Kedves Ismerősöm!
Üdvözöllek téged, ma úgy gondoltam, írok neked egy levelet. Különös dolog történt velem, ahogy mentem hazafelé. Utam egy parkon keresztül vezetett. A zöldellő fű között láttam egy varjút. Ez a madár úgy viselkedett, mintha a gondolataiba merengve, a kék eget kémlelte volna. Nagyon érdekesnek találtam, ezért leültem a hozzálévő legközelebbi padra, és onnét figyeltem tovább. Először úgy véltem hamarosan elrepül, mihelyt észreveszi, hogy a közelében egy ember tartózkodik. Mégsem ez történt, hanem odaszállt hozzám a lócára, ezen igazán elcsodálkoztam. Mivel ő nem ijedt meg tőlem, így én sem ő tőle, csak meglepődtem. Néhány percre egymásba fonódott tekintetünk. Ahogy el-elidőztem a fekete szemeiben, olyan érzés fogott el mintha egy másik ember nézne rám és nem egy madár. Ebből a különös kábulatból szinte még magamhoz sem tértem, mikor ez a varjú, megszólalt. Először elárulta nekem a nevét, ami Varjú Péter, ezután elkezdte mesélni a családja történetét. Kiderült, hogy ő valójában ember, csak 1506-ban a családjára különös átkot szórt egy boszorka. Nagy haragra gerjedt a Varjú család ellen, mivel Varjú Péter ük- ük nagyapja eljegyezte a lányát. Mikor kiderült, hogy ki is ez a lány elhagyta és felbontotta a jegyességet. Ez az esemény örökre megváltoztatta a Varjú család életét. Csupán egy kiút létezik ebből a varázslatból, ha rátalálnak arra az emberre, aki minden szavukat megérti. Ezután hirtelen csend lett, talán arra várt, hogy szóljak hozzá. Annyira megbénított ez az egész esemény, hogy mire magamhoz tértem már messzire elszállt. Pedig észrevehette volna a tekintettemből, hogy minden egyes szavát értettem. Talán az évek hosszú során felgyülemlett csalódás, fátyolként borul szemeire.
Ui.: Hamarosan írok!