Megkezdődik 16. ( szembe nézés az " elkövetett hibákkal… " )

Összes megtekintés: 29 

Eltelt pár hét, Sanyival olyan barátok lettünk, mintha testvérek lennénk. Ágival is sokat voltam, de az is kevésnek tűnt számomra. Ezen a hétfőn nem dolgoztam, szabad napos voltam, nem is siettem kikelni az ágyból. Kicsit heverésztem még ki néztem az ágyam melletti ablakon. Még sötét volt, vissza is aludtam. Álmodhattam valami rosszat mert felriadtam. Felöltöztem kimentem a boltba valami pékárut venni a reggelimhez, nem voltak sokan hamar letudtam. Útközben visszafelé azon tanakodtam mihez is kezdjek magammal a mai napon. Ági suliba van még, gondoltam elé megyek és haza kísérem, délbe ráérek elindulni. Elkezdtem rendet rakni, kitakarítani gyorsabban telik az idő is mondtam magamba. Ekkor csengettek, elindultam ajtót nyitni.
-Jó napot kívánok. -köszönt a postás.
-Jó napot. -válaszoltam.
-Endrét keresem, levele jött, az M.H.SZ.-től, alá kéne írni.
-Én vagyok. -felelem csodálkozva.
-Itt és itt írd alá. -mondta, -majd átadta a levelet.
-Köszönöm, viszlát. -néztem a borítékot.
-Ez még nem behívó. -mondta nevetve.
Becsuktam az ajtót, bementem a szobába leültem az ágyam szélére, és felbontottam.
Arra jutottam, hogy heti, egy két délelőttömre igényt tartanak pár hónapra. Részletezték is, hogy orvosi alkalmassági…..lövészet….erőnlét felmérés….ide menni, oda menni. Úgy voltam vele, ha ilyen szépen kérnek el fogok menni, már csak azért is mert az is oda volt írva mi lesz ha nem!
Fogtam a levelet zsebre tettem, gyorsan átmentem Sanyihoz, de nem volt otthon. Tudtam apám hol lakik de lélekben nem voltam kész még, hogy találkozzak vele. Céltalanul bolyogtam a városba, de Ági sulija felé haladva. A közeli parkba leültem az egyik padra. Közbe néztem az idősebb embereket, kéz a kézben sétáltak, beszélgettek, kicsit arrébb sakkoztak. Ilyen alkalmakkor azzal szórakoztattam magam, a stoppert elindítottam és magamba kezdtem számolni nem pillantva rá csak időnként. Eleinte sokat tévedtem, de minél többet kötöttem le magam így, egyre pontosabb lett a végére. Amikor erre nem volt lehetőségem, próbálkoztam egy magánhangzóval mondatokat formálni, e vel ment a legjobban. Néha felnevettem hangosabban is, ilyenkor az emberek furán nézetek rám. Tízpercem volt még, hogy találkozhassak Ágival. Felálltam a suli elé vettem az irányt.
Ági kilépett az utcára, én a korlátnak dőlve vártam.

