Ne nézd az anyját! 4. rész

Vargáék meglepődve fogadták a hívogatni jövő fiatalokat. Ez akkor tetőzött, mikor Ildikó előadta, szeretné, ha Jocót Magdi kísérné, mint első koszorúslány, mert vőlegényének nincs ilyen korú lány rokona! Őt Misi fogja vezetni, ami egyértelművé tette, hogy a házasságkötést követően Misi Magdi párja lesz.
– Van ez ellen valami kifogásod? – kérdezte kedvesen a lányt a menyasszony, látva, hogy annak arca bíbor színűre változik. A szín anyja szemét sem kerülte el.
– Már hogy volna – szólt bele a beszélgetésbe -, hiszen sülve-főve együtt haverkodtak itt az utcában!
– De a ruha..- suttogta Magdi, feszengve.
– A ruhát én fizetem – dörmögött Lajos, az apa -, kerül amibe kerül. Az én rokonságom, nem vallunk szégyent.
Feleségének még lett volna mondanivalója, de látva a szikrázó tekintetet, csendben maradt.

A nagymama gyönyörködve nézte a szőke hajzuhatagot, melyet szeretettel bontogatott.
– Tudod, kicsikém, nekem ugyanilyen színű hajam volt. Azon csodálkozom, hogy anyád még nem vágatta le.
– Többször akarta, de apa és én sosem egyeztünk bele.
Majd szembefordult nagyanyjával:
– Mondd nagymama, ők hogyan ismerkedtek meg? És…. és….
A szavak nehezen jöttek belőle, apró könnyek kezdtek arcán végigpörögni.
Az idős asszony átkarolta, csitítva ringatta:
– Mi a baj kicsim? – kérdezte, bár tudta ő nagyon jól, mi bántja a gyermeket, ki mindig ide menekült anyja gonoszsága elől.
-…. én olyan rossz vagyok, vagy csúnya, hogy engem nem lehet szeretni?
A kérdés régen benne volt a lányban. Olyan régen, hogy nem emlékezett rá, mióta.
– Te egy édes gyerek vagy – szorította az karjaiba, és érezte könnyei torkát fojtogatják.
Azután úgy gondolta, lesz, ami lesz, egyszer valakinek el kell mondania az igazságot.

– Tudod apádnak nagyon nehéz élete volt, és van. Húsz évesen külföldre szökött, úgy mondták ezt, disszidált. Akkor már újságíró tanonckodott. Egyetemre járt, szellemes volt, kedves, mindenki szerette. Ebben nem sokat változott, hidd el – nézett unokája szemeibe -, csak…. az élet kegyetlenül elbánt vele. Talán éppen azért, mert jó ember. Nem bírt kint maradni, hazahúzta a szíve. Itthon osztályellenség lett, fekete listára került. Látod, hol dolgozik..
– Építkezésen – szólt közbe a lány.
– Igen – bólintott könnyekkel szemében a nagymama. – Mert sehová máshová nem engedték. Miután hazajött, bevitték a rendőrségre, összeverték, hetekig nyomta az ágyat. Nem szólt senkihez, szerintem szégyellte magát, ki tudja miket csináltak vele odabent…. Ha Feri bácsi nincs, tudod jó pár éve meghalt már, talán sosem kel ki az ágyból. Ő értette meg vele, nem tett semmi rosszat, és nem volt gyenge, mikor a kínzások alatt ….
Megtörölgette szemeit, mélyet sóhajtott. Nehéz volt neki erről beszélni, de el akarta mondani ha már belekezdett.
– Megtört ember lett. Ilyen állapotban ismerkedett meg anyáddal. Ő is a börtönben volt, csak… csak más miatt.
Azt már nem tette hozzá, prostitúcióért zárták el a nőt, nem akarta unokája fájdalmát fokozni.
– Mikor kiengedték őket, együtt jöttek haza. Hamar kiderült, nem való ide. Délig aludt, dolgozni nem akart, de a pénzt nagyon szerette. Szinte azonnal terhes lett, és nem sokára megszülettél. Azt hittem, megváltozik, de szinte eszét vesztette. Apád akkor még nem ivott, tűrte dühkitöréseit, melyhez valami furcsa vallási fanatizmus társult. Nem tudni, hogy ez a kettő miként fér össze, de ő ilyen. Akkor lett még bonyolultabb az életünk, mikor apád egy majálison megismerkedett Feri bácsi unokahúgával, ki Pestről jött le. Apád és Helga egymásba szerettek. Szerelem első látásra, ez mindenki számára nyilvánvaló volt, tudod, itt a faluban sasszeme van az embereknek. Akkor te két éves voltál. El akarta hagyni anyádat, aki mint a fúria esett neki, az arcát összekarmolta, úgy, hogy hetekig nem tudott az utcára kimenni. Azt ordítozta, ha nem felejti el a nőt, levisz téged a tóhoz, és belefojt. Tudtuk, képes lett volna megtenni. Rendőrségre nem mehettünk, feketelistásként a hatóságot kerülni kellett. Így szakítottak Helgával, de apád sosem feledte el. Anyád ezt tudja, nemhiába ordít örökké, Lajosnak pedig nincs ereje vele szembeszállni. Hányszor mondták neki a barátai, zavarja el a háztól. Azzal érvelt, a gyermekét nem szakítja el az anyjától. Mert azért anyád mindig azon igyekezett, akkor bántott, ha ő nem volt itthon. A barátokat elmarta mellőle, egyedül Feri bácsi maradt meg neki haláláig. Sajnos az ivásról ő sem tudta lebeszélni. Így, hogy meghalt, már nem is fogja.
A lány zokogva simult nagyanyjához, együtt siratták Varga Lajost, azt a fiatalembert, ki a szerencsétlen körülmények összejátszásával mára árnyéka lett a szépreményű újságírónak.

