A gyöngyhalász 1. rész

A gyöngyhalász

Két gyermek, minden délután találkozott. Natasha, a gazdag sejk lánya, és Abdul, a szegény sorsú kisfiú. Lementek az Óceánpartra, gyűjtöttek kagylókat, csigákat, azzal játszottak. Natasha, mindig a cselédjével jött, aki nem más, mint Abdul nővére.
Elszakították őket egymástól, Jázmina, már abban a korban volt, hogy dolgozhatott, nagyon jó helyre került. Tizenhárom éves, lassan férjhez is mehet.
Ha jól sikerül a házasságom, akkor magamhoz veszlek, mondta Jazmina, Abdulnak.
Hiszen árvák vagyunk nincs senkik, Abdul ott aludt, ahol az éjszaka érte. Sokszor félt a vándorló emberektől, hogy elviszik magukkal, és soha többé nem láthatja Jazminát, és a gyönyörű Natashát. Az évek gyorsan peregtek, Abdul szerelmes lett Natashába.
Természetesen titokban, soha jelét nem mutathatja. Natashat és Jazminát, már sokkal kevesebbet engedték a partra.
– Már nagylány vagy – mondta édesanyja, lányának.
Ritkán engedte el, így titokban találkoztak Abdullal. A fiú elhatározta, hogy elveszi feleségül Natashát. De szegény volt, mint a templom egere, gondolni sem mert rá igazán. Egy alkalommal Jazmina megkérdezte:
– Te Abdul, szerelmes vagy Natashába? Úgy nézel rá, mint egy Istennőre.
– Igen és el fogom venni feleségül.
– Csitt, ilyet ne mondj, mert még az Óceán hullámainak is füle van. Látom, hogy Natashának is tetszel. Úgy, hogy többé nem jövünk le a partra. Nem szeretném, ha Natasha apja elkapna, és életed végéig börtönbe zárna, vagy kivégeztetne. Ezt felejtsd el, soha többé eszedbe se jusson erre gondolni.
– Jazmina, én gazdag gyöngyhalász leszek! Majd meglátod, oda fogják adni a lányukat. – Azzal intett testvérének, aztán Natashához lépett. – Várj rám! Most elmegyek, és hamarosan gazdagon jövök vissza. Elveszlek feleségül! Akarod?
Natasha csodaszép szemei úgy ragyogtak, mint a nap.
– Igen megvárlak – mondta remegő hangon.
Megfogták egymás kezét, egy pillanatra. Jazmina hangosan kiáltott, azonnal ide jössz Natasha, mert elárulnak apádnak!
A lány riadtan nézett körül, szerencsére nem látta őket senki. Azonnal megyek, azzal intett Abdulnak, és eltűntek a partról. A fiú vágyakozva nézett utánuk.
Aztán elment az öreg gyöngyhalászhoz, akinek segíteni szokott az Óceánon. Cserébe szállást és élelmet kapott. Elleste a gyöngyhalászat minden csinját-binját. Az öreg, már nem mert lemerülni, nem bírta a tüdeje, és az ereje is elhagyta. Gyerekkora óta merült az Óceánba.
Mivel zsarolták családja megölésével, kevés pénzért vették meg tőle a kagylót, amiben igazgyöngy volt. Abdul az öregnek elmondta mi a terve.
– Fiam ne itt, hanem keress másik helyet, ahol ez a maffia nem fedezi fel, hogy te is gyöngyhalász vagy. Ügyes vagy, fiatal, jó a tüdőd. Itt az Indiai Óceánban, vagy Sri Lankán vagyis Ceylonon, vannak a legértékesebb gyöngyök, itt érdemes halászni. No csináljuk próbát. Meddig tudsz a vízben maradni? Milyen mélyre tudsz lemerülni? Na lássuk mit tudsz, mondta az öreg.
A fiú nem mondta meg az öregnek, hogy ő már titokban merült és hozott is fel pár kagylót. Az értékes gyöngyök 15-20 méterrel vannak lent. A legkitartóbbak az Arab gyöngyhalászok mondta a fiú 70-90 másodpercig lenn tudnak maradni a vízben, akkor érik el a legértékesebb gyöngyöket, az Óceán mélyén.
Abdul rendkívül ügyes úszó, és 20-25 méter mélységbe lemerül, 2-3 percig is lenn marad a víz alatt, kötél, nehezék, minden egyéb segédeszköz nélkül. És segítség nélkül jön vissza.
Magányos farkas volt, nem kötött semmit más órára. Olyan helyeken gyakorolt, ahol senki nem járt. A szokott helyeken sokan voltak, Abdul egyedül akarta végig csinálni, amit eltervezett.
Az öregnek a szava is elállt, amikor Abdul kidugta fejét a vízből 2 perc 30 másodperc, minden segítség nélkül, és egy értékes kagylót tartott a kezében.
– Ez igen, tehetséges ügyes vagy, még viszed valamire az életben az biztos Elvehetnéd a lányomat feleségül, mondta az öreg. A fiúnak jól estek az öreg szavai, de a lánya csúnya is lusta is nekem aztán nem kell gondolta Abdul.
Minden vágya, hogy elvegye Natashát, gazdagon térjen vissza, és nem árulja el ki is valójában. Szerelmesen gondolt a lányra, és összeszorult a szíve, hogy nem láthatja. A lány éppen úgy szenvedett, mint ő. Az adott szó kötelez, ezt mindketten tudták. De vajon hány akadályba ütközik szerelmük?

“A gyöngyhalász 1. rész” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdika!
    Köszönöm, hogy itt jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  2. Kedves Rózsa,

    Nagyon jól indul a történeted,kiváncsian várom a folytatást.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  3. Szia Rita!
    Köszönöm, hogy olvastál, örömmel láttalak.
    Rózsa(l)(f)

Szólj hozzá!