-Szia! -köszönt majd megpuszilt.
-Szia! -viszonoztam.
-Olyan szomorúnak tűnsz, mi történt? -kérdezte.
-Ez. -nyúltam a zsebembe és átadtam neki a levelet.
Hangtalanul olvasni kezdte, majd megszólalt.
-Ne szomorkodj, rengeteg időnk lesz még. -nyugtatott meg.
Megfogtam a kezét ujjainkat összefonva, másik kezemmel a táskájáért nyúltam.
-Majd én viszem, jó? -szólaltam meg.
-Jó. -felelte.
Egész úton beszélgettünk egymásra figyelve, észre sem vettük csak a metró vezető hangját lettünk figyelmesek, amikor közölte végállomás. Ezen elkezdtünk nevetni, még szerencse, hogy eddig kell jönnünk. Kinyíltak az ajtók, az emberek kitódultak és a tömeg megindult a lépcsőn felfelé. Ágit félre húztam, hadd menjenek nézd, hogy sietnek, ajkaink találkoztak hosszasan csókoltunk. Mi is elindultunk a kijárat felé, beleolvadva a tömegbe.
-Jó napot kívánok, személyi igazolványokat…..-hallottam magam mögött, visszafordultunk de nem nekünk szólt.
Elsétáltunk az autóbuszmegállóig és türelmesen vártunk., Ágihoz fordultam.
-Átmegyek Sanyihoz, erről beszélni vele. -koppintottam zsebemre.
-Később átjössz? -kérdezte.
-Igen. -pusziltam meg ajkait.
Én a következőnél leis szálltam, ahogy a busz megelőzött Ági szemeivel találkoztak a szemeim, és néztük ahogy távolodunk egymástól, egy rövid időre.
Legszívesebb rohanni kezdtem volna, de lelkileg nem bírtam megeredni. Felcsengettem a kaputelefonon pár csengetés után Sanyi szólt bele.
-Tessék ki az? -hallottam recsegő hangját.
-Endre vagyok. -válaszoltam.
-Gyere fel, nyitom, és már berregett is a bejárati ajtó. Meghúztam magam felé beléptem a lépcsőházba, a lift épp lent volt benyomtam a 8 as gombot. Zümmögve indult felfelé, mikor kiléptem Sanyi ott állt a lakás ajtajába.
-Szia gyere, fater is itthon van. -közölte.
-Szia, nem zavarok? -kérdeztem.
-Dehogy gyere már. -erősködött. Beléptem a lakásba, levettem a cipőmet.
-Jó napot kívánok, Endre vagyok. -köszöntem.
-Szerbusz Endre, Dezső. -nyújtotta kezét felém.
Bementünk Sanyi szobájába, és megmutattam neki amit a postás hozott. Miután elolvasta csak ennyit mondott.
-Én ezen már túl vagyok. -nevetett. Ne foglalkozz ezzel, majd ha ezt kapod, nyújtott felém egy papír lapot.
-Behívó februárra? -kérdeztem csodálkozva.
-Igen. -nyugtázta.
Beszélgetésbe kezdtünk így tudtam meg ez csak az első kör, utána sorozás és csak ezután lesz behívó, de ott is lehet kérni halasztást egy két évet. Nem lettem nyugodtabb de már tisztábban láttam sok mindent.
-Kösz szépen, sokat megtudtam. -köszöntem meg.
-Viszlát Dezső bá! -köszöntem be hozzá.
-Szia. -viszonozta.
Annak ellenére, hogy kezdtem éhes lenni, átmentem Ágihoz, lépteim megszaporáztam így hamar átértem. Becsengettem vidáman szaladt engedett be.
-Szia, elhoztad, nálad van? -kérdezte záporozva, kipirultan.
-Mit is? -kérdeztem vissza értetlenül.
-Ami kaptál tőlem. -a földet nézve.
-Nem, nincs nálam. -nyögtem ki.
-Nem baj, gyere. -kézen fogva húzott maga után.
Beléptünk a lakásba meglepetten láttam csak ketten vagyunk. Már kérdeztem éppen kérdeztem volna.
-Anya csak késő este jön haza, valami vállalati rendezvény miatt.- előzte meg kérdésem.
Zavarba lehettem ezt ő is megérezhette, de láttam ő is, átkarolta nyakam megcsókolt, kezei a testemen fürkészte. Leültünk az ágy szélére jobb kezemmel a pólója alá nyúltam, és elindult felfelé a hasán. Meg fogta garbóm és elkezdte lehúzni rólam, másik kezemmel megérintettem combját, és kezem elindult felfedezni a szoknyája alatt. Egyre kevesebb ruha kezdte testünket fedni, közbe figyeltem minden rezdülését. Nem volt tapasztalatunk még de ehhez képest minden jól ment. Fogalmam sincs mennyi idő telet el, nem erre figyeltem most, teljesen más kötött le. Közelebb bújtunk egymáshoz szinte egybe olvadtunk, néha-néha kicsit megmozdulva. Ági egy kicsit felszisszent, de nem fájdalmasan ekkor teste elernyedt, teste megremegett, és valami melegséget éreztünk, ahogy odanéztünk vért láttunk. Megijedtünk, hogy fogjuk ezt eltüntetni. Kimentünk a fürdőbe gyorsan rendbe szedtük magunkat, ezután a lepedőt kidobtuk a kukába. Nem mertünk egymás szemébe nézni most, szinte kerültük a szemezést.
-Nem vagy éhes? -kérdezte Ági.
-Ma még csak reggeliztem. -vallottam be.
-Akkor együnk.- mosolygott Ági.
-Segítsek? -kérdeztem, és már indultam is felé.
Ahogy felnyúltam a szekrénye tányérokért, Ági egy nagy puszit nyomott arcomra, majd kuncogva begyújtotta a gáztűzhelyet. Ági kedve teljesen megváltozott, nevetgélt amikor pillantásunk találkozott. Ezáltal az én kedvem is kezdte átvenni az övét. Segítettem elmosogatni, rendet rakni, közben készülődni is kezdtem haza. Ági kikísért a kapuig, átöltük egymást forrón egymás ajkaira tapadtunk.
-Köszönöm. -mondta Ági.
-Én is. -nyögtem ki.
Különös érzelmekkel mentem hazafelé, egyik pillanatban sírtam volna, a másikban boldog voltam. Gondolataim vissza-vissza vittek az elmúlt pár órára, vajon helyesen tettük, amit tettünk. Nem tudtam, hogy fogok Zsuzsa néni szemébe nézni legközelebb.

