A tüzijáték 10/1. rész

Az erkélyen állok nézem a tűzijátékot, hatalmas durranás, villanás , a sötét égbolton megjelennek a színes fények, előbb kicsik majd egyre nagyobbak és nagyobbak, szebbnél szebb színbe, alakban, fényekben, majd lassan elhalványodnak és megsemmisülnek. A látvány pazar, de én valamiért nem tudtam élvezni.
A legenda szerint a tűzijáték elűzi, a rossz szellemeket. Látványa várakozást, félelmet és végül örömöt produkál, és ez teszi emlékezetessé. Nem hittem a legendában, mert ahol tűz születik parázs hull, és a parázs éget. Áthatol a testemben, lelkemben a hatalmas robaj, a várakozás, a szenvedély, a félelem és a magány. Fura érzés, még ilyet soha nem éreztem.
Maryvel vártuk a fogadás végét. Rendezvényszervező irodánk volt. Első komoly rendezvényünk, egy céges megbízás, amely előléptetésekről, jutalmazásokról, evésről, ivásról szólt. Minden jól ment. Mary gyönyörű, testhez simuló zöld kosztümben, hozzá illő zöld cipőben, szőke haja kontyban feltűzve, feltűnően gyönyörű volt. A vendégek között úgy járt-kelt, mint egy királynő. Mindenkihez volt egy kedves szava. A férfiak majd felfalták a tekintetükkel. De neki csak egy férfi kellett.
Aki, büszke volt Maryre mindenkivel tudatni akarta, hogy Mary csak is az övé. Le sem vette róla a szemét. Hálás volt a sorsnak, hogy megismerhette, szerethette. Mary, ahogy elment mellette, megérintette a kezét, a fülébe súgta, hogy gyönyörű vagy. Mary boldogan nézett rá, megjegyezte, ma ünnepelni fogunk drágám. Paul hálásan mosolygott, és kacsintott Maryre.
Álltam, és néztem. \”De jó nekik\” – gondoltam, az én szerelmem csak ezután érkezik. Biztosan siet, a gépe egy óra múlva száll le. A reptéren hagyta az autóját, megígérte, hogy siet, hogy az első komoly munkákhoz gratuláljon, és persze véleményt nyilvánítson. Mert elvártam, a világos kritikát. Közben a zenekar tangót játszott, boldog kitüntettek, és kollégáik, felöntöttek a garatra, összesimulva táncoltak. Mennyi boldog ember, fejükbe szállt az ital, mindent másképp láttak. Ez a műsor most róluk szól. Ránéztem az órámra, késik, Robert már megint késik. Mire ideér, nem fog látni mást csak ittas embereket, akik azt sem tudják, hogy érnek haza, de most kisebb gondjuk is nagyobb annál. Mary felé vettem az irányt, e közben leszólítottak, többen, gratuláltak, hogy milyen nagyszerűen sikerült a rendezvény. Italos lehelettel, fátyolos szemmel köszönte , meg ötvenszer az igazgató a kiváló munkát. Nagyon büszke voltam magunkra, hiszen ez az első olyan munkánk, ami egy hatalmas telefonos cég megbízása. A tömegben végre utolértem Maryt, akit a szintén ittas vezérigazgató szórakoztatta, vicceivel.
– Hála Isten, monda Mary, köszönöm, hogy megmentettél.
– De mi a baj Ann?
– Már négy órája leszállt Robert gépe, nem tudom, hol lehet, ilyen sokáig a telefont sem veszi fel. Kérlek, segíts nekem, Paul nem tudná valahol keresni? Nagyon nyugtalan vagyok, Merre járhat?
Mary bűbájosan karon fogott, elvezetett Paulhoz, akit éppen egy nő hívott meg egy italra.
– Paul megkérhetlek? Nézz, utána Robertnek legalább két órája itt kellene lennie.
A vendégek, kapatosan várták a tűzijátékot, hamarosan éjfél. Paul felhívta a repteret, hogy Robert Kovacs nevű utas volt e a gépen?
– Igen volt, mondta egy kellemes női hang.
– Hol lehet? Talán bement a céghez?
Paul felhívta a céget, ahol közölték vele, hogy lejelentkezett, hogy hazaért, de egy fogadásra sietett. Paul megnézte a netet, leverte a víz, amikor olvasta, hogy a reptér felöli úton tömeg karambol történt, egy ember meghalt és több a sebesült. Paul intett Marynek, elmegyek, megnézem mi történt. Mary megsimogatta az arcát, szemébe nézett, menj mondta, de ne szólj Ann-nak .
A szomszédban, levő tónál készülődés folyik, hamarosan újra fellövik a rakétákat. A vendégek dülöngélve, nevetve, sorakoztak kifelé a hátsó teraszra. Elkezdődött a visszaszámlálás, tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy , három, kettő, egy, nulla és ebben a pillanatban hatalmas éljenzés mellett újra kigyúltak a fények, megjelentek az első csodálatos csillagok, amelyek mindig többen és nagyobbak voltak. A fejem lüktetett, a szám kiszáradt, remegés fogott el, Úgy éreztem egy kristály szilánkosra törik a szívemben , és elárasztja az egész testem,alig vártam, hogy vége legyen ennek az egész rendezvénynek. Kimentem a mosdóba, letöröltem a sminkem, megmostam egy kicsit az arcom. Benéztem a tükörbe, egy kétségbeesett arc nézett vissza rám. Mi van velem? Örülnöm kellene, hogy ilyen jól sikerült a rendezvény. Hisz minden rendben van. Bekapcsoltam telefonom, látom, hogy egy nem fogadott hívás . Paul hívott. Reszketve felhívtam, de nem vette fel. Maryt hívtam, a vendégek között a nagy hangzavarban nem hallotta a telefoncsengést. Ezért kirohantam kézen fogtam, és behúztam az irodába,-
– Mi baj ? – kérdezte, minden remekül megy hatalmas siker, tombol a vendégsereg.
– Nem tudom – mondtam nagyon feszült vagyok. Mi lehet Roberttel, hol van már Paul? Abban a pillanatban berohant Paul, rám nézett, fogta a távirányítót és bekapcsolta a híreket.
– A vezető hír a következő: Ma délután, tizennyolc órakor hatalmas tömegbaleset történt a repülőtéri úton, öt kocsi egymásba ütközött, négyen súlyosan, ketten könnyebben megsérültek , és egy személy életét vesztette. A harmincnégy éves fiatalember kirepült a kocsiból, csigolyasérülést szenvedett, a helyszínen életét vesztette.\”
Ránéztem Paulra, összeestem, csak a kórházban tértem magamhoz. Paul fogta a kezem, könnyeivel küszködve, csak annyi tudott mondani, sajnálom Ann, nagyon-nagyon sajnálom.
A sok nyugtató miatt fel sem fogtam hol vagyok. A fogadásról érdeklődtem, Paul nyugtatott, hogy minden rendben van, amikor az utolsó vendég elmegy, Mary azonnal jön.
– Robert, Robert is jön?-
– Nem drágám Robert nem jön, soha többé.
Éreztem, hogy az ágy magába húz, nem vagyok igazán önmagam, nem akartam élni. Nincs tovább, gondoltam, vége, vége mindennek, és elaludtam.
Délután ötkor arra ébredtem, hogy Mary ott ül az ágyam mellett, és mondja:
– Meglátod, minden rendbe jön.
– Mi? Mi jön rendben Mary? Hát nem érted, Robert nincs többé, elment, úgyhogy ne mond azt nekem, hogy minden rendben lesz.
Mary szólt az orvosnak, hogy felébredtem, de nem vagyok egészen jól. Az ápolónő újabb infúziót kötött be, amitől újra elaludtam.

