben vezér­ezredessé előléptetem Lionel Barosso vezérőrnagyot.
– Hilario Perez dandártábornokot, vezérkari főnökké és altábornaggyá, Andreas Csoknyai és Dominik Mascerano ezredeseket dandártábornokká, Alberto Messi őrnagyot ve­zérkari ezredessé, Carlos Madero századost alezredessé, Phi­lippe Morgan francia őrnagyot tisztetbeli ezredessé, Gerard Montesqio francia századost tiszteletbeli alezredessé nevezem ki.
Luis Carbonare főtörzsőrmester hadnagy lett. Rajtuk kívül még számosan kaptak előléptetést, kitüntetést.
Az elnök Oscar Aznavour francia nagykövetnek az Argentin Köztársaság Becsületrendjét nyújtotta át.
A hivatalos ceremónia után díszebédre invitálták az ünnepség résztvevőit.
Diego Armando Costa, Lionel Barosso és Oscar Azna­vour mondott pohárköszöntőt.
Az ebéd elfogyasztása után baráti beszélgetésen nyílt le­hetőség az utóbbi mozgalmas és izgalmas napok esemé­nyeinek a felelevenítésére.
Salvador professzor külön gratulált Hilario Pereznek:
– Nagyon örülök az előléptetésének, altábornagy úr és további sikeres munkát kívánok!
– Köszönöm! Hamarosan valószínűleg ismét Argentíná­ban láthatjuk majd Ichtiandert is – mondta.
– Nos ez valóban egy jó hír – fűzte hozzá a tudós.
– Nagyon jó lesz, ha ismét a keblemre ölelhetem rég nem látott fiamat!
Ichtiandert és Armand Villebois professzort értesítették az argentiniai eseményekről.
Ichtiander telefonon gratulált barátainak kitűnő munká­jukhoz.Most már elhárult minden akadály a haza térése elől.

XXXV. fejezet
ichtiander újra Argentínában

Miután véget ért a köztársasági elnök díszünnepsége, Salvador professzor visszatért a tengerpart melletti birtokára.
Nagy örömmel mondta Cristóbalnak és Jimnek, hogy Ichtiander hamarosan újra haza jön.
– Ez szinte hihetetlen – mondta az öreg indián, Cristóbal, akinek az öccse volt Baltasar. – Már nagyon várom a ta­lálkozást!
Elhatározta, hogy a városban felkeresi majd öccsét a jó hírrel.
Hilario Perez az argentin légierő egyik gépét küldte Ich­tianderért és Armand Villebois professzorért.
Két nap múlva meg is érkeztek Argentínába. A repülő­téren Salvador professzor, Perez altábornagy és Alberto Messi vezérkari ezredes fogadta őket.
Nagyon megörültek egymásnak. Nyomban a professzor házához hajtattak.
Ott pedig már Cristóbal és Jim várta a kedves vendégeket.
Hilario Perez megcsodálta a tudós házát, laboratóriumát. Nagyon szép környéken terült el a birtok.
– Nos, miután újra helyreállt a rend hazánkban, így tovább tudja majd folytatni kutatásait, Salvador professzor úr –mondta Ichtiander kiváló barátja, Hilario Perez. – Most már nem kell semmilyen kellemetlenkedéstől tartania.
Salvador bemutatta régi barátjának, Armand Villeboisnak és a többieknek a birtokát. Lementek a ház azon részébe is, ahol a kétéltű ember lakott és megmutatták, hogy hol szokott a tengerbe merülni.
Ichtiander egy kis tenger alatti kirándulásra hívta barátait. Felvette halpikkelyes ruháját, az uszonyait és az elmaradhatatlan szemüvegét. Salvador könnyűbúvár-felszereléseket biztosított vendégeinek. Ő ritkán szokott vízre szállni, de most kivételesen a vendégeivel együtt ment.
Ichtiander borzasztóan örült annak, hogy újra kedves helyein tartózkodhat.
Megmutatta azt a barlangot is, ahol hosszabban időzni szokott.
A kellemes hőmérsékletű tengerben nagyon jól érezte magát.
Megcsodálhatták a vízi világot, amely még sok-sok újdonságot rejt magában.
Egy jó másfél órás úszás után visszatértek a professzor házába.
Ott már kiváló ebéddel várták a háziakat és a vendégeket.
Salvador a találkozás örömére előhozatta pincéjéből a legfinomabb argentin vörös és fehér borokat.
Pohárköszöntőjében a professzor köszönetet mondott Artmand Villebois-nak és Hilario Pereznek.
Az altábornagy viszonozta a köszöntést:
– Profeszor úr, egy nagyon kiváló embert ismerhettem meg Ichtiander személyében. A Tuamotu-szigeteknél szövetséget kötöttünk egymással, hogy megvívjuk a harcunkat és visszatérünk hazánkba. Nos, elhatározásunkat sikerült valóra váltani. Ebben természetesen sokan segítettek nekünk. Nélkülük most nem lehetnénk itt.
Salvador meghatódva hallgatta a tábornok szavait.
Villebois is megszólalt:
– Kedves barátom, nagyon örülök, hogy itt lehetek nálad! De ugye nem haragszol, ha kijelentem, hogy csak átmenetileg. Ugyanis Ichtianderre még számos feladat vár az ócenánkutató állomáson. Tehát a látogatásunk után vissza kell utaznunk. Ha fiad befejezi a munkáját, akkor majd természeresen végleg hazatérhet.
– Persze, ezt megértem és tudomásul veszem – hangsú­-lyozta Salvador.
– Azonban még néhány napig legyetek a vendégeim, mert még sok megbeszénivalónk van.
– És még egy meglepést tartogatok fiam számára.
Ekkor kinyílt az ebédlő ajtaja és nem más lépett be rajta, mint Baltasar, az öreg indián, Ichtiander nagy barátja.
Megölelték egymást, Baltasar egyre csak lapogatta a fiú oldalát.
– Édes fiam, szinte hihetetlen, hogy élsz! Már többször is elsirattalak. Nagyon sokszor kimentem a La Plata-öbölbe és vártam, hogy mikor bukkansz fel újból a habokból!
– Bizony nagyon sok kalandon keresztül jutottam ismét haza, majd egyszer persze részletesen elmesélem – felelte a fiatalember.

