Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 12.

Összes megtekintés: 62 

Kényszerlakhely

Tavaszra kialakult az új államrend. A katonai vezetés a várost átadta a hivatalba lépő román adminisztrációnak. Az új kormány – a Groza-kormány – igazságügy minisztere Pãtrãscanu lett, aki többek között azt a törvényt is kiadta, hogy mindazok, akik a négyéves magyar uralom alatt eladták az ingatlanaikat, visszakérhetik azt.
Mann Gyuri az új rend híveként mutatkozott, és a tömeggel együtt éltette a színház előtt az őszi választások győzelmét. A kommunisták győzelmét. Ott kiabálta ő is a jelszavakat, skandálta Gheorghe Gheorghiu-Dej (ejtsd: Gyorgye Gyorgyiu Dézs) nevét. A kommunista főtitkár nevét.
Ügyvédünk számára az új rend nagy lehetőségeket teremtett. Már azelőtt is foglalkozott, nem is eredménytelenül, ingatlanügyekkel, s ez mostani törvény kapóra jött. Visszaperelt saját magának három házat a városban, több gyümölcsöst és szőlőskertet a város határában. Mire a perek érvényesek lettek, bekövetkezett a pénzbeváltás, és ami pénzt a tulajdonosok kaptak, egyik napról a másikra elveszítette az értékét. Egy bérház értékéért alig lehetett többet venni, mint egy pár bakancs. A pórul járt tulajdonosok leszegényedtek, elveszítették vagyonukat, de Dr. Man Gheorghe tovább gazdagodott.
A duci Zsuzsikát, aki átvészelve a nehéz időszakot újra visszanyerte gömbölyded alakját, aggasztotta ez a hirtelen gyarapodás.
– Ne vidd túlzásba, Gyurikám! Csak ellenségeket szerzel magadnak, a vagyontól nem leszünk boldogabbak.
– Butaságokat beszélsz! Most sincs több eszed, mint lánykorodban! – dühösködött.
– Most sértegetsz?
– Értetek teszem, amit teszek, hogy neked és Déneskének jó élete legyen.
– Akkor sem tetszik nekem, ha meg nem haragszol.
– Eh! Hagyjuk…
Hasznot hoztak az újonnan szerzett ingatlanok, a beszedett házbér, az árendába kiadott kertek. Ment is ez néhány évig, de az erősödő népi demokrácia, a kommunista uralom nem tűrhette a tulajdont, a kizsákmányolás semmilyen formáját, se a gyár, malom, még a két segéddel dolgozó kisiparost sem, nem beszélve a kereskedőkről, háztulajdonosokról, földbirtokosokról. A vagyonokat elkobozták, "államosították", a családokat, a gazdag polgárokat elüldözték otthonukból, kényszer lakhelyre költöztették.
Gyuriék is költöztek. Vihették magukkal, ami rajtuk volt. Meg személyenként egy bőröndöt. Felkészülésre kaptak egy órát. Addig ott állt a ház előtt a szeku autója, a fekete autó.
Erdély keleti felébe vitték a családot. Egy elrekvirált pincelakásba költöztek be. Az volt számukra kiutalva.
A hűséges Máté, az irodaszolga felkereste őket, s ez mentette meg a családot az éhenhalástól. A magukkal hozott készpénz elfogyott, és mivel a bankokat is államosították, a betéteket pedig zárolták, ott álltak a kétségbeesés és az éhhalál küszöbén. De megjött Máté a sánta irodaszolga, és hozott mindenféle fajta otthonit – szalonnát, kolbászt, zsírt és néhány egyéb dolgot.
– Bodó néni az udvari lakó megmentett néhány dolgot, mikor mindenki hordott a házból, amit ért. Azt mondta az a karszalagos civil, aki irányította a kilakoltatást, hogy ami itt van, mind a nép tulajdona, s lepecsételte az ajtót. Alig ment el azonban az emberek letépték a pecsétet, betörték az ajtót, s reggelre nem maradt más, mint a puszta falak. Bodó néni is bement a többiekkel, s amit hasznosnak, vagy értékesnek talált összeszedte a kosarába.
– Mit csináljunk ezekkel? – kérdezte Zsuzsika – Nincs itt nekünk olyan luxuslakásunk, hogy kitehessük, megenni nem lehet.
– El fogjuk adni, s az árából egy darabig elleszünk, amíg adódik valami – jegyezte meg józanul Man Gyuri.
– Kinek adjuk el? Nem ismerünk senkit.
– Kiviszem az ócskapiacra, a zsibogóra! – találta meg a megoldást Máté.
Valamennyicskét lendített az életükön ez a segítség, de rövidesen újból kenyérgondjaik lettek. Arra a pontja jutottak, hogy bármilyen munkát elvállalnának, csakhogy keresethez jussanak. Az üveggyárban adódott munkalehetőség Zsuzsika számára, mint kisegítő takarítónő. Gyuri is mindenáron ki akarta venni a részét család pénzügyi gondjainak megoldásából. Egy szóval, szeretett volna valamilyen munkát vállalni. Ügyvédként nem helyezkedhetett el, mert a Kamarából, mint "burzsuj" elemet kizárták. Előbb segédkönyvelői állást szerzett a konzervgyárban, de igazából jogügyi tanácsadó volt, kistisztviselői fizetéssel, majd miután "megbocsátották" a múltját, s a személyi igazolványából törölték a DO jelzést, ami a domiciliu obligatoriu (kényszerlakhely) rövidítése, iratmásoló és fogalmazó irodát nyitott a törvényszék melletti kis utcában.
Takaros kis iroda volt ez az iratmásoló és fogalmazó iroda. Még titkárnőt is alkalmazott, aki szaporán kopogtatott egész nap a Mercedes márkájú írógépén. Bár a bekeretezett ügyvédi oklevelét kiakasztotta a falra, ügyvédi munkát nem végezhetett, a tárgyalóteremnek közelébe sem mehetett, nem képviselhetett ügyfeleket, ellenben lemásolt, megfogalmazott bármilyen aktát, folyamodványt, beadványt, kérvényt. Jó kapcsolatot alakított ki az ügyvédekkel és szívesen ajánlott az ügyfeleknek megfelelő szaktekintélyt.