Másnap arra ébredtem, hogy valami súly nehezedik lábamra, látom Mary, alszik, megmozdultam ő azonnal felébredt, rám nézett, megfogta a kezem, és elkezdte mondani, hogy hogyan fejeződött be a fogadás. Elmondta, hogy nagyon meg voltak elégedve, másnap jöttek elszámolni, és közölték, hogy egy éves szerződést kötnek velünk. Ezen kívül még van kettő olyan megbízásunk, ami az ő ajánlásukra történt. London két nagyobb cégével.
– Siess meg gyógyulni, mert ki sem látszunk a munkából.
Néztem a mennyezetet, mintha a tűzijáték táncoló fényeit láttam volna. Nem tudtam igazán gondolkodni.
– Mary, mióta is vagyunk barátok? Mondj el mindent, mert azt hiszem, álmodom, egy rossz álom az egész. Alig várom, hogy felébredjek.
– Ann, kicsi gyerekek voltunk, amikor a szomszédba költöztünk. Az első pillanattól barátnők vagyunk. A családotokban sokszor beszéltetek Magyarul, hisz a nagymamád, nagypapád Magyar volt. Édesanyád már Londonban született. Először figyeltük egymást, mindig közelebb kerültünk egymáshoz. Szinte észre sem vettük, elválaszthatatlanok lettünk. A körülöttünk lévő lányok, lassan rájöttek, hogy nincs harmadik, vagy negyedik barátnő, mi csak ketten. Kiválasztottunk egymást. Mindent meg beszéltünk, minden tikot megosztottunk egymással. Együtt jártuk az iskolákat, később dolgozni is majdnem egy helyre, egymáshoz nagyon közel . Aztán kitaláltuk, hogy csinálunk egy céget, és a magunk urai leszünk. Sok-sok pénzt fogunk keresni majd mi megmutatjuk a világnak mit tudunk. Sokan nem bíztak bennünk, de mi nagyon kitartóak voltunk. Elhatároztuk, hogy elköltözünk otthonról, önállósítjuk magunkat. Félretett kevés pénzünkből, nem sokáig fogunk jól élni. Béreltünk tehát egy Park mellett, kicsi kis olcsó lakást, szondáztuk a terepet, hol lehetne a vállalkozásunkat elkezdeni, és mi is legyen az? Bújtuk a hirdetéseket, olvastuk a netet, jártuk az utcákat, sokat beszélgettünk emberekkel. Sokfelé érdeklőttünk , van e lehetőségünk. Pénzünk, vészesen fogy, valamit kell kezdeni magunkkal, nagyon rövid időn belül. Alkalmazottnak nem szeretnénk menni, pedig lehetőség lett volna.

