Timmy 2/2. rész

A rendőrök körbefogták az épületet. A drogkartell tagjai látták őket, de ugyanakkor sejtették, hogy lesznek még itt többen is, láthatatlanul. Aztán megérkezett a felszólítás, hogy adják meg magukat, és akkor életben maradnak.

– Életben, persze! Na fiúk, kinek kell egy kétszer kettes hűvös cella a barátnőtök forró ölelései helyett? – nevetett fel a Big P, a banda vezetője. – Aki betoji és meg akarja adni magát, most szóljon!

Odakint a rendőrök mozgolódni kezdtek, már a lerohanást készítették elő. Timmy tudta, hogy már nem kellene itt lennie. Úgy volt megbeszélve, hogy mérföldekre lesz a rajtaütéskor. De Big P talán megsejtett valamit, mindenesetre nem engedte el maga mellől Timmy-t. Pedig most a férfi bárhol máshol szívesebben lett volna, mint Big P oldalán. Előkapta a telefonját: ujjai villámsebességgel járt az érintőképernyőn, és néhány jól begyakorolt mozdulattal bekapcsolta a hangrögzítést a telefonon, aztán lezárta és újra zsebre vágta. Az egész alig volt több négy másodpercnél.

– Utolsó felszólítás! Kezeket fel és kifelé, különben behatolunk és nincs kegyelem annak, akinek a kezében fegyvert látunk! – hallatszott az újbóli felszólítás.

Timmy felállt és az ajtóhoz lépett, hogy óvatosan kinézzen. Tudta, hogy a rendőri egységek még nem fognak lőni. A rendőrök hagynak esélyt és időt a helyzet áttekintésére a bent levőknek.

– Mit csinált, Timmy! azonnal gyere vissza!
– Nyugi, főnök, nem legyek ki! – azzal kinyitotta az ajtót. Megállt a küszöbön, körbenézett, majd mintegy két-három másodperc után visszacsukta az ajtót. Meglátta a közvetlen felettesét. Megvolt a szemkontaktus. Már tudják, hogy még bent van. Hogy valami félresikerült. De tudta, hogy nem fognak visszavonulni, csak óvatosabbak lesznek, hogy az ő életét kíméljék. Úgy fognak eljárni, mintha túsz is lenne az épületben, épp csak túsztárgyalót nem fognak hívni…
– Na mi van, Timmy? Miért volt olyan fontos kinézni?
– Nyugi, Big P! Csak megnéztem, hányan vannak. Látod, hogy nem lőttek le! – adta a flegmát a főnök felé.
– És hányan vannak?
– Legalább húsz zsarut láttam kint. De van kint két rabszállító is messzebb és három csapatszállító autó. Szóval valahol a ház mögött is kell legyenek. Valószínűleg körbevették az épületet. Esélyünk sincs. Mind itt fogunk megdögleni, főnök. – jegyezte meg flegmán, miközben a zsebébe nyúlt, elővett egy rágót, kicsomagolta és a szájába tömte.
– Hogy mondhatsz ilyet? Talán inkább meg szeretnéd adni magad nekik? A sitten is elérlek, és kicsinállak, ha ki mersz menni megadni magad!
– Szerintem kettőből választhatunk. Egy: megadjuk magunkat és sittre kerülünk. Kettő: fegyverrel harcolunk a rendőrök ellen, és akkor még van kábé öt perc hátra az életünkből.
– Gyáva vagy, Timmy!
– Gyávának tartasz? Annak tartotok ti is? – nézett körbe a többieken, de azok csöndben figyelték a főnök és a kis kedvence szópárbaját. Timmy látta rajtuk, hogy be vannak rezelve. Talán csak a Colos és Manny az a kettő, aki még most sem fél, mert annyira nem gondolkodnak, csak teljesítik Big P parancsait. Márpedig azt még nem kapták parancsba, hogy félniük kell… – Akkor ezt figyeljétek, mennyire vagyok gyáva!

Azzal odalépett az ajtóhoz és kitárta. De nem maradt ott, hanem lépett tovább az ablakokhoz, és mindegyiken egyesével kihúzta a függönyt.

– Ne csináld, Timmy, mert azt hiszem megkergültél és én lőlek le, még mielőtt a zsaruknak esélyük lenne rá! – förmedt rá Big P.
– Tudod mit? – fordult felé Timmy, és tervei szerint utoljára nézett a drogkartell főnökének szemébe. – Én nem lövetem le magam miattad! Megadom magam! – azzal fogta magát, és az ajtóhoz sétált, felemelt kezekkel.

Kintről egyből hallatszottak a "Végig feltartott kezekkel, lassan jöjjön ki és a ház előtt feküdjön hasra!" – kiabálások. Megállt az ajtóban.

– Gyáva vagy, Timmy, ha megadod magad, de akkor kicsinállak!
– Sokkal bátrabb vagyok, mint hiszed! Nincs esélyed menekülni! Ha élni akarsz, inkább te is add meg magad!- válaszolta, mire a főnök a képébe nevetett.
– Megismétlem: gyáva vagy! De visszajössz, mert én azt mondom, és fegyverrel fedezel engem! – parancsolta Big P.
– Körbe van véve az épület, innen máshová nem mehetsz csak a sittre vagy a hullaházba, hát nem látod?
– Mi vagy te, valami ki***tt zsaru, hogy ezt így megmondod? – nevetett fel kényszeredetten Big P.

