2020.09.28
A tus alatt
Zuhogott a víz a testemre a zuhanyrózsából. Lenéztem a lábamra, és bevillant egy kép a te lábadról, mikor olyan volt mint egy elefánt láb, de leginkább a narancssárga bőröd, és a narancssárga kedvenc körömlakkod a lábkörmödön elevenedett meg előttem.
Délutáni csevegés
Az összes unokádnak irtam, érdeklődtem, próbálok kapcsolatot tartani velük, bevallom őszintén nem erdemlik meg, nem kerestek az elmúlt egy évben, és nem is teszek szemrehányast sem, pedig papa és miattad is volna miért. Én inkább csak arra gondoltam, hogy örülnél ha nem vagnám el a szálakat vegleg. Miattad is csinálom. Meg a megbocsátás ugye. Ezt a batyám tanitotta. A harag amugy is rossz tanácsadó. Ez nem közhely. Szóval rendre mindenki válaszolt, még Hedvig és Róbert is, a szüleik. Ki ki a maga protokoláris stílusában. De jó erzéssel töltött el anya. Majdnem egyszerre válaszolgattak, és egy pillanatra megint megelevenedett a múlt, ahogy körbeüljük az asztalt az étkezőben, várjuk hogy tálald az ebédet.
Szia Dóra!
Szép gesztus volt tőled, hogy félretéve sérelmeidet, írtál az unokáknak. Végül is volt értelme, mert válaszoltak. Ez már fél siker!
Csak így tovább! Szeretettel ölellek:]Kata