Mary reggel kinézett az ablakon, látta, hogy a parkban sokan futnak, kocognak. Gondolt egyet és rászoktatott a reggeli futásra. Könnyebb volt így kezdeni a napot. Lementünk futni egy reggel, és összebarátkoztunk, két fiúval. Nagyon örültek nekünk, elmondtam, hogy Magyarok a nagyszüleim. Robert Kovacs is, Paul is Magyar származású volt. Robert és Paul, tetszettek nekünk, jól néztek ki. Csinos kisportolt, jó alakú, vidám fiúk voltak. Sokat viccelődtek, jó humoruk volt. Tőlünk nem messze béreltek lakást.
Új barátokat szereztünk, sokat beszélgettünk, megállapodtunk , hogy naponta ugyan ekkor ugyanitt. Minden reggel hattól- hétig, futás a parkban. Roberttel, kezdtünk magyarul beszélni. Ha valamit nem sikerült kimondani , ahogy kellett óriási hahotába kezdtünk. Vidámak voltak a reggelek. A találkozások egyre szaporodtak, nem csak reggel, délutánonként is . Ugyanazok, a könyvek, filmek, zene érdekelt minket. Sok találkozásnak az lett a vége, hogy egy idő után, bele szerettünk, a fiúkba. Eszméletlen nyarat töltöttünk együtt, sokat kirándultunk, olvastunk, utaztunk, zenét hallgattunk, színházba , moziba jártunk együtt.
Egy reggel a fiúk kérdezték,hogy ismerünk e olyan céget aki rendezvényeket szervez? Innen jött az ötlet, hogy csináljuk meg. Sok hivatalos elintézés után, elindítottuk a kis vállalkozásunkat. A fiúk hozták a kapcsolataikat, mi sokat dolgoztunk, amíg lett egy rendes megbízásunk. Esküvőket, keresztelőket, születésnapokat , ballagásokat,házassági évfordulókat, szerveztünk. Kis rendezvény kevés pénz. Aztán szép lassan szaporodtak a megrendelések. Ahogy ment az idő nem bírtuk ketten a munkát, így foglalkoztattunk még két embert. Jó hírünk volt a piacon, ezért mindig nagyobb feladatot kaptunk. A vállalkozás jól ment, megtettünk érte mindent. Tervünk az volt, hogy nagy céget csinálunk. Közismertek lettünk, versenybe léptünk az igazi nagy marketing cégekkel, a fiúk mellettünk álltak. Hát ennyi a történet, mondta. Sok pénzt kerestünk, külön költöztünk, itt is a szomszédságban. Emlékszem csak olyan házat kerestünk ahol két lakás eladó .
Akkor mégis igaz, igaz, hogy nincs többé szerelmem , igaz, hogy mindennek vége. Megszorítottam Mary kezét, üvöltöttem ahogy a számom kifért. Elértem vele, hogy teljesen le szedáltak aludtam, aludtam, aludtam.
Egy komoly ideg összeroppanással harcoltam. A kórház után szanatórium, közben Robert holttestést haza vitték Budapestre. Én élő halott voltam. Nagyon lassan épültem fel. Mary és a kollegák folytatták nélkülem a munkát. Nagyon megakartam gyógyulni, elkövettem mindent, betartottam minden javaslatot az orvosok, ápolók részéről. Egy reggel közölték velem, hogy gyógyult vagyok. Szeretnék-e haza menni? Ige-igen, feleltem. Azonnal telefonáltam, Marynek,hogy mehetek haza.
Minél előbb munkába akartam állni. Mary és Paul egy kis össze jövetelt rendezett tiszteletemre. Boldog volt a visszatérés. Cégünk kinőtte magát, kerestünk jó megjelenésű jól képzett fiatal lányokat, akikre rábízhattunk szervezéseket, természetesen bizalmi munkát mi végeztük. Híres emberek lettünk, híres embereknek dolgoztunk, minden rendben alakult. Nekem, a magánéletem jelentette , a munka, beletemetkeztem és másra nem is akartam gondolni Maryt szabadságoltam, Paullal hosszú szabadságra indultak, egy lakókocsival, bejárják Európát. Nem gondoltam másra, csak , a munkára.
