Varjuckó költözik/ Részlet. 1.

Összes megtekintés: 167 

A tavasz számtalan apró örömöt rejteget. Aprót és hatalmasat is annak, aki látja. Én próbáltam látni. Álltam az ablakban, én, Varjuckó, a sérült kis lógó szárnyammal, és bámultam kifelé. A fák rügyezve bontogatták életre virágaikat, a bokrok zöld lombja kismadarakat rejtve csücsült az ablak előtt. A kicsi fekete tollú, és sárga csőrű madarak boldog örömmel futkostak a föld hajszálai között. Tán az elmúlt esztendő kedves kis feketerigói ők újra, akiket annyira szeretek. Akiket megmentettem az undok és falánk macskától. A Nap fényesen sugározta langyos melegét. Úgy szórta jókedvét az egész tájra, mintha tudta volna, milyen szomorú a világ. Vidám hangok zsivaja zengett az utcán. Embereké, akik egymással kurjongatva beszélgettek, és madaraké, akik az életet akarták
elültetni fészkeikben. A fű egyik napról a másikra sarjadt ki a földből, bizonyára sok fincsi rovarkát bújtatva a madarak csőre elől. De mindhiába! Testvéreim ott nyüzsögtek a zöldellő pázsiton, fejükkel kurkászva kukacok és bogarak után.
– Káááár! – kiáltom ki nekik, csak, hogy biztassam őket. – Rajta, kapd fel, edd meg! – de persze ők nem hallják, és én szépen visszabaktatok ülőfácskámra, délelőtti elmélkedésre. Szépen gubbasztok az ülőfámon, és gondolkodom. Mikor már azt hiszem, hogy velem már soha többé nem történik semmi különös ebben az emberek melletti életemben, akkor mindig-mindig meglepetés vár. Pedig már beletörődtem a
sorsomba. Végül is jó életem van. Még akkor is, ha folyton hétköznapok jönnek. Egyik nap a másik után. És az egyik épp olyan, mint a másik. És igazán ritkán vannak ünnepek. Nekem, Varjuckónak pedig különösen kevés ünnepem van. Hiszen még az ablakba is csak nyáron állhatok ki, nézegetni a kinti eseményeket. A tél mindig a zárt konyhában telik el. Egyetlen öröm benne a karácsony. De elmúlt már az is. A fenyőcske bizony kikerült az emberfészek belsejéből, pedig jó kis fészket építettem rá, s két hétig tekintgettem belőle a családomra.

Érdeklődve figyeltem Memét, ahogy boldog örömmel bontogatott mindenféle csomagokat. Ujjongva örült
minden kincsnek, amit a csomagok rejtegettek. Alighanem csigák lehettek bennük. De igazán nem tudnám megmondani, mert azonnal elhurcolt előlem minden titkot, amit felfedezett. Mikor kiment a szobából, el is cipeltem egy jókora színes csörgő lapot. Felcibáltam a fámra, hogy közelről nézegethessem. Csuda szép fények sziporkáztak rajta, ahogy villogtak a fenyőre pakolt csillanók. Hamar elmúlt az ünnep. Szóval, újra kitett engem apa a konyhába. A fenyőcskét pedig az ablak alá ültették, hogy majd eztán is, minden napon láthassam. Az összes díszt leszedték róla. Csak egy valamit nem, mégpedig a fészkemet. Ott őrizte a kicsi karácsonyi
fenyőke az én első, és egyetlen fészkemet, az ablak alatt. Ja, a beletörődés. Erre gondoltam nyár elején is, amikor már javában sütött az életet adó napsugár, és vigyorogva kúsztak a bárányfelhők az emberek hatalmas fészkei fölött.