XXXVI. fejezet
diamonte extábornok pere

Az Argentin Köztársaság Központi Katonai Bírósága kitűzte a tárgyalást Diamonténak, a katonai hunta vezetőjének, extábornoknak az ügyében.
Az ügyész hazaárulással, lázadás szításával, civilek jogtalan bebörtözésével, fogva tartásával, a törvényesen megválasztott köztársasági elnök letartóztatásával vádolta.
Ezek nagyon súlyos vádak voltak, akár halálbüntetést is kiszabhattak volna rá. De a vádlott szerencséjére Argentínában már több éve megszüntették a halálbüntetést. Így csak fegyházban letöltendő büntetést kaphatott.
A tárgyalás három napig tartott. Több tanút is meghallgattak, így Lionel Barosso vezérezredest, Hilario Perez altábornagyot és még több katonai vezetőt, köztük Alberto Messi vezérkari ezredest. Szintén a tanúk padján foglalt he­lyet Gerard Suarez igazságügy-miniszter, Salvador professzor és még sokan mások.
A hivatalból kirendelt védőügyvéd megtartotta védőbe­szédét.
Az extábornok mellett még számos vádlott állt a katonai bíróság előtt.
Az ügyész életfogytig tartó, fegyházban letöltendő büntetés kiszabását kérte a bíróságtól.
A bíróság a beszédek után visszavonult az ítéletek meg­hozatalára. De előtte még, az utolsó szó jogán, meghallgatta Diamontét is.
Az extábornok elismerte a bűnösségét és méltányos íté­letet kért.
Három csengetés után bevonult a bírói tanács, az élén a tanácsvezető bíróval, Josep Amarildo dandártábornokkal, aki felolvasta és indokolta az ítéletet.
Ezek szerint több vádpontban bűnösnek találták Diamontét és társait.
A katonai hunta vezetője életfogytiglani, letöltendő bör­tönbüntetést kapott. Feltételes szabadlábra nem bocsájtható!
Többeket 5–10 év közötti börtönbünetéssel sújtottak.
A tárgyalás után az elítélteket átszállították a központi katonai börtönbe.
Lionel Barosso, Hilario Perez, Alberto Messi ezután Salvador profeszorral együtt felkereste a köztársasági elnököt és beszámolt a tárgyalásról.
Diego Armando Costa elégedetten hallgatta vendégeit.
– Nos, a lázadók megkapták méltó büntetésüket. Ez egyben intő példa lehet a jövőben azoknak, akik a köztársaság ellen támadnak.
Salvador professzor meghívta az elnököt, hogy látogasson el majd a birtokára.
– Most még itthon van a fiam, Ichtiander is. Ő szeretne találkozni az elnök úrral – mondta.
– Igen, én is hallottam már a kétéltű emberről és szeret­ném megismerni.
– A holnapi nap megfelel önöknek?
– Természetesen örömmel várjuk az elnök urat – felelte Salvador.
Ezután a professzor haza indult, hogy felkészüljenek a köztársasági elnöki vizitre.
Azonban búcsúzóul még megjegyezte:
– Természetesen bennetekett is várunk holnap!

Szólj hozzá!