“Emlékkép a huszadik századból – Mann és Barcs 12.” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Babu! (f)
    Ennek az embernek, Man Gyurinak a sorsa szorosan kötődik szülővárosomhoz. Ugyan így a többi szereplő is a város egy-egy alakját jeleníti meg. Természetesen átszűrve az író emlékeinek rostáján. Egyik sem egy bizonyos személy életének történései mutatja, inkább a típus, az adott környezetbe bele illő kitalált alakét. Voltak ügyvédek, terménykereskedők, katonatisztek, ügyeskedő köztisztviselők, elszegényedett arisztokraták, szépasszonyok és kisemberek a városban. Nekik állítok emléket! 🙂
    Szeretettel: Szabolcs

  2. Drága Szabolcs!
    Mennyi minden történik egy ilyen háború után.
    En szerencsére hallásból,meg a könyvekből tudok valamiket.
    A sok szekusok alig várták,hogy valakit elcsíphessenek
    a fekete zárt autóba betuszkolják,már csak azért is ha "kulák"
    voltál.Itt megemlítem neked a neves marosvásárhelyi
    Kedei Zoltánt, magyar festészetének nemzetközileg is elismert
    mesterét,aki a mai napig sem gyógyította ki a sebeit!
    Mert végül is a második világháború után sok minden
    megváltozott radikálisan.
    Rendszer változás magával hozta a sok igazságtalan
    gyilkolást,,a mi nemzetünknek pedig egész új
    államot,amit a mai napig nem lehet feldolgozni!
    Szépen írsz értelmesen következetesen!(f)

    Olvasom-Man Gyuri elég jól feltalálta magát az új rendszerben
    is, és még mennyien!:|
    Gratulálok szeretettel…Babu

  3. Kedves Szabolcs!

    Tökéletesen megírt valóság, Zavaros világ volt, államosítás, kilakoltatás, deportálás.Aki gazdag volt, jómódban élt, váratlan hirtelen, nagyon szegény ember lett. Az irodaszolga segitségére szorult.
    Szertettel olvastam tirténetedet.
    Magdi

  4. Kedves Szabolcs! Mesterien megírt valóság! Az új élethelyzet új embert kíván, s ki tegnap úr volt, ma szolga lehet… Szeretettel olvastalak! Éva

  5. Kedves Szabolcs!

    A szerencse forgandó és a történelem ismétli magát. Ma is vannak olyan mozgalmak, amik a magántulajdon eltörlésére, kisajátítására irányulnak, majd mikor ők lesznek gazdagok, akkor tíz körömmel ragaszkodni akarnak a vagyonukhoz, amiért nem dolgoztak meg.

    Szomorú, ahogy az ember az embertársaival bánik.

    Szeretettel: Rita:]

Szólj hozzá!