A gyöngyhalász 3. rész

A sejket kíváncsivá tette, az értékes gyöngyök gazdája. Értett hozzá, valóban a világ legszebb példányai, amiket látott.
Drága lányának a csodálatos hangú Natashának, jóságáért, szerénységéért, bájosságáért, szorgalmáért különleges ajándékkal szeretné meglepni születésnapjára. Tizenhét éves lesz, lassan keresni kell számára vőlegényt. Feleségével már beszéltek róla, ám akit kinéztek, nem bizonyult megbízhatónak.
A sejk imádta egy szem gyönyörű lányát, bármit megadott volna boldogságáért.
Családban a sejk testvér öccsének esküvőjére készültek a szomszéd palotába. Abdul értesült róla, hogy Natasha is ott lesz, énekelni fog. Mire Natasha sorra került az énekléssel, több ezer csillag ragyogta be az eget. Csodás volt az este, a hold sugarai megvilágították a földet. A meleg, kissé enyhült.
Abdul, meghívatta magát az esküvőre, mint messzi földről érkezett gazdag kereskedőt. Szeretett volna a lány közelében lenni. A fiúval, akit megbízott a gyöngyök árusitásával, jó barátságba került, minden titkát megosztotta vele. Úgy érezte, kell egy szövetséges. Aliban megbízott. Kérte, hogy legyen segítségére, hogy Natashával tudjon beszélni. Ali jobbnak látta, ha előbb a sejkkel összebarátkoznak. Abdul kitalálta, hogy a legszebb, legértékesebb gyöngyöt ajándékozzanak a sejknek.
– Meglátod, felfigyel rád a sejk!
– Ali neked adom a szívem, mert ebben a gyöngyben benne van. Ha nem kerül Natashához, nincs értelme, hogy tovább próbálkozzam.
– Mást kell kitalálni, talán megszöktetem.
– Ne Abdul, nyerjük meg a sejket, akkor nem lesz bántódásunk.
– Rendben!
– Ha nem sikerül tervünk, akkor, mi lesz?
– Ki kell dolgozni a szöktetési tervet. Gyors autókat, ügyes embereket kell keresni. Mert gyorsan el kell hagyni a várost. Mindent elő kell készíteni.
Egy kis repülőgép várakozik, ami elviszi őket Sri Lankára ott, nem találnak rá. A hely, ahova idegen be nem léphet. Abdul tulajdona.
– Tessék, itt van a gyöngy, add oda a sejknek és mutass rám, hogy én küldtem. Remélem, magához hív, és felajánlja, tartsak velük. Így találkozhattok Natashával is.
A lány kezeit tördelte, mikor meglátta, Abdul szülei arra gondoltak, hogy az éneklés miatt lámpaláza van. Ennyi ember előtt még nem énekelt. Anyja nyugtatgatta, arcát simogatta, karjába tartotta, amíg sorra nem került. Majd kiállt a közönség elé és csodálatos hangon elkezdett énekelni.
Közben figyelte Abdult és barátját, tudta, érezte, hogy készülnek valamire. Látta, hogy Ali odalép apjához, és valamit átad neki, apja ránézett Abdulra, és intett a fejével. Valószínű, hogy beszélni akar vele, de Abdul nem mozdult. Alinak mondott valamit a sejk, aki elindult Abdul irányába.
– Fejbólintásra nem megyek – gondolta Abdul, most már én is gazdag vagyok, adja meg a tiszteletet.
Ali megjelent Abdulnál, és kérte, hogy menjen, a sejk szeretne vele beszélni. Natasha mindezt végignézte, zavarában olyan hangosan énekelt, hogy bele rengtek a falak.
Az emberek szájtátva ámultak a csodálatos búgó hang hallatán. Autó érkezett, de a hangos mulatozás közben senki nem hallotta, nem vették észre.
A sejk is csodálkozott, hogy lánya így kitesz magért, de arra nem számított, hogy beugrik egy autóba és elszáguldanak vele.
Ali kimentette, vitte a kisrepülő felé szélsebesen. Natashát beültették a repülőbe, ami azonnal indult. A lány rettenetesen félt, amíg Ali, el nem magyarázta neki, hogy Abdul is jön utánuk. A repülő landolt Sri Lankán. A lány meglátott egy csodaszép házat, gyönyörű kertet, a ház mellett csörgedező patakot. A víz olyan tiszta, hogy inni lehetett volna belőle.
Natashát személyzet várta, lesték minden kívánságát. A lány nagyon aggódott Abdulért.
Elmúlt már éjfél, amikor autók hangját hallotta, kinézett az ablakon és látta, hogy Jazmina, csomagokkal kezében tart a ház felé. A lány szaladt elébe, nagyon örült, hogy legalább Jazmina vele van.
– Abdul hol van? Látni akarom.
– Amiatt, hogy ne legyen feltűnő távozásunk, még marad és segítségét felajánlja apádnak, keresésedben.

Elmúlt már egy hét de Abdul nem jelentkezett, valaki felismerte, és besúgta a sejknek, aki azonnal börtönbe zárta, vallatta.
Abdul mindent tagadott.
Egy gyerekkori baráttal, szökését tervezték.
Van egy régi ismerős, aki jó pénzért vállalta a cserét, Abdul kimentik, őt összeverik és bezárják Abdul helyett a börtönbe.
Megbeszélték, hogy mikor már jó messze járhatnak, nagy ordításba kezd. A börtönőrök, rohannak, hogy megnézzék mi történt.
A fiú elmondta, hogy őt majdnem halálra verték, és a tettesek egy nagy autóra ugráltak fel, fegyverkezve, gyorsan elhajtottak, őt pedig bezárták a fogdába.
A sejk és felesége magukon kívül voltak. A legdrágább kincsük a lányuk nincs többé, apjának csalogánya, szeme fénye.
Nincs mit tenni, kerestette évekig, nem találta, mintha a föld nyelte volna el. Már majdnem teljesen lemondtak róla, amikor Natasha felhívta szüleit, kérte, hogy látogassák meg unokáikat, szeretettel, várják őket, egy feltétellel, ha nem akarják visszavinni a palotába.

“A gyöngyhalász 3. rész” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Magdika, és Éva!
    Köszönöm, hogy mesémet olvastátok.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  2. Örülök, hogy jól végződött ez az érdekes történet! Szeretettel olvastalak:Éva

  3. Szia Rózsa,

    Minden jó, h a vége jó! Mint egy igazi mesében.
    Élmény volt olvasni.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!