Bölcsességek/4.

Vannak olyan bölcsességek "ilyenek többnyire a közmondások is" melyeknek nem ismerjük a szerzőit.

Most viszont előállnék egy garantáltan sajáttal. Évtizedekkel ezelőtt történt és már azt se tudom, hogy kiről volt szó, de a lényeg az, hogy olyan személyről szólt méltató előadás, aki nem állt éppen az erkölcsösség trónján. Ekkor született meg bennem ez a mondás, hogy: "dőre dolog gazt ültetni, mikor tudvalevő, hogy az magától is megterem."

Ezt ma is vallom. Mint egykori vidéken, kertes családi házban élő, tudom, hogy a gaz nő ültetés és gondozás nélkül is. Amit óvni, félteni, védeni kell, az a nemes növény. Éppígy van ez az élet más területén is. Már gyermekkorban is észleljük, hogy a nélkül, hogy mondtuk vagy biztattuk volna a gyermek képes erőszakkal elvenni azt, ami a másik kezében van, belerúgni, ha nem akarja átadni, stb. A jót kell tanítani, nem a rosszat, mert ez utóbbi alapvetően bennünk van, ezzel születünk. Az okos, kedves, bölcs terelés útján az ember változhat, nyitott lehet a jóra, szépre, de gondozni kell, mint a nemes növényt.

A másik mondás, amit most szeretnék megosztani úgynevezet viccként jött át hozzám, de visszagondolva fiatal éveimre, maximálisan reálisnak, életszerűnek tűnik. Ez ugyan a férfiakról szól, de ugyanez a helyzet az asszonyokkal, anyákkal kapcsolatban is. A gyermek először isteníti apját/anyját, majd kritikusan szemléli, elhatárolja magát tőle, majd visszasírja őt és hozzá akar hasonlatossá válni.

"4 évesen : Apa mindent tud.
8 évesen : Apa sok mindent tud.
12 évesen : Apa sem tud mindent.
14 évesen : Apa nem is tud semmit.
16 évesen : Apa nem is létezik.
18 évesen : Apa ódivatú.
22 évesen : Apa ért ehhez.
35 évesen : Előbb kérdezzük meg apát.
55 évesen : Bárcsak itt lenne Apa.
75 évesen : Remélem, hogy voltam olyan jó ember, mint Apa.

"Madarat tolláról, ember barátjáról".

Én nem olyan vagyok, mint a barátom, de igen! Az ember nem választhatja meg a rokonait, de a barátait igen. Aki/ami tetszik a másik emberben az vagy, legfeljebb nem vagy olyan bátor, mint ő, hogy felvállald! Okkal félti a szülő a gyermekét a rossz társaságtól, mert magukkal tudják szippantani, rántani a gyenge jellemű, vagy csak kialakulatlan személyiségű, egyébként jobb sorsra érdemes egyént. A mi döntésünk, a mi választásunk, bennünket minősít, hogy kikkel barátkozunk, milyen életforma, gondolkodás, testi és lelki tulajdonság vonz bennünket. Felelősek vagyunk a döntéseinkért és ezt felnőtt korban már fel kell tudnunk vállalni.

“Bölcsességek/4.” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Mint a többi, ezek a bölcsességek is nagyon igazak. Tetszett a fejtegetésed, érdeklődve olvastam. Szeretettel: Éva

  2. Kedves Rita!

    Tetszéssel olvasom Bölcsességeidet, nagyon találók, különösen a szülő gyerek kapcsolat tetszett, valahogy így műkidik.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!