Lili néni titkai 2/2. rész

– Meg akarja nézni a testet? – kérdezte megütődve.
– Meg akarom nézni – mondtam.
– Jobb lenne, aztán – tanácsolta.
– Most akarom látni – mondtam.
– Nem lehettem mellette, amikor meghalt. Vonakodva bár, de elvezetett a hullaházba, egy különálló épületbe a klinikakert közepén. Nagyon erős, ernyőtlen villanyégő világította meg a pincét. Betonlépcsőn kellett lemenni, s a betonpadlón, mindjárt a lépcső tövében, hanyatt feküdt Zsoldos Lili
Lába szétvetve, karja kitárva, ahogy csataképeken festik a hősi halottakat. De őrajta nem volt ruha, csak az egyik orrlyukából állt ki egy kis vatta, egy másik pedig a bal combjához volt hozzátapadva. Úgy látszik, ott kapta az utolsó injekciót.
– Most még nem lehet látni semmit – mondta a bőrsapkás mentegetőzve. A jéghideg pincében hajadonfőtt állt mellettem.
– De majd akkor tessék megnézni, milyen lesz, ha felöltöztettem. Nem szóltam semmit.
– Sokáig betegeskedett? – kérdezte később.
– Sokáig – mondtam. – Arra gondolok – mondta -, hogy egy kicsit lenyírom a haját. Az nagyon sokat tesz.

– Ahogy akarja – mondtam, de kontyban viselte a haját.

– Kontyban viselte ,jeleztem még egyszer . Elhallgatott.
Én is hallgattam. Már nem mondhattam semmit, és nem is tehettem semmit, és pénzt sem adhattam többé senkinek. Azzal sem tudok jóvátenni semmit, ha elevenen mellétemettetem magam.
Lili néni temetése három nap múlva történt a város református temetőjében,ahol meglepetésemre egy csodalatos új kripta állt rendelkezésére a túlvilági élet ünneplésére,.Ezt a református paptól tudtam meg ,aki több mindent tudott róla.Már a kórházba is benézett ,jelezték az ágytársai.Miután én elmentem meglátogatta a plébános úr,aki a temetést vezette.

Tőle tudtam meg ,hogy a gyerekei rendelték meg a sírhelyet még mielőtt elhagyták volna az országot.Meglehet,hogy pont ez az ember, a pap volt az ,aki rendszeresen látogatta.De mégsem hasonlított arra a magas fekete kosztümös férfira.
A lakást a bútorokkal együtt lezáratta a rendőrséggel.Csodák csodája egy nap amikor mentem haza a munkából,nem láttam a lakatot az ajtón.Csengettem lévén hogy nálam volt a kulcsa meg a pénze a banki kártyával együtt,vajon azt kereste valaki?