Az asztalomon levő képet, amely egy kirándulás alakalmával készült, el kellett, hogy tegyem a fiókba, nem tudtam ránézni. Minden nap ki húztam a fiókot, és végül, kitettem és nézegettem, aztán újra elraktam a fiókba. Ez a kép, Budapesten készült.
Másnap a fotó újra a kezembe került. Visszagondoltam, ezekre az estékre és belefájdult a szívem . Budapest, igen éreztem,hogy nem tudok tőle szabadulni. Egész éjszaka nem aludtam, hánykolódtam az ágyban, izzadtam, fáztam remegtem. A tűzijáték volt előttem. Testem minden porcikája darabokra hullott szét. Becsuktam a szemem, villanó fényt láttam magam előtt, fejemben hatalmas durranásokat hallottam. Altatót kellett bevennem, hogy tudjak aludni. Álmomban Roberttel, kerestünk lakást . Többet megnéztünk, végre fenn a tetőn találtunk olyat, ami kedvünkre való volt. A teraszról beláttuk egy egész várost. Este újra visszamentünk , hogy az esti fényekben is lássuk . Átkaroltuk egymást, csókolóztunk, boldogok voltunk éreztük, hogy megérkeztünk, itt akarunk élni. Az óra vad csörgésbe kezdett, felugrottam az ágyból, az órán hat óra.
– Miért – miért ébredtem fel. Legalább álmomban élek, mert ébren olyan vagyok, mint egy gép. Gyors zuhanyozás, reggelire pirítós, egy lágy tojás, tea. Bevett szokás minden reggelt így kezdem, bevettem nyugtató gyógyszeremet, amit, a tragédia óta szedek. Nem találom helyem, idegesen jövök, megyek, nem tudok koncentrálni. Bejutottam valahogy a céghez, már nyolckor araszolgatok a forgatagban. Ahogy beléptem az ajtón van két fontos tárgyalásod, mondta a kolleganőm, fel kell rá készülnöm, nem ismerem igazándiból a cégeket. Az agyammal, a lelkemmel és a fegyelmezett erőmmel, sem tudtam, igazán koncentrálni.
– Megérkeztek a vendégek, mondta a titkárnő, szívéjesen betessékelte őket, elkezdődött a tárgyalás. Nagyon igyekeztem, hogy ne vegyék észre zavartságomat. Agyam, az álmomat hozta előtérbe. Nagy nehezen elértünk a tárgyalás végére, egy éves szerződést kötöttem, egy filmes vállalkozással. Ha a következőkkel is ilyen sikert érek el, megalapozom a következő év bevételének nagy részét. Erőt kell venni magamon, csak előre nézni, hiszen a pszichológus is ezt ajánlotta. Erős vagyok, mondtam magamban erős vagyok, erős vagyok. Küszöbön a következő tárgyalás.
Maryék pár napja érkeztek meg, és már beugrott dolgozni, kint volt valahol helyszínen, remek szervező volt, jó ízléssel. A helyszínek minden munkát, ő végezte. A lámpáktól a terítésig, a zenészektől a konyháig, minden gond az övé volt. Állítólag a tárgyalásokban én jobbnak bizonyultam. Tehát rám maradtak a cégek delegációjának , fogadása, és tárgyalás. Engem próbált kímélni, túl sokat vállaltam miatta, úgy gondolta.
Paul gyakran jött, de már nem terveztünk közös programokat. Időközben, Maryvel összeköltöztek, rengeteget dolgoztak, össze akartak mielőbb házasodni. Velem nem tudtak mit kezdeni a depresszióból nem tudtam meg gyógyulni. Monoton volt az életem, minden gépiesen történt, nem tudtam igazán sírni, de nevetni sem. Se örülni, se bánkódni, csak azt tettem, amit kellett, vagy, amire felkértek. Eddig el nem tudtam képzelni ezt az érzéketlen világot, mennyivel más, nincs öröm , nincs bánat.
Mindent lelkiismeretesen elvégeztem . Mint egy gép gondoltam sokszor magamban. Mi értelme van mindennek Robert nélkül, a pénz számomra csak papír volt, a siker sem hajtott, nincs értelme semminek, kihúztam az asztalfiókot, kezembe került a kép kettőnkről, nem tudtam letenni. Szívemre tettem, és az álmom jutott eszembe, el kell mennem, gondoltam, el kell mennem.