-Szia nagyi megjöttem. -köszöntem be.
-Hol voltál, már aggódtam érted. -mondta.
-Mama, el kell mondjak valamit. -kezdtem megszeppenve.
-Baj van? -tette fel a kérdést.
-Nem nincsen semmi baj. -majd megmutattam mit kaptam ma.
-Na fiatal ember lettél. -közölte nevetve.
-Mami, ha valaki olyat csinál, amit nem tudja helyesen tette e….? -nagyot nyelve elharapva.
-Mit tettél, már megint? -hangja aggódónak tűnt.
-Tudod az történt, én és Ági…. -kerestem a szavakat. -megtörtént közöttünk az … tudtam ennyit kinyögni!
-Értem, ha rám hallgatsz, elmondod az édesanyjának. -jelentette ki.
-De…. -kezdtem volna bele.
-Nincs de…. ezt kell tenned, ennyivel tartozol, ha meggondolatlanok voltatok. -mondta határozottan
-Ezt fogom tenni, és köszönöm. -égő arccal válaszoltam.
Tudtam nagyi sosem téved, még akkor sem ha én nem így gondoltam. Tapasztalatom ezzel kapcsolatban, utólag mindig igazat kellett neki adnom, sosem adott rossz tanácsot. Azon kezdtem törni a fejem, hogyan is fogom majd ezt megtenni. Megvacsoráztam, majd elkezdtem ágyazni kezembe vettem törölközőmet, és elvonultam fürdeni, nem siettem gondolataim máshol jártak igyekeztem fejbe összerakni mit és hogyan adjam elő mondandómat. Az ágyra tettem a magnómat fejhallgatót a fülere és hallgattam a kedvenc esti beszélgetős betelefonálós műsorom. Amikor a műsor vezető néha egy-egy zenét lejátszott a beszélgetések között, ilyenkor próbáltam kitalálni, de sosem sikerült. Magamba hajtogattam, Bikinitől adj helyett…! A riporter közölte a hallgatókkal, most egy dal a Bikini együttestől adj helyett magad mellett következik. Testemen borzongás futott végig, a hideg is kirázott. Szemem behunytam nem soká el is aludtam.
Hajnalba keltem, gyorsan elkészültem és már indultam is munkába. Kilépve az udvarra a friss csípős hideg szeles levegő összeborzongatott, összébb húztam a kabátom, arra gondolva nemsoká vége a télnek. Szaporázni kezdtem lépteim, Sanyira gondoltam, ő már bevonult, két hete, pedig de jó lett volna beszélgetni vele. Egyből arra gondoltam, nekem is meg vannak számlálva már talán a napjaim. A munkaidőm gyorsan telt, nem néztem az órát nagyjából már jó időérzékem volt. Kimentem a polcokhoz ellenőrizni van e kint mindenből elég, összeírtam amit úgy gondoltam kiellene hozni a raktárból. A gondolatot tett követte összeszedtem a dolgokat, majd a békát magam után húzva kiléptem a boltba. Éppen a lisztet, cukrot pakoltam ki.
-Elnézést kisasszony. -hallottam magam mögött, de nem is figyeltem oda.
-Elnézést kisasszony, majd egy kéz érintett meg. Ahogy a hátam mögé néztem egy idős nő állt mögöttem. Rám nézett majd zavartan folytatta.
-Ne haragudjon, hátulról látva azt hittem… -kezdett mentegetőzni.
-Nem történt semmi, miben segíthetek? -kérdeztem.
-Étcsokoládét keresek, de nem találok. -mondta.
-Igen, mert még itt van a dobozba. -válaszoltam.
-Szeretnék kettőt. -mondta.
-Máris keresem önnek, tessék parancsolni itt van. -nyújtottam felé, és elnézést kértem tőle.
-Köszönöm szépen kedvességét fiatalember. -mosolyogva lépett el.
Folytattam a feltöltést, láttam a néni a főnökkel beszél, és rám mutat. Pánikba estem, most jól leszidnak gondoltam magamba lelkileg elkezdem felkészíteni magam rá.
-Endre, az idős hölgy….. -állt meg előttem.
-Tudom de ezek is hiányoztak…. kezdtem bele.
-Várj hadd fejezzem be. -szakított félbe. -az idős hölgy megdicsért, milyen udvarias voltál vele, és hogy meg tudtad nevettetni is. -tette hozzá. -ő egy kedves régi törzsvásárlónk nem rég hunyt el a férje, de most el tudta felejteni egy röpke időre, és ezt köszöni neked. -fejezte be.
-Én, csak megkérdeztem, miben tudok segíteni. -nyögtem ki értetlenkedve.
-Már lényegtelen a miért. Tette vállamra a kezét, és távozott.
Folytattam a munkám, de agyam járt és nem értettem semmit sem. Hátra mentem a raktárba kitakarítani szó nélkül mert láttam a száraz áru raktárban ez-az kiszorzott a földre. Már éppen a felmosással is végeztem.
-Endre te még itt, tíz perce lejárt a munkaidőd figyelmezettet a főnök.
-Észre sem vettem. -feleltem.
-Kitakarítottál? kérdezte ahogy belépett.
-Igen. -közöltem.
-Jól van, egy gonddal kevesebb, de most már menj öltözni. -mosolygott rám.
Igyekeztem ahogy tudtam, kiléptem a bolt ajtaján, siettem Ágiékhoz.

Szólj hozzá!