Varga Ilus a komorna–3 részes—-2, része

– Igazán?
-Az az Ilus?
-Igen.
-Soká haboztam, hogy kegyelmes asszonynak jelentsem-e, – de az ügyvédi ház jó hírneve miatt most kénytelen vagyok.
– Miért?
– Van valami dolga tán valakivel? Szabó mintha szenvedne ilyen illetlenséget ki is mondani.
Mégis kimondta:
-Más állapotban van. Kissé meghajtotta magát lesütött szemekkel. Majd még hódolóbb hangon folytatta:
– Bocsánat, hogy ezzel.. . de gondoltam, kötelességem bátorságot venni és megjelenteni..
– És hát.. . hát már rég? és kivel?
A komornyik bánatosan sóhajtott föl és a kezével bizonytalan mozdulatot tett:
– O- már jó ideje valahogy gyanús. De mit lehet tudni?
– Ma azonban egy levelet hozott neki egy hordár. Ez sem járja.
Szürke, rücskös és piszkos borítékot vett ki a frakkzsebéből és Kardosné mellé helyezte az asztal sarkára.
-Csak nem képzeli, hogy én a szobaleányok leveleit.- kiáltott föl a ügyvédnő, de Szabó úr szemei előtt, melyek tudóan és nyomatékkal, kissé szomorúan is néztek reá, elhallgatott. Érezte: ebben valami elolvasandó van. A levél után nyúlt. Kicsi névjegy esett ki belőle. Herceg Károly névjegye.
-"Kedves! – ma délután"…
Szörnyű harag ömlött végig Ágnes asszonyon.
– Ez a Karcsi Ez most már a szolgálókkal kezd ki!
– a Klára szobalányával, ilyen piszkos, perverz kölyök! – Gyereket csinál a Klára cselédjének!
Ezek zúgtak végig rajta. Nem mintha hitt volna egyetlen szót is ebből, – jól tudta, hogy ez csak valami kapcsolat keresés Klárához és egyéb semmi! – de így akarta hinni, hogy annál haragosabb lehessen, annál kegyetlenebb. ! Szabó úr mozdulatlan várt. Egy izma sem rezdült meg. Nem is nézett az úrasszonyra, csak maga elé a szőnyegre.

– Most azonnal ki kell fizetni, a további hónapot is és azonnal kidobni. Tíz perc múlva kívül legyen a kapun. Szabó biccentett. Ágnes asszony az öltözőjébe indult. Az ajtóból visszaszólt:
-Gondoskodjanak, hogy senkivel se érintkezzék! Abszolút senkivel. Ezt magának is rendelem, Szabó. Értette? Az mélyen meghajolt szótlan, megértően. Ebben bízni lehet, ebben az emberben, – gondolta Ágnes és majdnem jókedve lett ettől. Mikor betevődött mögötte a zár, Szabó a levelet elvette és visszasüllyesztette a zsebébe. Ha gyermektartásért pörölni próbálna az a leány, arra ez jó lesz!és Szabó elindultak az Ilus keresésére.
A hosszú, sötét folyosón hátrahaladva a második udvarig, hol a cselédlakások sorakoznak az istállók és konyhák fölött, benyitottak a leány sötét kis szobájába. Nem volt ott. Visszafordultak hát és a szolgálati lépcsőn lementek a földszintre. A nagy konyha ajtaján benyitott a német vénkisasszony.
– Nem látták az Ilus?-kérdezte a mosogató leányoktól, kik csodálkozva néztek rá.
-A vasalóba ment az imént valamivel- válaszolták azok, kilépve a küszöbre. Itt valami történik, ha a komorna és Szabó úr ketten keresnek egy kis cselédet! Hát ott maradtak az ajtóban. Valóban éppen jött onnan a kis komorna. A jobb kezében T forma akasztókon két nyári ruhát hozott, két habkönnyű, köntösét Klárának. Messze tartotta magától és magasan a ruhákat, egy kézzel a kettőt, nehogy gyűrődést kapjon valamelyik fodruk, nehogy az alsó szélük leérjen a poros padlóra, így jött velük szembe kinyújtott karral és gyorsan tipegve.
Szabó kissé visszamaradt;
-Maga takarodik innen azonnal!- kiáltott reá harsányan a német komorna kisasszony..
-Mit mond?!-kérdezte riadtan Ilus.
-Maga takarod! Itt a könyv és pénz és mars! Azonnal!
-Mi – hogy engem… és így?!-de a leány ekkor meglátta Szabót a konyha ajtón túl:
-Ezt Maga csinálta! Maga! Ezt Maga csinálta… Szabó úr!- kiáltott feléje és a hangja mind élesebben üvöltött- ezt teszi velem maga.. . maga.. . éppen maga.
A fölháborodása, szégyene torkon ragadta.
Kissé megtántorodott és nekidőlt a falnak. Mégis vigyázott, nehogy a szép ruháknak bajuk essék; kinyújtva lebegtette őket magától távol. A lármára a tiszti szakácsné és a kukta is kidugták a fejüket. A következő ajtóban a főszakács is megjelent. E sok bámész szem láttára Varga Ilus összeszedte magát, ne sajnálkozzanak ezek az ő gyalázatán! Bátor, kis dölyfös parasztlelke föllázadt, erőt adott neki. Fölemelt fejjel szólt a német komornának
–Hát jó!- menjünk!
A vénkisasszony elől, a leányka mögötte. Mikor Ilus ellépett Szabó komornyik mellett, egy pillanatra megállt.
-Megveri még magát az Isten, Szabó úr! mondotta a szemébe és tovább ment. A ragyogó báli ruhák lassan imbolyogtak magosan tartott kezéről lelógva, pehelyszerű gyönyörű ruhák, álomból, illatból, ragyogásból szőve. így haladt el a kicsi komorna, el a sötét, kőszénporos gangon, mintha álmokat a más álmait vinné a messze tartott karján.
-Kidobattad nagyon ügyesen! ügyes lurkó vagy te- kacagott a kövér a főszakács, karonfogva Szabó úr komornyikot, -előbb gyereket csinálsz neki és azután kidobod.- nagyon jó! — és bevonta a szobájába. Még hosszan hallatszott a nevetése.

