A gyöngyhalász 2 rész

Natasha egy olyan országban él, ahol a férfi az úr. A nők jogait semmibe veszik. Vallásukat első helyen tartják, ha valaki eltér a hittől, súlyos büntetésre számíthat. Akár az életével is fizethet. Szerelemről szó sem lehet!
Szép ígéretek, melyek később szerte foszlanak. Állandó megaláztatások, a nők reményét vesztették, hogy valaha is találkoznak a szerelemmel.
Natasha menekülne, de nem tud, őrzik, védik. Gyönyörű hangja van. Családi ünnepségeken énekelt, mindenki szájtátva hallgatta. A szülei büszkék voltak rá.
Nem sejtették, hogy Natasha szíve szerelméért dobog. Nem tudta merre jár Abdul. Aki megfelelt volna az elvárásoknak, csak igen szegény, nincs rangja és ráadásul árva. Egy ilyen férfi mit keresne Natashánál, gazdag sejk lányánál. A kapuig sem tudna bejönni. A lány kérdezgette Jazminát, hogy tud-e valamit öccséről, de ő nem tudott válaszolni.
– Még mindig nem felejtetted el? Már három éve, hogy elment, senki nem tudja hova. Nem tudjuk, hogy él-e még. Natasha ne várj rá, egyébkéni is azt beszélik, hogy hamarosan férjhez adnak.
– Mi? Mit beszélnek?
– Már kinézték neked a vőlegényt!
– Nem tehetik, nem tehetik! – kiáltotta a lány, akit Jazmina csendre intett, még meghalhatja valaki.
– Van egy ismerősöm, akit megkérhetek, hogy nézzen utána öcsémnek.
– Kérlek Jazmina, ha szeretsz engem és az öcsédet, akkor segítesz nekünk.
Jazmina, megsajnálta a lányt, és szerette volna az öccsét is látni, tudni róla. Meg ígérte Natashának, hogy ha megtalálják testvérét, akkor valamiképp segíti boldogságukat. Natasha énekelni tanult, az énektanárnő, szerette, a csalogány hangú lányt, baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Alíznak hívják az édesapja arab, az édesanyja Amerikai. A lány csodaszép. Minden férfinak eláll a szava, ha ránéz. Csodálatos fekete szemek, amit édesapjától örökölt, és dús fekete haját. Édesanyja báját, kedvességét, segítőkészségét, gyönyörű testét örökölte.

Natasha, ahogy az évek múltak mindig szebb és szebb lett.
Hollófekete haját, csodaszép arcát, kedvességét, műveltségét, kecses alakját, az ének tudását minden fiatal irigyelte. Volt is rosszindulatú megjegyzés, éneklések után. Barátnője egy volt, az is Alíz. Zárkózott lány, nyelveket tanult, Angolt és Franciát, amit szintén Alíz tanított. Natasha szomorúsága feltűnt Alíznak. Sokat gondolkodott, hogy meg merje-e kérdezni, hogy mi bántja. Egy nap vásárolni indultak, Alíz és Natasha, természetesen kísérettel. A két lány annak is örült, hogy kijöhettek a palotából. Jó kedvel indultak útnak, mielőtt elmentek megígértették velük, hogy jól viselkednek és vigyáznak egymásra.
Bementek egy nagy bevásárlóközpontba, azonnal a ruhákat nézték meg, átmentek a következő butikba és egy ékszer üzlet mellett mentek el. Natasha benézett és mintha Abdult látta volna.
– Alíz, kérlek menjünk be az ékszerboltba, Natasha háttal állt a férfinak, akit megpillantott, nem mert megfordulni. Mereven nézte a kirakatban kitett aranyakat. Közben hallgatta a két férfi alkudozását. Gyöngyöt akart eladni a fiatal férfi, a tulajdonos alkudozott vele.
– De értse meg kérem én Sri-lankán gyűjtöttem ezeket a gyöngyöket. Ezek a legértékesebbek az egész világon.
Natasha felismerte Abdult, hangjáról, kedves őszinte, becsületes üzleti ajánlatairól. Odafordult, hát, és megkérte Abdult, hogy mutassa meg gyöngyöket. Abdulnak földbe gyökerezett a lába, amikor ráismert Natashára. Ám a kísérő benézett a kirakaton és hirtelen odaállt a lány mellé.
– Kérem – mondta a lány a kísérőnek -, beszélje meg a fiatalemberrel, hogy hozza be a palotába a gyöngyöket, apámnak látni kell. A kísérő bólintott, a két fiatal nem mert egymásra nézni, nehogy felfedezzék, hogy ismerik egymást.
Eltelt egy hét, és a palotába érkezett egy fiatal ember, aki azt mondta, hogy a gazdája küldte, hogy hozza el a gyöngyöket. Messze földről érkeztek ide és a gazdája a leghíresebb, leggazdagabb ember, saját országában, csodálatos ékszerekkel, gyöngyökkel kereskedik…