Timmy 2/2. rész

A rendőrök körbefogták az épületet. A drogkartell tagjai látták őket, de ugyanakkor sejtették, hogy lesznek még itt többen is, láthatatlanul. Aztán megérkezett a felszólítás, hogy adják meg magukat, és akkor életben maradnak.

– Életben, persze! Na fiúk, kinek kell egy kétszer kettes hűvös cella a barátnőtök forró ölelései helyett? – nevetett fel a Big P, a banda vezetője. – Aki betoji és meg akarja adni magát, most szóljon!

Odakint a rendőrök mozgolódni kezdtek, már a lerohanást készítették elő. Timmy tudta, hogy már nem kellene itt lennie. Úgy volt megbeszélve, hogy mérföldekre lesz a rajtaütéskor. De Big P talán megsejtett valamit, mindenesetre nem engedte el maga mellől Timmy-t. Pedig most a férfi bárhol máshol szívesebben lett volna, mint Big P oldalán. Előkapta a telefonját: ujjai villámsebességgel járt az érintőképernyőn, és néhány jól begyakorolt mozdulattal bekapcsolta a hangrögzítést a telefonon, aztán lezárta és újra zsebre vágta. Az egész alig volt több négy másodpercnél.

– Utolsó felszólítás! Kezeket fel és kifelé, különben behatolunk és nincs kegyelem annak, akinek a kezében fegyvert látunk! – hallatszott az újbóli felszólítás.

Timmy felállt és az ajtóhoz lépett, hogy óvatosan kinézzen. Tudta, hogy a rendőri egységek még nem fognak lőni. A rendőrök hagynak esélyt és időt a helyzet áttekintésére a bent levőknek.

– Mit csinált, Timmy! azonnal gyere vissza!
– Nyugi, főnök, nem legyek ki! – azzal kinyitotta az ajtót. Megállt a küszöbön, körbenézett, majd mintegy két-három másodperc után visszacsukta az ajtót. Meglátta a közvetlen felettesét. Megvolt a szemkontaktus. Már tudják, hogy még bent van. Hogy valami félresikerült. De tudta, hogy nem fognak visszavonulni, csak óvatosabbak lesznek, hogy az ő életét kíméljék. Úgy fognak eljárni, mintha túsz is lenne az épületben, épp csak túsztárgyalót nem fognak hívni…
– Na mi van, Timmy? Miért volt olyan fontos kinézni?
– Nyugi, Big P! Csak megnéztem, hányan vannak. Látod, hogy nem lőttek le! – adta a flegmát a főnök felé.
– És hányan vannak?
– Legalább húsz zsarut láttam kint. De van kint két rabszállító is messzebb és három csapatszállító autó. Szóval valahol a ház mögött is kell legyenek. Valószínűleg körbevették az épületet. Esélyünk sincs. Mind itt fogunk megdögleni, főnök. – jegyezte meg flegmán, miközben a zsebébe nyúlt, elővett egy rágót, kicsomagolta és a szájába tömte.
– Hogy mondhatsz ilyet? Talán inkább meg szeretnéd adni magad nekik? A sitten is elérlek, és kicsinállak, ha ki mersz menni megadni magad!
– Szerintem kettőből választhatunk. Egy: megadjuk magunkat és sittre kerülünk. Kettő: fegyverrel harcolunk a rendőrök ellen, és akkor még van kábé öt perc hátra az életünkből.
– Gyáva vagy, Timmy!
– Gyávának tartasz? Annak tartotok ti is? – nézett körbe a többieken, de azok csöndben figyelték a főnök és a kis kedvence szópárbaját. Timmy látta rajtuk, hogy be vannak rezelve. Talán csak a Colos és Manny az a kettő, aki még most sem fél, mert annyira nem gondolkodnak, csak teljesítik Big P parancsait. Márpedig azt még nem kapták parancsba, hogy félniük kell… – Akkor ezt figyeljétek, mennyire vagyok gyáva!

Azzal odalépett az ajtóhoz és kitárta. De nem maradt ott, hanem lépett tovább az ablakokhoz, és mindegyiken egyesével kihúzta a függönyt.

– Ne csináld, Timmy, mert azt hiszem megkergültél és én lőlek le, még mielőtt a zsaruknak esélyük lenne rá! – förmedt rá Big P.
– Tudod mit? – fordult felé Timmy, és tervei szerint utoljára nézett a drogkartell főnökének szemébe. – Én nem lövetem le magam miattad! Megadom magam! – azzal fogta magát, és az ajtóhoz sétált, felemelt kezekkel.

Kintről egyből hallatszottak a "Végig feltartott kezekkel, lassan jöjjön ki és a ház előtt feküdjön hasra!" – kiabálások. Megállt az ajtóban.

– Gyáva vagy, Timmy, ha megadod magad, de akkor kicsinállak!
– Sokkal bátrabb vagyok, mint hiszed! Nincs esélyed menekülni! Ha élni akarsz, inkább te is add meg magad!- válaszolta, mire a főnök a képébe nevetett.
– Megismétlem: gyáva vagy! De visszajössz, mert én azt mondom, és fegyverrel fedezel engem! – parancsolta Big P.
– Körbe van véve az épület, innen máshová nem mehetsz csak a sittre vagy a hullaházba, hát nem látod?
– Mi vagy te, valami ki***tt zsaru, hogy ezt így megmondod? – nevetett fel kényszeredetten Big P.