Timmy megrázkódott egy pillanatra, mintha pofon ütötték volna és visszafordult Big P felé. Közben önérzetesen kihúzta magát, az állát felszegte miközben a kezeit leengedte, hiszen neki nem adja meg magát. A hangja remegett, amikor megszólalt, de nem a félelemtől, hanem a dühtől Elszúrta. Tudta, hogy elszúrta…

– Mit mondtál rám?
– Azt, hogy zsaru vagy! Egy nyomorult seggfej informátor vagy, igaz? Eltaláltam? – fújta fel magát a főnök egy pillanat alatt, és a fegyverét Timmy-re fogta, csakúgy, mint a többiek.

A rendőrök helyi vezetője mindent látott kintről, de nem tudott közbelépni, mert biztos volt benne, hogy ha ők tüzet nyitnak, akkor a bentiek is azt teszik, és tüzet nyitnak – Timmy-re. Kénytelenek voltak egyelőre várni, mivel a mesterlövész sem látta tisztán Big P-t.
Timmy közben a főnökkel szemben állva elővette a fegyverét, kibiztosította, de nem emelte a főnökre, csak kezében tartotta lövésre készen. A hangja már egész nyugodt, szinte vészjósló volt, ahogy megszólalt:

Nem vagyok informátor, és seggfej sem vagyok. Ellenben rendőrnyomozó vagyok, és az életcélomnak tekintettem az ilyen kábítószer-terjesztők stricik lebuktatását, mint amilyenek ti is vagytok!

Ahogy a főnök rálőtt Timmy-re, csak a bal karját találta el. Timmy viszonozta a tüzet, és a bal válla alatt találta el kétszer is Big P-t.
A rendőrök a lövések hangjaira egyből rohamra indultak, hiszen tudták: egy közülük van bent veszélyben.
A rajtaütés végére viszont nem csak a rosszfiúk feküdtek három ember kivételével holtan a kertvárosi kis házikó padlóján, hanem Timmy is, aki ugyan a főnök lövését elkerülte, de Colos lelőtte egy pillanattal az előtt, hogy ő is holtan bukott a földre. A szemközti ház tetején hasaló mesterlövész látta, hogy Timmy-re akar lőni, és leszedte – de egy tizedmásodperccel elkésett…

– Így történt. Tudta, hogy valószínűleg nem éli túl, mégis volt lelkiereje még a felvételt is bekapcsolni, hogy legyen bizonyítéka az önvédelemre…! Az utolsó szavait a telefonja rögzítette… Még mindig nem hiszi, hogy a fia egy hős volt, asszonyom?
– Oh, Istenem, Timmy drágám, fiacskám! – fakadt újra sírva a nő.
– Most már érti, miért akarok ünnepélyes temetést rendezni neki. Hiszen a két legértékesebb dolgot áldozta fel azért, hogy sokak életét megmenthesse: a becsületét és az életét. Az életét sajnos nem tudom visszaadni, de a nevét tisztázni tudom, és meg is teszem! Ez a legkevesebb, amit megérdemel, de sajnos csak ennyit tudok már tenni érte…
– Köszönöm, hogy mindezeket elmondta, parancsnok úr… Hát mégis jó gyerek volt! – mosolygott az asszony a könnyein át korábbi bevetésparancsnokra.

– vége –

“Timmy 2/2. rész” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Én már megszoktam Kata "fiús" műveit, azon csodálkoznék, ha nem olyant írna.

    Szeretettel olvastam.

    Rita(f)

  2. Kedves Éva!

    Érdekes kérdés… Furcsa az ízlésem amúgy is, mert olvasok én Hedwig Courths-Mahlertől (szerelmes regények) kezdve Dale Brownig és Patrick Robinsonig (katonai akcióthrillerek) mindent. De szerintem az a lényeg, hogy mindenki szeresse és otthon érezze magát abban a témában, amiről ír, és akkor hiteles is lesz. Különben csak iskolai dolgozat…

    Szeretettel köszönöm kedves szavaidat:
    Kata (l)

  3. Kedves Magdi!

    Igen, legalább kiderült számára is a fiáról, hogy nem volt rossz ember, még ha annak látszott is. Mert sokszor az emberek annyira jól mutatják magukat valamilyennek, hogy a többiek el is hiszik, és nem néznek az álarc mögé… De legalább ez az elégtétele meglett, hogy becsületesnek tudhatta mégiscsak a fiát, nem gazembernek.

    Köszönöm szépen a kedves szavaidat!
    Kata (l)

  4. Kedves Kata! Nekem csak az jár a fejemben, hogy lehet, hogy egy csaj ilyen írást adjon ki a kezei közül? Vagy jobb lesz, ha ráébredek, hogy az íróknál nincsenek ilyen megkülönböztetések, CSAK ÍRÓ VAN ÉS KÉSZ? Gratulálok ehhez a cseppet sem könnyed íráshoz! Szeretettel: Éva

  5. Kedves Kata!

    Megható történet, végül az anya is elhitte, hogy a fia egy hős, aki eljátszotta a rossz fiút,, hogy a jó ügyet szolgálja.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!