Szakadék

Összes megtekintés: 111 

Az ágyon ülök és gondolkodom. Jó ötlete vagy mégsem? De muszáj végig csinálnom, segítenem kell rajta.
Egy hónapja az internetet böngésztem, amikor szembejött egy reklám. Gyorsan ki akartam lépni belőle ám megakadt a felhíváson a szemem:

Kalandokkal teli nyárra vágysz? Bátor és belevaló vagy? Szereted a kihívásokat? Akkor jelentkezz táborunkba. Másfél hónap kaland és egy hatalmas összeg, amivel valóra válthatod álmaidat.

Egy fél éve súlyos autóbalesetje volt a testvéremnek. Én az iskola mellett dolgozni kezdtem, hogy a kezelésit ki tudjuk fizetni. Lenne még egy műtétje, ami rengeteg pénz, de a tábor győzteseinek pont ennyit ígérnek.
Ha győzöm, ha sikerül összeszednem magam, akkor a közeljövőben újra együtt kávézhatunk a kedvenc helyünken. Nem hagyhatom cserben.
Pár óra gondolkozás után kitöltöttem a jelentkezési lapot és elküldtem.

Két óra múlva indulnom kell, egy öt órás út vár rám, míg a helyszínre érek.
Még nem késő visszamondanom az egészet, de nem, megcsinálom!
Átnézem a csomagomat, nehogy valamit itthon felejtsek, majd miután ezt rendben találom a fürdőbe tartok, ahol besütöm a hajam és feldobok egy halvány, natúr sminket. Felveszek egy fekete hosszúnadrágot s egy kék pólót, ami pont egyforma a szemem színével.
Bepakolok a kocsimba majd a kormány mögé ülök és elindítom az autót. Lassan kihajtok a garázsból és rátérek a főútra. Az úton miközben a fák mellett elhaladok gondolkozni kezdek. Bármi legyen abba táborba, végig csinálom. Kicsi korom óta sportolok és rengeteg területen kipróbáltam magam szóval újat nem tudnak mutatni és olyat, amitől meghátrálnék.
Édesapám fociedző volt és mindig együtt jártunk futni a városba esténként. Mindig szerettem nézni a sötétben a várost, ahogy ki van világítva.
Úgy volt, hogy én is a sportot választom és azzal fogok foglalkozni felnőtt koromba, de édesapám halála után szünetet hagytam, és csak egy idő után tudtam újra belefogni.
Míg a gondolataimba merültem gyorsan eltelt az idő és a tábor helyszínére is értem. A kapunál felmutattam a személyim. A pasi, aki az ablak mögött ült, gyorsan végig futott pár lapot, biztos lista volt.
-Mehet!
Az autóm mellett álló csávó, hamar felengedte a sorompót és lassan be is hajtottam.
Egy eldugott kis erdőben volt a tábor. Beparkoltam a parkolóba és kivettem a csomagokat.
-Egyenesen előre majd balra.
Szólt oda egy fiatal csaj, biztosra veszem itt dolgozik.
Biccentettem a fejemmel és elindultam.
Sötét és hűvös volt. Balra kanyarodva a hely megtelt élettel. Faházak álltak és rengeteg fiatal beszélgetett egymással, ki a földre leülve, ki fa alatt megállva. Ahogy beértem mindenki engem bámult. Egy fiatal srác jött mellém.
-Szia, mi a neved?
-Hello, Katy vagyok.
-Akkor, szia Katy. Én foglak az orvosi rendelőbe kísérni, ahol megvizsgálnak és kapsz egy védőoltást. A csomagod majd án viszem.
-Rendben, köszi.
Magas, jó képű, barna hajú és ha jól láttam kék szemű srác volt, aki elég kedves is.
Egy fehér sátorhoz értünk.
-Innen boldogulsz egyedül is.
Beléptem a sátorba és erős gyógyszer szag csapott meg.
-Gyere drága, ülj le ide.
Egy középkorú nő ölelte át a vállamat és egy székre ültetett.
-Katy vagy igaz?
-Igen.
-Rendben. Hány éves vagy Katy?
-Pár nap múlva tizennyolc.
-Fogyasztol alkoholt, cigarettázol?
-Egyik se.
-Helyes. Szedsz valamiféle gyógyszert?
-Nem.
-Van allergiád valamire?
-Nincs.
-Nagyon jó. Most adunk egy oltást. Húzd fel a blúzod ujját megkérlek.
A karomat nedves, alkoholos vattával törölte le majd utána belém szúrta a tűt.
-Kész is.
-Köszönöm.
-Sok sikert Katy!
Mosolyogtam egyet és kiléptem a sátorból.
Elindultam vissza a tömeg felé csatlakozni.
-Szia csajszi!
A hang iránya felé fordultam. Egy csapat fiú álldogált egy fa körül.
-Fogjátok vissza magatok fiúk!
-S ha nem akkor mi lesz gyönyörűm?
-Baj.- válaszoltam és egy mosoly kíséretével indulni készültem ám kiakasztottak.
-Ne már John, hogy itt is kezdtitek!
Egy csaj nyújtotta utánam a kezét.
-Laura vagyok.
-Katy.
-Ne is foglalkozz velük. John és a hülye bandája, mindenkivel bunkók, nem kell velük foglalkozni.
-Okés.
-Gyere most gyűlés lesz és megkapjuk a házkulcsokat.
Egy térre mentünk, ahol mindenki a tábortűz körül üldögélt. Mi is csatlakoztunk.
Egy kigyúrt pasi felállt a tűz előtt levő fatőkére. Fekete haja volt, a két karja teli tetoválva és teljesen feketébe volt öltözve.
-Kedves fiatalok azért vagytok itt, hogy megmutassátok magatoknak mire vagytok is képesek és hogy a félelem nem létezik. Pontozni fogunk mindenkit. Minden harmadik nap, aki nem éri el az ötven pontot, attól búcsúzunk. A legjobbat pedig jutalomba részítjük és valóra válthatja álmait. Kemény lesz de képesek vagytok rá!Most kikapjátok a házkulcsokat, mindenki egyedül fog lakni. Utána, vacsora előtt, megkapja mindenki a párját, akivel együtt fog egy ideig játszani. Sok sikert mindenkinek!
Sorba álltunk a kulcsokért. Az enyém a negyvenkettes házikó lett.
Elvettem a csomagjaimat és elindultam megkeresni a házamat.
Egy hatalmas fenyőfa mellett volt. Kicsi, barátságos faházikó. Felmentem a lépcsőn és készültem bemenni az ajtón.
-Ne már!
A szomszéd ház felé fordultam.
-Már megint te? – Az a srác volt, aki két perce kiakasztott.
-De jó szomszédok leszünk aranyom.
-Jupi, be örülök neki.- Mondtam s ezzel beléptem a házba.
Kipakoltam a táskámból, felhúztam az ágyneműt s elővettem a mobilómat. Nincs térerő. Remek!
Hamar eltelt az idő. Most tudom meg ki lesz társam. Felveszek egy felsőt, mert már elég hűvös van. A tér felé indulok, ahol az előbb voltunk. Egy hatalmas tábla előtt állok meg. A nevemet keresem, nagyon hosszú a lista. Amikor megpillantom ki áll az én nevem mellett, tátva marad a szám.
-John?

Szólj hozzá!