Magdi nyitott szemmel feküdt ágyában. Olyan izgatott volt, mint talán életében még sosem. Holnap mennek az esküvőre. Apja beváltotta ígéretét. A türkiz színű ruha maga az álom. Még cipőt is kapott hozzá, és estére új farmert, tölcsér ujjas szőttes blúzzal. Varga magának öltönyt vásárolt, inget, új lábbelit. Lerítt róla, régen látott, ideutazó rokonai előtt nem akar szégyent vallani. Hogy honnan vette a pénzt, felesége nem merte megkérdezni, mert mióta erre a lakodalomra készültek, a férfi kifordult önmagából. Folyton anyjánál van, nem iszik, számon kéri tőle hova járkál, mit csinál. A házban nagyobb a zűrzavar, mint korábban. Azelőtt ha teletöltötte magát, lefeküdt, csöndben maradt. most megállás nélkül veszekedtek. Magdi ezt az esküvő előtti pénteken, hazajövetele estéjén vette észre. Apja délutános műszakba készült, mondta lányának, sokat aludjon, ő legyen a legszebb holnap, persze csak a menyasszony után.

Nem tudott aludni, hallotta amint az óra elütötte a folyosón a tízet. A sötétségben próbálta érzéseit rendezni, a másnapra gondolt. Apja megismert sorsa villant szemei elé, majd saját dolgai: vajon hogyan fog Misi viselkedni vele, és ő milyen legyen, jaj nincs már ereje, hogy elutasítsa, lángként emészti a szerelem…. Vívódását az ajtó nyílása zavarta meg. Anyja jött be.
– Alszol? – kérdezte.
Választ nem várva odaült lánya ágya szélére.
– Az esküvőn jó lesz, ha tudod, hol a helyed. Az ilyen Misi félék nem a csóró csirkéket veszik feleségül, legfeljebb arra jók…., aztán eldobják, mint egy ócska rongyot.
Mintha magának beszélne elgondolkodva, lassan fűzte a szavakat.
– Csak azért mondom …., ne táplálj hiú reményeket. Apád meghülyült, valakinek ki kell nyitnia a szemed….

“Ne nézd az anyját! 4. rész” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Eva!
    Szomorú történet ,úgy az apa szempontjából,mint a drága Magdika
    szenvedései a gonosz anyja miatt.
    Történeted nagyon szépen gördül előre ,érthető,tiszta munka!
    Gratulálok szeretettel….Babu(l)

  2. Kedves Éva!

    Bizony izgalmas. A lány megérdemel egy rendes fiút.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!