Nem a tiéd 18.

Összes megtekintés: 168 

Gyorsan telt a nyár. Veronkáékhoz átígérte őt nagyanyja, hát átment a Vasút utcába. Három unokabátyja volt ott és persze Veronka, apja nővére, aki győzködni próbálta: legyen az ő lányuk. Lesz külön szobája, tanulhat akármeddig és majd ők férjhez is adják, ha eljön az ideje. Pista bátya is csak biztatta, Veronka férje, hogy jöjjön, hiszen csak fiaik vannak, ő lehetne az egy szem lányuk. Dorka csak bámult, szólni sem tudott mit.
– Na jól van, gondolkodj rajta, majd a nyár végén válaszolsz – lapogatta meg arcát nénje és végre szabadulhatott. Mikor nagyanyjához visszatért, hát ő épp kalácsot sütött neki. Alig váltottak néhány szót, megjelent Veronka középső fia, mintha megérezte volna a sütemény illatát.
– Tudtam, hogy kalács lesz. – kiáltott fel örvendezve, mire nagymama már mondta is, hogy mintha megéreznék a fiúk a sütemény illatát. Mindig akkor jönnek, pedig ezt most Dorkának sütötte. Túrós és almás pite volt, amit kalácsnak neveztek itt, mint minden édes süteményt. Dorka csodálkozott ezen. Tibor három évvel volt idősebb Dorkánál. A kislány nem is emlékezett rá igazán, hiszen 6 esztendősen járt Bogdányban utoljára, most pedig az ősszel tölti a tizennégyet. Beszélgetni kezdtek, a falusi bálokról, a gazdaságról, aztán úgy elment az idő, hogy Tibi is ott aludt nagyanyjánál, a Dorka ágyához L alakban állított heverőn. Épp a fejük találkozott, így pusmoghattak sokáig, pedig nagyanyó kétszer is rájuk vetítette a zseblámpa fényét. Egy szobában aludtak mind. Kuncogtak, susmorogtak, majd Dorka szinte beleájult az álomba a fáradtságtól. Hirtelen ébredt, először azt hitte, még álmodik. Aztán rájött, hogy Tibi fogdossa a combját és a fenekét. Nagyanyjuk aludt, Dorka iszonyúan szégyellte volna felébreszteni, így lejjebb csúszott az ágyon, hogy a lábaszára már lelógott az ágyról, úgy hasalt. Fogalma sem volt róla, mióta tapogatta már őt az unokatestvére. Napokig azon töprengett, hogy mi az, amivel kiváltja ő ezt a fogdosást a fiúkból. Felelevenedtek emlékei Károlyról és lelke mélyéig marta valami megmagyarázhatatlan érzés.
Már-már el is feledte az éjszakai incidenst, amit Tibi okozott, és a kényelmetlen rossz érzéseit is majd elfeledte, amikor idősebb unokabátyjával, Pistivel szinte szóról-szóra ugyan azt élte meg egy hét után, mint Tibivel. Zolikától, aki két évvel volt csak idősebb nála, már előre félt, de ő volt a legkedvesebb unokatestvére. Neki el is panaszolta az idősebb testvéreket, és Zolika megértette őt, vigasztalta és sokat csavarogtak az erdőben kettesben, ami nagymama háza mögött nyújtózkodott. A falusi bálba is elkísérte, megtáncoltatta Dorkát és aztán kézről-kézre járt a pesti kislány a fiúk között. De aztán megunta Dorka, hogy Tibi és Pisti élcelődnek vele, megalázónak érezve minden szavukat, és valahol le is nézte őket a tudata alatt. Átment Boriska nénjéhez, ahol szintén volt Zoli gyerek, nála fiatalabb két évvel és Ferike, aki viszont kettővel idősebb lévén, rögtön nagy-testvéri szeretettel rajongta körül. Ott fürdőszoba is volt, nem úgy, mint nagymamánál és szívesen töltötte Boriskánál a nyarat Dorka, mert biztonságban és jól érezte magát. Ferike igazi, pattanásos kamasz, teli gátlásokkal és szeretetéhséggel, ami miatt erősen kötődött Dorkához. Hiába voltak unokatestvérek, mindig nagy tisztelettel szólt a kislányhoz, még akkor is, amikor kint az udvaron játszottak, vagy a szomszéd kislányhoz vitte át Dórit, hogy lánypajtása is legyen. Dorka mérhetetlen hálát érzett ezért és szívből szerette Ferit. Sokat beszélgettek. Feri bízott Dóriban és bánatosan panaszolta neki, hogy őt nem szereti senki.
– Ez nem igaz! – vágta rá Dóri – Hiszen én is nagyon szeretlek téged.
– Nézd meg milyen ronda ragyás az arcom. Te pedig milyen szép vagy. Engem soha nem fog szeretni egy lány sem, mert csúnya vagyok. Gusztustalan gennyes ragyákat ki fog megcsókolni szerinted?
Dorka kétségbeesve érezte át a fiú bánatát, átölelte a vállát, és megcsókolta mindkét arcát, megsimogatta a haját.
– Ne butáskodj Feri! Ezek a pattanások elmúlnak majd. Biztosan lesz majd lány, aki szeretni fog. Én biztosan, és ha akarod, levelezzünk majd. Figyelj! Találjunk ki valami kódot, hogy csak mi ketten értsük meg. Mit szólsz?
Ferinek tetszett a gondolat, máris mosolygott, pedig Dorka ölelése után bizony csak kipottyant egy könnycsepp a szeméből. Szerencsére a kislány nem látta. Igaz, megérezte ő azt a fájdalmat könny nélkül is. Az egész nyaruk a kódrendszerükről szólt. Titkon Dorka attól tartott, hogy a leveleit majd illetéktelenek fogják olvasni, és ezt nem engedhette meg senkinek. Végtelenül igazságtalannak érezte, hogy a személyes dolgaiba idegenek szimatolgassanak bele. Ferivel pedig mindenről lehetett beszélgetni, így aztán azt gondolta, nyilván írásban is fesztelenül tudnak majd beszélgetni egymással. A nyár eltelt gyorsan, Ferikével kidolgozták a kódjukat, igazán és őszintén megszerették egymást és Zolika is jól érezte magát velük. Boriska nénje nehezen engedte el, de hát Dorka menni akart. Elköszönt Veronkáéktól is, megköszönve a felajánlott lehetőséget, de hallani sem akart arról, hogy ő velük lakjon. Nagymamát nagyon sajnálta otthagyni, mivel fogalma sem volt róla, mikor lesz módja újra eljönni hozzá. A vonatra egyedül szállt fel, és Nyíregyházán várta őt a nagypapája. Már csak két nap maradt az iskolai szünetből és az a két nap irgalmatlanul gyorsan szállt el. Mamának mesélt a fiúkról és neki, neki elmesélt mindent, a Károllyal történteket is és az unokabátyjai viselkedését is. Azt is elmondta mennyire nem érti, hogy ez miért van. Hogyan lehetséges? Mama csak nézte őt, aztán magához ölelte. Sokáig, évekig benne maradt Dorka sejtjeiben ez az ölelés. Ha valami nagyon bántotta, hát azonnal eszébe jutott.
A nyolcadik osztályt új környezetben kezdte. Modern épületben volt az iskola, betonból készült három emeletes, egyforma minden emelet, mint valami uniformis. Soha nem tudta éppen hányadikon van. A tanárok pont olyan idegenek voltak és maradtak, mint a társai, akik nem fogadták be őt. Ők már kicsi koruk óta nevelődtek az intézet falain belül, Dorkát kinézték onnan.