Timmy megrázkódott egy pillanatra, mintha pofon ütötték volna és visszafordult Big P felé. Közben önérzetesen kihúzta magát, az állát felszegte miközben a kezeit leengedte, hiszen neki nem adja meg magát. A hangja remegett, amikor megszólalt, de nem a félelemtől, hanem a dühtől Elszúrta. Tudta, hogy elszúrta…

– Mit mondtál rám?
– Azt, hogy zsaru vagy! Egy nyomorult seggfej informátor vagy, igaz? Eltaláltam? – fújta fel magát a főnök egy pillanat alatt, és a fegyverét Timmy-re fogta, csakúgy, mint a többiek.

A rendőrök helyi vezetője mindent látott kintről, de nem tudott közbelépni, mert biztos volt benne, hogy ha ők tüzet nyitnak, akkor a bentiek is azt teszik, és tüzet nyitnak – Timmy-re. Kénytelenek voltak egyelőre várni, mivel a mesterlövész sem látta tisztán Big P-t.
Timmy közben a főnökkel szemben állva elővette a fegyverét, kibiztosította, de nem emelte a főnökre, csak kezében tartotta lövésre készen. A hangja már egész nyugodt, szinte vészjósló volt, ahogy megszólalt:

Nem vagyok informátor, és seggfej sem vagyok. Ellenben rendőrnyomozó vagyok, és az életcélomnak tekintettem az ilyen kábítószer-terjesztők stricik lebuktatását, mint amilyenek ti is vagytok!

Ahogy a főnök rálőtt Timmy-re, csak a bal karját találta el. Timmy viszonozta a tüzet, és a bal válla alatt találta el kétszer is Big P-t.
A rendőrök a lövések hangjaira egyből rohamra indultak, hiszen tudták: egy közülük van bent veszélyben.
A rajtaütés végére viszont nem csak a rosszfiúk feküdtek három ember kivételével holtan a kertvárosi kis házikó padlóján, hanem Timmy is, aki ugyan a főnök lövését elkerülte, de Colos lelőtte egy pillanattal az előtt, hogy ő is holtan bukott a földre. A szemközti ház tetején hasaló mesterlövész látta, hogy Timmy-re akar lőni, és leszedte – de egy tizedmásodperccel elkésett…

– Így történt. Tudta, hogy valószínűleg nem éli túl, mégis volt lelkiereje még a felvételt is bekapcsolni, hogy legyen bizonyítéka az önvédelemre…! Az utolsó szavait a telefonja rögzítette… Még mindig nem hiszi, hogy a fia egy hős volt, asszonyom?
– Oh, Istenem, Timmy drágám, fiacskám! – fakadt újra sírva a nő.
– Most már érti, miért akarok ünnepélyes temetést rendezni neki. Hiszen a két legértékesebb dolgot áldozta fel azért, hogy sokak életét megmenthesse: a becsületét és az életét. Az életét sajnos nem tudom visszaadni, de a nevét tisztázni tudom, és meg is teszem! Ez a legkevesebb, amit megérdemel, de sajnos csak ennyit tudok már tenni érte…
– Köszönöm, hogy mindezeket elmondta, parancsnok úr… Hát mégis jó gyerek volt! – mosolygott az asszony a könnyein át korábbi bevetésparancsnokra.

– vége –

“Timmy 2/2. rész” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Érdekes kérdés… Furcsa az ízlésem amúgy is, mert olvasok én Hedwig Courths-Mahlertől (szerelmes regények) kezdve Dale Brownig és Patrick Robinsonig (katonai akcióthrillerek) mindent. De szerintem az a lényeg, hogy mindenki szeresse és otthon érezze magát abban a témában, amiről ír, és akkor hiteles is lesz. Különben csak iskolai dolgozat…

    Szeretettel köszönöm kedves szavaidat:
    Kata (l)

  2. Kedves Magdi!

    Igen, legalább kiderült számára is a fiáról, hogy nem volt rossz ember, még ha annak látszott is. Mert sokszor az emberek annyira jól mutatják magukat valamilyennek, hogy a többiek el is hiszik, és nem néznek az álarc mögé… De legalább ez az elégtétele meglett, hogy becsületesnek tudhatta mégiscsak a fiát, nem gazembernek.

    Köszönöm szépen a kedves szavaidat!
    Kata (l)

  3. Kedves Kata! Nekem csak az jár a fejemben, hogy lehet, hogy egy csaj ilyen írást adjon ki a kezei közül? Vagy jobb lesz, ha ráébredek, hogy az íróknál nincsenek ilyen megkülönböztetések, CSAK ÍRÓ VAN ÉS KÉSZ? Gratulálok ehhez a cseppet sem könnyed íráshoz! Szeretettel: Éva

  4. Kedves Kata!

    Megható történet, végül az anya is elhitte, hogy a fia egy hős, aki eljátszotta a rossz fiút,, hogy a jó ügyet szolgálja.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!