De néma csend volt amikor minden félelmem félretettem és a kulccsal kinyitottam az ajtót
és beléptem.Senki nem volt a lakásban Hátborzongató csend és zárt levegő volt a lakásban.
Az apartment kulcsa ,viszont nálam maradt. Bármikor ki tudnám nyitni. Ez egy kicsit nyugtalanít megjegyzem. De kinek mondtam volna meg ,ha rajtam kívül senki hozzátartozó nem volt jelen.
A temetésen senki nem volt rajtam kívül a szomszédok közül.
Hozzátartozók senki, csak én a szomszédasszony aki nem is volt valami jó viszonyba vele.
Summa summarum,a temetés csekély tízezer lejbe került,a kórházi pénzekkel együtt.
Az egyik bankkártyám teljesen elúszott. De gondolataimban már ott járt a Lili néni nyugdíja.
Hatalmas koszorút rendeltem,ami hatszáz lejembe került.Arra gondoltam hadd lássák a gyerekei ,hogy mennyire tiszteltük Zsoldos Amáliát,a szomszédunkat.Kevesen lakunk egy lépcsőházban.Ahol van négyszobás apartman ott csak két apartman van egy emeleten.
De egy szomszéd sem jött a temetésre..A fura férfi aki látogatta az sem volt ott,bár itt egy kicsit ezzel dilemmában voltam .Rejtélyes család,rejtélyes temetés,meglehet hogy valahol ott volt megbújva ,hogy ne lássam az arcát.
Nem vagyok smucig ember,de kérdem -magamban -mi közöm volt nekem ehhez az idegen asszonyhoz akihez még az a férfi sem jelent meg ,aki harminc éven keresztül rendszeresen látogatta.
Még ma sem értem miért is keveredtem bele ebbe az egész történetbe.
Nyugodj békében drága Lili néni. Nem sajnálok semmit tőle ,amit adtam ennek az ártatlan magányos, csendes szomszédasszonynak.
A legnagyobb gondom csak az volt,hogy bankban óriási összege volt amitől kiakadtam.
Egy idegesség fogott el.Nem tudtam mi is ilyenkor az eljárás.
Gondoltam majd elmesélem a plébános úrnak,hátha valami megoldást kitalál.
Felkerestem a plébánost,aki egy kicsit meglepődött, de előzékenyen betessékelt a
papi irodába és ott elmeséltem neki mindent úgy ahogy álltak a dolgok.A plébános türelemmel végig hallgatott,majd csak annyit mondott ,hogy beszélt a gyerekeivel,legyek nyugodt ,mert jönnek nemsokára hogy felvegyek velem a kapcsolatot
.-Ne aggódjon asszonyom-rendes gyermekei vannak.
Meg mertem kérdezni ,hogy melyik országban vannak,mire a plébános megsimogatta a vállamat
es felállt ,ami azt jelentette hogy mehetek.
Ezek szerint valami titokzatosság lappang a háttérben pechemre.
Persze hogy nem vettem ki a nagy összeget ,csak annyit amennyibe került a vele való költekezés.
Soha senki meg nem kérdezte ,meg nem köszönte amit tettem.
Gyerekei sem hívtak telefonon,most már a harmadik hónap ,hogy meghalt Lili néni.
Azóta is rendszeresen fizetm a fizetni valókat,mintha családtagom lenne.
Valahogy természetes volt minden,ha már én vittem a klinikára a nővérek azt gondolták,hogy valamilyen szinten rokonom.
Igy halottak napján Zsoldos Amáliának is fogok vinni a sírjára virágot a temetőbe.
Három hónap telt el azóta ,a lakása ugyanúgy lezárva áll ,mintha senkinek sem kellene.
Csak egy dolog aggaszt .Mi történik,ha megtudják,hogy a lakás kulcsa és a sok pénzt tartalmazó bankkártya nálam van ?
Néha félek is ha arra gondolok,hogy vajon kik a gyermekei és miért nem jelentkezik egyik sem?
A plébános úr megkeresett egy nap itthon engem és tudomásomra hozta ,hogy a gyerekei rövid időn belül ideérnek,és majd velük osszam meg a gondom.
Nem akart bejönni a Lili néni lakásába.
Nem akarta elfogadni a bankkártyát.
Azóta is állandó rettegésben élek,hogy vajon mi ez a nagy titokzatosság ?Valamiért félek is, mert nem tudom milyen gyerekei vannak.Meglehet hogy nincsenek is gyerekei.
Egy nap vagy két héttel ezelőtt,jöttem haza a munkából egy déli időpontban,amikor is láttam, hogy a Lili néni lakása lakat nélküli. .Nagyon megijedtem és ahogy az öreg plébános tanított ,hogyha valami történik hívjam fel telefonon,fel is hívtam azon nyomban,és elmondtam hogy mi történt,.A plébános úr tudott a dologról és azt válaszolta ,hogy a Lili néni barátja kérésére a policia levette a lakatot és szabad bejárást engedett neki.Most én nagy dilemában vagyok,mert a kulcs, a bankkártya ,azok nálam vannak.
Aznap délután bekopogtam a lakásba, de senki nem nyitott ajtót.
Továbbra is figyeltem hogy jár -e valaki ott, de néma csend volt a lakásban,Valóban megvagyok ijedve!
Másnap nagy bátran ,amikor jöttem haza egyszer kinyitottam az én lakásom ajtaját ,majd a kopogtatás után amire semmi válasz nem érkezett-kinyitottam a Lili néni lakását,és elég bátran beléptem.Sehol senki nem volt, csak az ablakok voltak nyitva.Most úgy állok nagy félelemben ,hogy mit keres a "barát",aki még a temetésre sem jött el,vajon mit akar ? A pénzt ,a kulcsot ,vagy van valami értéktárgyat ,amit elakar vinni?
Felborult az egész önuralmam., Egy dolog ami nyugtat ,hogy én azonnal szóltam a plébános úrnak.
Bár ha megtámad már késő lenne ,hogy hívjam a plébánost.
Borzalom fog el, ha arra gondolok,hogy megjelenik nálam is!Kezdtem gondolkozni,hogy a plébános úr is benne van a történtekben.
Ennek a történetnek még sok titka van .Egyelőre szinte a negyedik hónapja hogy történt.
Remélem nem ől meg vagy nem rabol ki?

Ezt a történetet még folytatni fogom,ha valami változás történik.
Vége/