Folyt köv.

“Nem a tiéd 18.” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Kitti!

    Én is ezt kérdezem, miért? Van valami olyan szexuális kisugárzása? Miért vonzza mindig az ilyen alakokat, és milyen már, hogy mindkét unokatesó ilyen? Itt azért szeretném tudni, hogy az apjuk, vagy valaki más volt rájuk hatással? Gyanús, hogy mindkettő. 🙁 Azzal nem értek egyet itt a hozzászólasoknál, hogy csak erősíteni fogja. Nem! Valószínűleg az összes párkapcsolatára ki fog hatni. Nem mer vonzó lenni, vagy ha flörtölnek vele pánikba esik. Az egész életében kísérteni fogja, még ha egy rendes fickóval találkozik is.

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  2. [color=#cc00cc]
    [b]Kedves Kitti![/b]
    Érdekfeszítő,olvasmányos volt ez a rész is!
    Mennyire szomorú,hogy ennyi becstelen ember veszi körül ezt a kislányt! Sok mindent megtapasztalt,ami csak erősíteni fogja őt!
    Szeretettel gratulálok!
    [b]Margit[/b](l)

    [/color]

  3. Szia Katka! Nem egészen egymás mellett feküdtek, csak a fejük ért össze, a két ágy merőleges volt egymásra. A kamasz fiúk azonban nem férnek a bőrükbe sehogy. Örültem neked, köszönöm, hogy itt voltál. (f)

  4. Kedves Kitti!
    Amikor egymás mellett aludtak a gyerekek, szinte éreztem, hogy ez lesz a vége! Remélem "ennyivel" megúszta Dorka és nem esik nagyobb bántódása!
    Várom a folytatást!
    Szeretettel gratulálok: Katka

  5. Drága Babu! Persze, hogy kisregény. Hamarosan befejezem ám. 🙂
    Köszönöm, hogy itt vagy velem mindig. (f)

  6. Kedves Kitti!
    Már vártam,hogy olvassam tovább kedves ,bár kissé rémítő
    novelládat.Ahogy a comb matatásról írtál nekem is eszembe jutott Károly nem is tudom a második vagy harmadik epizódban..Borzalmas! 🙁
    Kitti ez egy kisregény is lehetne!
    Olvaslak tovább szeretettel…Babu(f)

  7. Kedves Kitti! (f)
    Nagyon izgalmasan alakul a kislány sorsa. Most kicsit belekóstolt a normálisabb életbe, de rájött, hogy mindenütt vannak akik visszaélnek a vétlenségével….
    Üdv: Szabolcs

  8. Drága Rita!
    Úgy jó a nyár, ha változatos és érdekes. Bár egyéb sérelmeket szedett össze Dorka, mégis csak kiheverte valahogy, át és túlélte, több lett a tapasztalata.
    Örülök neked nagyon Rita, és köszönöm szépen, hogy olvasol! (f)

  9. Kedves Kitti!

    Örömmel és kiváncsian vártam a történet folytatását. Változatos, érdekes rész volt a mostani. Szomorú, hogy még az unokatestvérek is ilyen szemtelenek, becstelenek voltak. Jó, hogy azért akadt köztük rendes is.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!