Ne nézd az anyját! 1. rész

Az 1970-es évek világa a hétköznapi emberek számára alig különbözött a maitól. No jó, néhány dologban igen, de akkor is voltak szerelmek, barátságok, ki nem mondott szavak, melyek belül dörömböltek a mellkasban, azután valahogy mégis ott ragadtak….
A korszak sajátossága fiúk számára a katonakötelesség, mely először három évig tartott, majd az időtartam fokozatosan csökkent, míg végül teljesen megszűnt. Általában huszonöt éves korukra a fiatalok párt választottak, és hamarosan megszületett az első gyermek is.

Aki látta őket, furcsállta e baráti társaságot. Hat fiú és egy lány. Utcabéli pajtások. A lány legfiatalabb közülük, szőke, kék szemű. Ismerték családi körülményeit. Apja iszik, anyja maga az élő gonosz boszorka. És még csak nem is mostoha. A maga ájtatosnak mondott életébe nem illett bele a tűzről pattant, vidám gyerek, ki elevenségével három fiún túltett. Mindent megpróbált. Főként fenyítést, jó suhogós vesszővel, hogy még egy hét múlva is ott éktelenkedett a vörös csík a soványka combon. Vékony csontos teste ívbe feszült, ahogyan a gyermeket ütötte. Az dacosan, összeszorított ajakkal tűrte. Míg kisebb volt sokáig vágyott anyja szeretetére, kamasz korára megértette, valamiért az nem szívleli. Mindezek ellenére jól tanult, osztálytársai szülei őt emlegették otthon:
– Bezzeg Magdi jó tanuló, nézd meg, hogyan élnek, borzalom.
A fiúk hordták magukkal, mintha húguk lenne. Kiszökött hozzájuk, mentek diszkóba. Anyja egy ilyen alkalommal utána kiáltott:
– Jó lesz, ha nem felejted el, hogy még csak tizennégy éves kurva vagy!
Hogy mire gondolt, mit csinálhatnak, ezt csak az ő torz agya tudhatná megmondani. A lány osztálytársai is jártak discoba, nem volt ebben akkor semmi furcsa.
A fiúk vigasztalták, nevetve mondták a szipogó gyereknek, bolond lukból bolond szél fúj. Egy autóban ültek, ő köztük. A hat lovagjával…. Úgy érezte, ha nem tarthatna velük, belehalna az otthon gyűlölködő posványába. Költségeit összedobták, vigyáztak rá, baj ne érje, de sok helyen nem is kellett fizetni neki, mert a lányoknak ingyen bejárást engedtek a klubok.

Azon az estén kezdődött. Misi, a legidősebb a társaságból, katonai behívót kapott. Természetes volt, hogy a búcsúztatón a lány is velük van. Máglyát raktak a tó partján, szalonnát nyársaltak, s mikor a fa leégett, a hamvadó parázs fénye világította meg arcukat. Közben a táskamagnó halkan játszotta kedvenc disco zenéiket. A lány narancslevet, a fiúk jóféle vörös házi bort ittak, melyet Misi apja hozott fel a pincéből, ez az ő ajándéka volt. Azokban az években nem számított már fiatalnak a fiú. Első behívóját kézhez kapva felmentést kért, a családfő betegségére hivatkozva, ki gerinc műtétje után hónapokig nyomta az ágyat. A gazdaság férfi nélkül maradt volna, így megengedték, hogy ne vonuljon be. A haladék lejárt, tovább nem lehetett húzni, abban az évben töltötte be huszonharmadik évét. Mindegyik barátja és osztálytársa letette már a kötelező szolgálatot. Őt nem vonzotta ez a férfit próbáló dolog, ahogy apja is nyilatkozik a katonakötelességről. Itthon élni, szabadon, mint a madár, az a neki való élet. Vidéki gyerekként nem kívánt mást sosem. Szakmát tanult, igen ügyes asztalos vált belőle, a jószágok mellett apja segítségével kis műhelyt alakított ki, hol javította az emberek bútorait. Új dolgokat is készített, főleg faragott padjai lettek népszerűek az utóbbi időben, és hintókat tervezett….
Azon az estén csendes volt. Nem félt a katonaságtól, de sajnálta a haverokat itt hagyni, és talán mást is….
– Aztán' az eskütételre meghívsz minket, igaz? – kérdezte Magdi, bátortalan mosollyal szája szegletén. – Mi a fiúkkal elmegyünk, akárhová kerülsz.
– És te is …- nézett Misi a lány szemébe -, te is jössz?
Volt ebben a néhány szóban valami furcsa, mely feltűnt a lánynak. Ő eddig semmit nem vett észre, mi a többiek számára régen világossá vált. Misi szerelmes volt belé. Hogy mióta, talán maga sem tudta volna megmondani, hiszen a tojáshéj a fenekén van Magdinak, tizenöt éves, most megy középiskolába. Mégis, ha látja a kék szempárt, amint türkiz zöld árnyalatot ölt mikor gazdája elkomolyodik, szíve szét akarja vetni belülről mellkasát. Ezért nem nősült meg, bár anyja folyton össze akarja boronálni valamilyen lánnyal. Nem akart úgy elmenni, hogy nem mondja meg titkát. Ivott egy kicsit, bátrabb lett…
A fiúk a hamvadó tüzet körülállva átkarolták egymás vállát. Halkan énekelték a magnóból hallatszó fülbemászó dallamot:
"Egy szép nyári este megismertelek,
megláttalak és megszerettelek…."

“Ne nézd az anyját! 1. rész” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Magdika! Van benne az is, de az igazi cél más. A szereplők félig kitalált, félig valós személyek. Most még kicsit lájtos…

  2. Kedves Éva!

    Jól sikerült visszahozni a 70 es éveket, sőt még a hatvanast is.
    (A férjem akkor volt katona.)
    Egy szép szerelem bontakozik ki? Kíváncsian várom a folytatást.
    Sok szeretettel,
    Magdi

  3. Kedves Babu Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Éva

  4. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy olvastad az írást. Célom volt a 70-es évek ide varázsolása egy pillanatra. A társaság igaz, persze a történet az csupán a fantázia szüleménye. A mi utcánkban 6 fiú volt és én a lány, nyilván ez nem tetszett mindenkinek. Szeretettel:Éva

  5. Kedves írásodat szeretettel olvastam.Gondolatomban egy indulófélben levő szerelem a téma.
    A fiatalság megszokott friss, üde gondolataival!
    Várom a folytatást.
    Gratulálok szeretettel…Babu(l)

  6. Kedves Éva!

    Nagyon szép írással rukkoltál elő. Szomorú, ha egy kislánynak ilyen anyja van, viszont az jó, hogy rendesek a haverok, nem élnek vissza a helyzetükkel, számíthat rájuk a kislány. Jó lenne tudni hogy alakult Misi és Magdi további sorsa, remélem, hogy a folytatásban kiderül.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!