“A tüzijáték 10/1. rész” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Most kezdtem olvasni a sorozatot, eddig nem akadtam rá. Igazi tragédia, csak remélni tudom, lassacskán értelmet nyer Ann élete.

  2. Kedves Margit!
    Köszönöm szépen, hogy olvasod. Tarts velem a többi részeknél is.
    Szeretettel Rózsa(f)

  3. Kedves Rózsa!
    Igazán nagyon jónak ígérkezik!
    Tetszéssel olvastam az első részt és várom a következőt!

    Szeretettel, elismeréssel gratulálok: Margit (l)(f)

  4. Kedves Éviés Magdika!
    Igen olvastátok,mert bizonyos dolgok (f)miatt átt kellett írni az egészet. Most ezek a részek ismétlések, még három, négy rész. Utánna ígérem nem fogtok unatkozni. Izgalmas, fejezetek következnek. Tartsatok velem akkor is.
    Szeretettel Rózsa

  5. Kedves Rózsa,

    Én is olvastam a feltett részeket, első olvasásra is tetszett.
    Nem értettem, hogy van, hogy újra indul.
    Most is gratulálok
    Magdi

  6. Kedves Rózsa!
    Most kicsit megkeveredtem, mert kerestem a hozzászólásomat, de nem láttam, holott tudtam, hogy ezt az írásod olvastam. "Deja vu"
    érzésem volt, de az írás tetszett, és gratulálok hozzá ismét. Szeretettel: Éva

  7. Kedves Rózsa !
    En is azon gondolkoztam,hogy én már olvastam a Róberttel kapcsolatos balesetről,de nem jöttem rá kinek az írása!
    Akkor másodszor is gratulálok szeretettel…Babu:]

  8. Szia Rita!
    Igen jól emlékszel, az első őt rész megjelent. Bizonyos okok miatt át kellett írni a történtet. Pár alkalom, és jönnek izgalmas új részek. Köszönöm, hogy olvasol.
    Szeretettel.Rózsa

  9. Kedves Rózsa!

    Végig azon gondolkodtam, hogy hol olvastam ezt a tüzijátékot, de tudom, hogy olvastam már. A címéről is rögtön bejött, hogy Ann kedvese meghal egy tömegközlekedési balesetben, sőt az is, hogy aztán Magyarországra jön, stb.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!