Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 2.

Összes megtekintés: 69 

Karcsi a tanonc

Erre az ijesztő esetre még évek múlva is emlékeztek, felemlegették, ha összetalálkoztak.
– Hogy megijedtem – jegyezte meg Karcsi -, még jó, hogy nem estem le én is a traverzekről. Szerencséje volt Stefánnak, hogy a segítségre sietők között volt egy orvos is, aki elsősegélyben részesítette.
Karcsi élete kanyargósan haladt. Két éves inaskodás után otthagyta a mesterét apja nagy bánatára, és elment rakodó munkásnak az állomásra. Ezt a váltást egy másik megrázkódtató esemény váltotta ki. Anyai nagybátyját, Ferenc bácsit súlyos börtönre ítélték bűnpártolás címén. A család meg volt győződve, hogy ártatlanul ítélték el. A védő ügyvédnek nem sikerült bebizonyítania Ferenc bácsi ártatlanságát. Karcsit nagyon megrázta az eset, nagyon kedvelte ezt a nagybácsiját. Ekkor határozta el, hogy esti iskolában leérettségizik, és elvégzi a jogot, hogy majd ő szolgáltasson igazságot az ártatlanul meghurcolt Ferenc bácsinak.
Édesapja nagyon meglepődött, mikor ezzel az ötlettel előállt, de rövid gondolkodás után egyetértett a fiával.
– Nehéz dolog, amit elhatároztál, de nem féltelek. Tudom, ha nagyon akarod véghez is viszed. Ne gondold, hogy simán fog menni. Először is az inaskodás mellett nem lesz időd a tanulásra…
– Erre már gondoltam, és beszéltem is László Laci apjával, az állomásfőnökkel, és felvesznek állandó rakodómunkásnak. Legtöbbször éjszaka kell dolgozni és sokszor hétvégén is. Nappal tanulhatok, meg járhatok konzultációra.
– Kemény életed lesz!
– Ezt én is meggondoltam, és nem félek. A cél megéri!
Bár a munkatársai nem, értették, mit keres közöttük a "tanonc", de megbarátkoztak a jelenlétével. Becenévnek maradt a Tanonc, mindenki így szólította, még a főnök is.
– Ragadd csak meg jól azt a ládát Tanonc, nem kerekeken gördül, emelni s vinni kell!
Karcsi nem vette rossznéven a gúnyolódást, hanem minden rábízott munkát elvégzett. Napról napra, hétről hétre erősebb, ügyesebb lett, és nem hagyta, hogy a többiek segítsenek neki. "Vagyok én is olyan legény, mint ők!" – gondolta büszkén, és makacsul, csak azértis a nehezebb darabokat ragadta meg. A társai ilyennek fogadták el, és kezdték tisztelni a hozzáállását, csak egy hórihorgas, szőke fiú kötött bele folyton.
– Hogy fogod azt a zsákot, Tanonc? Még elejted, s akkor cipelhetem én!
Karcsi összeszorított fogakkal tovább lépett egyetlen szó nélkül. Máskor azt találta ki a szőke, hogy mintegy véletlenül meglökte a fiút, hogy alig tudta megtartani az egyensúlyát.
– Vigyázz már, el ne ess!
A fiú erre sem válaszolt, és akár milyen dühös volt, nem szállt szembe zaklatójával, és erősen elhatározta, hogy alkalomadtán megleckézteti. Mindenesetre beiratkozott egy sport klubba, ahol harcművészetet is oktattak. A sok cipekedéstől lassanként a karjai, vállai megerősödtek, fogása pontosabb, és mozgása az edzésektől rugalmasabb lett, de még hónapok elteltével sem érezte magát ellenfélnek a visszavágáshoz. A szőkével szemben társai gyakran a védelmére keltek.
– Ne szekáld folyton azt a fiút! – intették, de nem volt semmi foganatja.
– Nem bírom azt az ártatlan képét! – válaszolta – Elveszi előlünk a jó munkát. Miért nem maradt meg inasnak? Jó helye volt ott a mestere mellett. Biztos valami disznóságot követett el, azért kellett ide jönnie!
– Mit törődsz te azzal?
– Törődök, na! Látni sem bírom!
– Csillapodj, mert csak bajt hozol a fejünkre, ha sokat szökdösöl!
– Milyen bajról papolsz? Elvégzem a dolgom, teljesítem a normát, hisz' ezért kapjuk a pénzt. Ez talán csak nem baj?
A sok tennivaló elterelte a figyelmüket a dologról, míg egyik nap váratlan eset történt, mely barátsággá változtatta a gyűlölködést. Egy retesz ügyetlen kinyitása után hatalmas tömeg szén ömlött ki a megnyíló vagonajtón. A közelben állókat leverte a lábáról, de a szőke fiú járt a legrosszabbul, mert szinte teljesen betemette szén. Karcsi ugrott oda elsőnek segíteni. Mire a mentők megjöttek sikerült is kiszabadítani a sérülteket. A szőke gyerek lába nyílt törést szenvedett. Karcsi letépve saját ingét ügyesen elszorította a sérült combját, a seb felett, ahogy azt a mesterétől tanulta, hiszen a lakatos műhelyben nem voltak ritkák a kisebb-nagyobb balesetek, s az inas dolga volt első segélyt nyújtani.
Mikor két hónap múlva visszajött közéjük, első dolga volt kezet nyújtani Karcsinak.
– Rendes gyerek vagy. Ezt én mondom Moldován Péter. Legyünk barátok!
Karcsi elfogadta a békejobbot.

“Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 2.” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Szabolcs!

    Nagyon jó a tirténeted, apósom tanítása jotott eszembe olvasás közben miszerint "Bajban az ellenségnek is segíteni kell!"
    Karcsi is ezt tette.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdie

  2. Az irigységből barátság lett. Nemes tett volt Karcsitól, látszik milyen tiszta lelkületű. Megyek tovább. (f)

Szólj hozzá!