Az emeleten a nemet komorna átvette a ruhákat és elvitte a Klára szobájába.
-Maga pakoljon azonnal- majd rögtön visszajött, letette a pénzt és cselédkönyvet és ismét kiment. Ilus sietve pakolt. Egyhamar megvolt vele, alig volt pár holmija. Hamarább is ment volna, ha közben meg nem mozdul benne a gyermek, az az öröm nélkül fogant gyermek, aki miatt Szabó úr most ki
dobatta,
Elkészült. A szerény kis kosártáskával kezében kilépett a folyosóra.Klára kisasszonyhoz kellene menni, elbúcsúzni legalább…
-A folyosón azonban, a lépcsőn túl, a német komorna állta az útját. A paradicsom őre áll ilyen könyörtelenül. Mert ő utálta az összes többi cselédeket, Szabó urat is, a szakácsot is, mindenkit. De különösen azt a sok fiatal szolgálóleányt gyűlölte, kik ha csinosak és rendszerint csinosak- a főkomornyik háremét alkották. Aggszűzi savanyúsággal utálta e nőket, öröm nélküli vénkisasszonyság miatt. Jól tudott mindenről, ami a háznál történik, de Szabóval nem kezdett ki, nagyon is hatalmas ember volt; hanem ha valamelyik leány bajba jött, azt igen nagy élvezet kidobni!
-Csak a kisasszonynak kezet csókolni…! szólt máris bátortalanul szegény Ilus. Csak odakinn az utcán ragadta meg annak a csapásnak egész tudata, mely máról-holnapra reá zuhant. Néhány lépést ment maga elé céltalanul. Most először érezte magát fáradtnak, először érezte anyaságának a súlyát.
– Le kell ülni valahol, kissé pihenni, meggondolni, mitévő legyen.
Belépett a Múzeum-kertbe és leült egy padra. Hová legyen, mibe kezdjen? Előtte hancúroztak városi gyerekek. Dajkák, nevelőnők,kis porontyokat vezettek, tolókocsikban napoztattak kövér csecsemőket. Ez a látvány a szívébe szúrt Ilusnak. szegény kis kölyke, azt csak rongyokba teheti majd Tán okosabb lett volna megfogadni, amit Szabó úr parancsolt, elmenni valami bábához.Akkor nem lenne baj, nem lenne gond
– De ő nem akarta valahogy nem tudta megtenni.
Hát most mit tegyen, hová forduljon? Alkalmazást keressen, ilyen állapotban? anyja házától került a Kolozsvárra. Mert hogy sok testvérek voltak, azért kellett szolgálatra mennie. Hazamenni az anyjához? – szégyenszemre hazamenni, ezzel az idegen fattyúval a hasában, falu csúfjára, hogy onnan kiseprűzzék! És az a legény is nemsokára hazajön katonáéktól, az a legény, kivel eljegyezték volt utolsó este, mielőtt berukkolt vagy három éve.
– Hogy az így lássa őt, ilyen elesetten, és megvesse és kicsúfolja és leköpje! Nem! Nem!! Inkább meghalni, mint az ilyen szégyent! így ült, így töprengett Ilus azon a padon. Nem sírt, csak maga elé nézett.
Ha valahogy Klára kisasszony segítene rajta?! – De hiszen a német fraj azt mondta:-nem fogadja magát- az is megveti őt, az is piszkosnak tartja. Pedig jó lelkű, még meg is csókolta a múlt héten, mikor azt a levelet adta.. . Igaz, hogy akkor még nem tudta ..
Herceg Károly segíthet!
– Igen, hozzá fog elmenni. Annak a kedvéért Klára kisasszony tán.. . annak a kedvéért…! Feltápászkodott. Megint kézbe vette a kosártáskát és megindult.
Folytatom.