Az esték. Na, az estében van minden reménységem a nap folyamán. Akkor mindenki a fészekben gyülekezik össze, és ráadásul konyhámba verődve csoportosul. A konyhában van a legjobb hely, mert eleségek gyártására előáll Hercegnő, a többiek pedig sóvárogva nézik minden mozdulatát. Miután minden ennivaló eltűnik a tányérkákról, és kiürülnek az itatók is, akkor még elfecserésznek itt mellettem jó sokáig. Ezen az
estén is csacsogtak javában, a hurcolkodás tervével csigázva egymás kedélyét. Apa elmesélte, milyen jó lesz a vidéki élet, Meme örült, Hercegnő pedig aggodalmaskodott. Aztán egyszer csak apa elém állt.
– Varjuckó! Költözni fogunk. Pakolj te is, mert egy hét múlva indulunk.
Először nem is értettem, mit akar mondani. Elvégre nem vagyunk mi gólyák! A nyár meg éppen hogy elkezdődött. Melyik az az oktondi madár, amelyik nyáron költözik?! Aztán láttam, amint hatalmas dobozok lakták be a konyhát, az előszobát. És fogadni mernék, hogy a szobákba is jutott belőlük. – Kár! – kérdeztem reggelente. – Hová készülünk? Mikor megyünk?
Mert láttam ám, képzeld csak! Láttam, hogy Hercegnő minden csörömpölőt belerámolt az óriási dobozokba. Mikor az egyik teli lett, hozta máris a következőt. Aztán eltűntek a tányérok, a tálak és fazekak, az itatóedények, és minden eltűnt a polcokról. Meg a szekrényekből is hamarosan.
folyt köv.

“Varjuckó költözik/ Részlet. 1.” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Szia Hajni! Köszöntelek itt a Varjuckónál, örültem, hogy olvastad.

    Én már nem csodálkozok a kiadón, mióta a társasjátékom jogdíját tíz éve nem fizette ki, a játékok után járó 3% nekem járó összeget szintén nem utalta el, holott szerződésünk van és az ötezer játékból megmaradó százat felajánlotta, hogy vegyem meg. 😮 Én már semmin nem csodálkozok.

  2. Magdikám, köszönöm, hogy olvasol a gyenge szemeddel. Remélem javul a látásod és nem csak olvasáskor. Örömmel látlak mindig! (f)

  3. Kedves Kittí!

    Nagy tetszéssel olvastam Varjuckó történetét, csodálatra mélto ahogy megszemélyesíted ezt a kedves lényt.
    Olvasom is tovább, ha bírja a szemem a fényt.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  4. Én pedig nagyon örültem a véleményednek Margitka! Köszönöm szépen, és azt is, hogy örömmel láthatlak ennél a történetnél. (f)

  5. [color=#660099]
    [b]Kedves Kitti![/b]
    Nagyon a szívembe lopta magát az a kis Varjuckó!
    Csodásan megfogalmazott,nagyon szerethető történet!
    Szeretettel!
    [b]Margit[/b](l)
    [/color]

  6. Drága Éva! Tegnáp jártam a kiadó oldalán és meglepődve láttam, hogy ezt a könyvet is kínálják megrendelésre. Az állam leesett, mert nem emlékszem, hogy szerződtünk volna. Annak viszont örülök, ha eljut azokhoz a gyerekekhez és felnőttekhez, akiknek örömöt okozhat. Köszönöm, hogy itt jártál! (f)

  7. Kedves Kitti! Vártam ám már ezt a mesét, de majd megnézem a kiadót, amit írtál. Aranyos történet, egy más oldaladról ismerhetünk meg, és ez csodálatos. Szeretettel: Éva

  8. Kitti Drága! Olyan szépen megszemélyesíted ezt a szívedhez nőtt lényt,hogy akár ember is lehetne!Gyönyörűek a természet-szemléltető leírásaid,a Hercegnő(aki,csak te lehetsz)hozzáállása
    a történethez…egy csoda,ugyanakkor rejtelem!

  9. Öröm, ha így gondolod. Az első két fejezetet felteszem belőle. A mesekönyv első két kötete megkapható a Líra könyvesboltjaiban és a Garbó kiadó boltjában.
    Köszönöm szépen, hogy olvastál! (f)

  10. Köszönöm Babu! Örülök, ha tetszik neked Juckó kalandos élete. Azért annyira nem beletörődő ám, mint ahogy elsőre tűnik… 🙂
    Szeretettel látlak mindig. (f)

  11. Nagyon szemléletes sorok egy kis "Varjuckó"szemein keresztül,
    a mindennapi unott napok folytonossága.
    Szépen, ugyanakkor kellemesen tárod elénk Varjuckó
    értelmes meglátásait.Milyen jó nevet találtál neki!
    Egy kis nyugodt és sorsába beletörődött Varjuckó életében változatosság ígérkezik.:o
    Kíváncsi vagyok!
    Gratulálok szeretettel…Babu (f)

  12. Köszönöm szépen Rita! Ez a mese 10 éve lett szerződve a kiadóval és az óta is ott csücsül… A harmadik része a Varjuckó sorozatnak. Első a Varjuckó, majd a Varjuckó karácsonya és végül ez, a Varjuckó költözik.
    Örülök, hogy tetszett neked! (f)

Szólj hozzá!