“Varga Ilus a komorna–3 részes—-2, része” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Kedves Babu!

    Gondolom, hogy akkor is voltak olyanok, akik ellen tudtak állni, ha másképp nem az úrnőjük segítségével. Inkább azért dobták volna ki, mert nem hajlandó, mint így, hogy már babát vár egy olyan férfitól, aki nem szereti és aki nyilván nem is ígért neki sem házasságot, sem védelmet. Persze, ez a Te történeted és voltak és vannak ma is önérzetes cselédek, akik azért a megalázó kis fizetésért nem hajlandók bármit megtenni.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. Kedves Rita!
    Nem volt törvényesen kötelező,de kötelezővé tették az alkamazók.
    Nincs semmi különös ebben ,mert régen sok ilyen eset történt és sok lány lett öngyilkos egy ilyen kis" játék" miatt,persze nem a lány hibájából!
    Köszönöm szépen ,hogy olvastad!
    Szeretettel…Babu

  3. Drága Eva.
    Régebb igen, kiszolgáltatott volt szinte minden cseléd,komorna,vagy szakacsné,akik nem tudtak sehogysem védekezni a támadásoktól
    Vagy kiállja a gazdagok "fajtalan törvényeit",vagy felmond.
    Hálásan köszönöm ,a kedves soraidat.
    Szeretettel…Babu

  4. Kedvrs Babu!

    Nagyon jól irtad meg a törtenetet a nők kiszolgáltatott helyzetérő,
    Szerencsétlen lányoknak nem sok választásuk volt, vagy hazamentek a falujukba, ahol megvetették őket, mert fattyut szültek, vagy az öngyilkosság. Talán Ilusnak jóra fordul a sorsa.
    Kiváncsian várom a folytatást.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  5. Kedves Babu!

    Nem tudom, hogy mennyire volt kötelező egy menyasszonynak lefeküdnie Szabó úrral, ráadásul az úrnő szobalányaként, akiről tudjuk – mármint az úrnőről- hogy jóindulatú, de akárhogy is, mocskos dolog ettől a Szabótól, ahogy bánik a cselédekkel.

    Izgalmas, olvasmányos írásodhoz gratulálok.

    Szeretettel: Rita(f)

  6. Kedves Eva!
    Nagyon sok regényt olvastam ehhez hasonló témával.Innen indult a gondolatom,hogy mennyi ilyen szerencsétlen,védtelen lány lett
    áldozata az akkori világban uralkodó társadalomnak.Voltak ,akik öngyilkosok lettek egy ilyen Szabó"úrhoz hasonló urak miatt.
    Nem voltak törvények erre vonatkozólag,úgy, hogy egy komorna feláldozása semmit sem jelentett nekik.Ha jól meggondolom
    Móricz Zsigmond "Arvácskája" is egy ilyen estre vezethető vissza.
    Nagyon szépen köszönöm ,kedves soraidat.:)
    Szeretettel…Babu

  7. Milyen szörnyű is lehetett az ilyen szegény kiszolgáltatott lányok sorsa. Sajnálom ezt a gyereket. Szépen megírtad kedves Babu a lelki vívódásait! Szeretettel: Éva

Szólj hozzá!